Helyzetjelentés

Reggel kimentem a piacra megnézni a városi szakellenőr pultját, amin termesztett laskagomba, sárga rókagomba, érdestinóruk és mezei szegfűgomba volt. Az utóbbinak különösen örültem, mert az egyik legjobb csemegegomba, ami fűszernek is kiváló. Sajnos a szárazabb években nem tud teremni, így néha ritka, alig látható. Most viszont bőven lehet belőle, hiszen számára is kedvező az esős, meleg nyár. Szombaton nem megyek a hegyekbe, hanem a helyi élőhelyeken nézek szét, mert a szegfűgomba bőven van olyan jó mint a rókagomba vagy a vargánya.
Nagy szerencsénk van idén, hogy nem a szaharai anticiklon alakítja a nyár időjárását. Bár a csapadék rendkívül szeszélyes eloszlásban hullik le. Egy hegységen belül is lehet találni jó, ázott részeket és száraz, gombamenteseket. Itt az Alföld dél-keleti részén meglepően alakult július időjárása. Ritkán van ennyi eső felénk. Ennek egyszerre van jó és rossz oldala, mert a párás meleg kedvez minden gombának, így a penészgombáknak is. A gabonatermésünknek ártott a sok eső, amit leamortizált az enyhe télen elszaporodott pocokáradat is. Minden jóban van valami rossz. Azonban én gombász vagyok, és örülök neki, hogy hetek óta teremnek a kedvenceim és nyár derekán láthattam, ehettem hegyvidéki fajokat. Ez annyira különleges, hogy csak egy gombász tudja igazán értékelni.
Gyakorlatilag a teljes nyári fajkínálat terepen van: galambgombák, tinóruk, galócák; a több nedvességet igénylő rókagombafélék is indítják az új termőhullámukat. Viszont legyetek óvatosak, mert özönszámra jött elő a gyilkos galóca. Ritkább, védett gombák szintén előbújtak, ezeket ismerd fel és ne szedd le, például tüskegomba (sok kicsi kalap, amiknek központi állásúak a tönkjei), gyökeres álpereszke (tölgyek alatt nő, feltűnő méretű, ha közel hajolsz hozzá, akkor kukorica illatot érezhetsz), császárgalóca stb. Sajnos a gombafaló penészgombák és gombalegyek szintén jól érzik magukat, nehéz ép gombát találni. Csak jó illatú, az adott faj termőtestére jellemző keménységű húsú és színű, nem nyálkás tapintású, nyűmentes termőtesteket vigyél haza, amiket biztosan felismertél. A gombákat kosárba szedd, és lehetőleg ne több rétegben legyenek egymásra halmozva. Ebben az időben nagyon gyorsan romlásnak indulnak. A romlott gomba ételmérgezést okoz akkor is, ha egyébként egy finom csemegegomba volt.
Ha kezdő vagy, azonnal spuri az összes gombáddal a szakellenőrhöz.

Kiegészítés: A mezei szegfűgombának van egy kígyógomba hasonmása. Ennek nincs fűszeres illata és a tönkje üreges, míg a szegfűgombáénak tömör és közismerten szívós húsú.

Rézrozsdaszínű csészegomba

A rézrozsdaszínű csészegomba Chlorociboria aeruginascens az egyik kedvencem, mert ritka színben pompáznak apró csészéi, zöldeskékek, akár a rézrozsda. Érdekes tulajdonsága, hogy gombafonalaival megfesti a fát, ami kékes-zöldes lesz. Ha nincsenek kint a termőtestei, akkor is felismerhető a táptalajáról. Először május közepén találtam színes fadarabokat esős időben. Most szombaton szintén kiadós esők után voltunk, amikor észrevettem az erősen korhadt, kéreg nélküli, kékes fadarabokat. Némelyik annyira korhadt volt, hogy szétmállott az ujjaim közt. Aztán egyre többet találtam és néztem át, míg végül egy nagyobb darabon megláttam a picike csészéket. Csodás gombácska. Az egyik legszebb.
Hasgombászni jó, de még jobb, mert a gombászat élményét gazdagítja, ha észreveszed a gombák szépségét, kicsikét és nagyokét egyaránt.

Farkastinórus önarckép

A farkastinórut Boletus calopus egyik gombásztársam találta. A parkolóban elkértem tőle, és készítettem egy új önarcképet, ha már egyszer annyira trendi lett a "selfie". Aztán elnézegetve a fotót, rájöttem, hogy akár írhatnék is a kezemben lévő gombaszépségről, hiszen jól láthatók a fontosabb ismertetőjegyei.
Itt az Alföldön gyakran előfordul, hogy a sárga termőrétegű, pirosas tönkű nemezestinórukra Xerocomus spp. rámondják, hogy farkastinóru. Sajnos, ez komoly tévedés. A farkastinóru nem él meg a meszes talajú faültetvényekben, a savanyú talajú lombos és fenyőerdők az élőhelyei a dombvidéktől a magashegységig.
A Bihar-hegységben gombásztunk és lucfenyő alatt nőtt a kezemben tartott példány. Jól látható, hogy tényleg sárga a termőrétege. A kalapja szürkés-barnás. A tönkje felül sárgás, lefelé vöröses. Sajnos az apró szemű hálóminta nem látható, de az is van rajta.
A farkastinóru igazi Boletus, jóval nagyobb és keményebb húsú mint a kicsi nemezestinóruk. Pici odafigyeléssel lehetetlen az összetévesztésük. A nemezestinóruk fiatalon, amíg kemények és termőrétegük sárga, szűk pórusú, valamint nincs rajtuk penészfolt, ehetők. A farkastinóru keserű húsa mérgező, gyomor- és bélpanaszokat okoz.

Erdélyi-szigethegység 2014.07.26.

Jelek és egy útkereső

Július hatodikán fotózott le az egyik gombásztársam a Biharfüred környéki turistautak egyikén egy szép bükkfa mellett állva. A kilencedik gombatúra hasgombász szempontból még nem volt tökéletes, de minden más tekintetében az volt. Ezért oly mosolygós és kisimult az arcom. A hegyvidéken, igazi erdőkben mindig van egy pont, amikor leesik rólam a stressz és megkönnyebbülve szárnyalni kezdek. Egyszerűen jó látni a természet gazdagságát. Élvezem a fajok felismerését és nemcsak a gombákét. Jó rácsodálkozni a növénytársulásokra. Például hatodikán végre észrevettem a jegenyefenyőt Abies alba, addig a napig ügyesen rejtőzködött a lucfenyők Picea abies közt. A jegenyefenyőnek is vannak gombapartnerei, amik hűségesek hozzá, például a jegenyefenyő-rizike Lactarius salmonicolor. Ezért egyszerre figyelem a fákat és alattuk a talajt, mert kellemes meglepetések érhetnek mint a vörösfenyő Larix decidua alatt talált sárga gyűrűstinóru Suillus grevillei. A bükk Fagus sylvatica szintén igényli a gombák segítségét, így körötte is érdemes körülnézni. Az ezer méter feletti erdők kiváló élőhelyei a gombáknak. A rövid szakaszon, ahol a fotó is készült galócákat Amanita spp. és galambgombákat Russula spp. találtunk. Július elején még fázhattak a tinóruk, egy-két példány volt, nem jöttek elő tömegesen. Talán most, a hónap végére termőre fordultak a magashegységben is. Ha beindulnak odafent, akkor bőven lehet szedni ízletes vargányát Boletus edulis, mert a vargánya társul a luccal és a bükkel is.
Mindenféle erdőben szeretek gombászni, de az ezer méter feletti erdők nyáron a kedvenceim. Szó szerint lélegzetelállítóak, pláne, ha alacsonyabb szintről száguldottál fel. Odalent volt vagy 30 Celsius fok, odafent talán 20, de a magas páratartalom miatt még hűvösebbnek tűnik, és ettől a felszínes, kapkodó légzés megakad, majd átváltasz egy mélyebbre, míg feszülni kezd a tüdőd és a csikis érzés keresi az utat kifelé és végül ordítanál örömödben, hogy végre lélegzek és élek! Megkergülök odafent, a domesztikált Homo sapiensből kitör az ősibb lény. Bizony jó érzés az önmagunkra találás és a valódi természetünk szerinti cselekvés. Tanulságos, ahogy a kultúrsivatag lakója a síkvidékről felszalad a hegyvidékre és rájön, köze se volt a valósághoz és az élet sokkal vadabb, érdekesebb.
A 12. gombatúrám lesz július 26-án. Azon töprengek, hogy biztosan csak a gombák miatt csinálom? Ott a jó társaság, sokféle ember, egy közös út és szenvedély. És én vagyok a vezető, az élesztő-kelesztő, aki bevezeti a többieket a gombák világába. Közben magam is felfedező vagyok, hiszen teljesen új terepen mozgok síkvidéki gombászként. A hegyvidék nekem is feladja a leckét.

Gombaklub és városi gombászat

Csütörtökön délután négykor találkozzunk a Körte sorról nyíló Kisfényesi utca elejénél a kútnál. Biciklivel gyertek, mert még innen kell egy kicsit menni a beljebb található tölgytelepítésig.
Ha az Árpád soron teremnek a gombák, lásd a bejegyzést színesítő fotót, amin csiperke, galambgomba, nemezestinóru, áltrifla és egy gyilkos galóca tojás van, akkor a tölgytelepítésben is kint kell lenniük. Ott legalább harminc faj él vagy több. Ezek közül tudunk néhányat megtekinteni. A cafrangos galóca és a gyökeres tinóru látványos, nagy méretű gombák, de egyiknek sincs étkezési értéke. Azonban meglepő látni, hogy a sok kis mütyür gomba mellett termetesebbek is élnek nálunk. Jó rácsodálkozni a természet színes, változatos alkotásaira. A gombák termőtestei az erdőt díszítő szobrocskák. Élő kiállítótérben sétálni az egyik legjobb élmény.
Ha megismered a gombákat, rájössz, hogy nem kell tőlük félni, és végre látni fogod a szépségüket is.

A mindenevő ember 4.

Az Ustilago esculenta a kukoricaüszög U. maydis rokona. Mindketten népszerű csemegék, az előbbit Kelet-és Délkelet-Ázsiában termesztik és fogyasztják, az utóbbit Mexikóban. Alapvetően az üszöggombáknak nincs étkezési értéke, hiszen nincsenek termőtesteik, csak hatalmas tömegben termelődő sötét színű spóráik. Akkor mit esznek rajtuk? A leírások alapján tényleg népszerű eledelek az üszöggombával fertőzött növényi részek. Egyik a vadrizs szárában telepszik meg, a másik a zsenge kukoricaszemekben. Hatásukra a növényi sejtek megnövekednek, térfogatuk megnő. Ez jól látható az átvágott vadrizs szárban, amiben a bélszövet van eltorzulva az üszöggomba miatt. Ott tenyészik belül a szárban. A gombától a vadrizs nem tud virágozni, ami csak tőosztással szaporítható. Direkt az üszöggombával fertőzött száráért termesztik. Önmagában az egészséges szár nem túl csábító, de kikerekedve az üszöggombás szövetektől már sokkal gusztább és táplálóbb.
Minden rosszban van valami jó. Az üszöggomba megöli a növényt, de mielőtt ez bekövetkezne, az ember megeszi mindkettőt.

Megjegyzés: A képet innen vettem.

Önarckép gyilkos galócával

Veszett fejsze nyele

Nagyon nagyon rossz "kislány" voltam, mert kértem és kaptam pár darab császárgalócát Erdélyből. Pechemre tavaly ősszel került fel a védett gombák listájára. Azt tudni kell rólam, ha még nem derült volna ki számodra a blogból, hogy tisztelem az életet, és alapvetően törvénytisztelő is vagyok. Ezért volt bennem egy kis zavar a termőtestek miatt. Aztán tudatosult bennem, hogy ez az egy lehetőségem van, hogy megkóstolhassam az egykori császárok csemegéjét. Uccu neki törvényszegés, főzőcske bűnben párolódva, zamatos falatok a vétkezés gombájából. A legjobb a termőtestek megtisztogatása volt, előkészítése a főzéshez. Azok a gyönyörű színek... Jobban zavart, hogy a totális szépséget falom fel. Azonban fantasztikusan szimbolikus volt a hétköznapi cselekvés, hogy az ember főz és eszik, közben egy gőgös és tudatlan lény szándékosan elpusztítja a természet egyik csodáját. Embernek születtem, le se tagadom. Most szomorú vagyok, mert ismerve saját gyarlóságomat teljes bizonyossággal tudom, hogy az emberiség végigmegy a lemmingi úton és bekövetkezik a populáció összeomlás. Nem tudunk mások lenni, nem tudunk felülemelkedni az állati ösztöneiken, de talán nem is kell. Normális jelenség a populáció összeomlás. Nem tudok erkölcsről papolni, amikor a természet nem ismeri az erkölcsöt. Láttál már rókát, amint nyuszit öl meg? Nem tudom komolyan venni a törvényeket, amikor azok alól bárki kibújhat, bűnös is, ha ügyesen játssza az "erősebb kutyát", aki a mondás szerint "baszik", így a törvényeket betartatni óhajtó személyeket is vígan végig....ja.
Megettem a két darab császárgalóca termőtestet, mert egyszer az életben meg akartam kóstolni. Azért jó tudni, hogy a gombáknál a termőtestet fogyasztjuk, az élőlény biztonságban(?) van a talajban. Persze az élőhely tartós taposása, az avar feltúrása kellemetlenül érintheti, de a túl nagy számú vaddisznó állományunk is bőven okoz annyi kárt mint a dúvad gyűjtők. Azonban a vaddisznók hazánkban értékesebbek és védettebbek mint az úgynevezett megélhetési gombaszedők. Ráadásnak a gombákat nem a termőtesteik gyakori szedése, élőhelyük időszakos lerohanása veszélyezteti leginkább, hanem a jóval nagyobb léptékű folyamatok. Igaz, hogy kicsi dolgok is fontosak, tehát jobb kímélve gyűjteni a kedvenceinket. A gombákat ritkítja, pusztítja a fungicidek túlzott használata, a savas esők, az invazív növényzet térhódítása, az erdőirtás, a növénytársulások megváltozása az előző kettő és a növekvő hőmérséklet, a szárazság miatt. Soroljam még? Pusztán az élőlény védelme semmit se ér. Az élőhelyek egyre nagyobb területre kiterjedő védelme az igazi megoldás, azonban a hatalmas egyedszámú emberiség szinte mindenhol ott van. Magyarországon is jóval többen vagyunk mint annak valódi eltartó képessége korszerű mezőgazdasági termelés nélkül.
Mezőgazdaság, hogy mekkora tájromboló. Mit értünk el vele? Vagyunk hétmilliárdan és oly hatékonyan szennyezzük a világot, hogy magunkat is kiirtjuk. Közben felfaljuk a bioszférát. Nincsenek optimista illúzióim a fajunk sorsával kapcsolatban. Előre a lemmingi úton!!
Egyedül a császárgalócától kérek elnézést az elfogyasztott termőtestei miatt, amikor rátalálok az élőhelyén.

Városi gombászat

Erdélyi-szigethegység 2014.07.15.

Erdélyi-szigethegység 2014.07.12.

Júliusi eső áldás a gombáknak

Három napon át figyeltem a felhőket a verandáról és közben ujjongtam magamban, hogy részem lehet egy rövidke, nyári szezonban is. Az időjárás emlékeztetett a három évvel korábbira, amikor 2011-ben július 21-től tíz napon át sekély ciklon és magassági hideg légörvény alakította az időjárásunkat. A kettő együtt kiadós csapadékot zúdított az országra. Sok helyen egy hónap csapadékmennyisége hullott le alig két hét alatt. Ami a ciklon után történt, ma már történelem. A vargányák nagy tömegben bújtak elő augusztus első hetében, és a rutinos gombászok telepakolták a kosaraikat és ládáikat: első kosár, második kosár, harmadik kosár és így tovább.
Bár most csak pár napon át hullott az égi áldás, de a mostani magassági hidegcsepp előtt már átvonult két hidegfront, illetve három, mert a kedd este is jött egy, és azok is adtak több-kevesebb esőt, csak éppen elszórtan. A mostani időjárási helyzet az egész országra nézve kedvezőbben alakult. Talán mindenhol volt csapadék. A gombászoknak jók az esélyeik, hogy tuti lelőhelyeiken ráleljenek a kedvenceikre pár napon belül.
Sajnos a nyaraink igazi kontinentális nyarak, vagyis forrók és szárazak. Évről évre meglepnek minket a hőhullámok, amikor tartósan 27 Celsius fok felett alakul a napi középhőmérséklet. Ekkor harmadfokú hőségriasztás van érvényben. Sokakat megvisel a nagy forróság, de a gombászok duplán szenvednek, gyötör minket a kánikula és a gombahiány hőhullám idején. Azonban a következő kifejezések hallatán öröm gyúl a szívünkben: hosszúhullámú teknő, hidegcsepp- vagy örvény, mediterrán ciklon, sekély ciklon, meleg-nedves szállítószalag, mezoléptékű konvektív rendszer. A mai nap kiadós esőit egy gyengülő magassági hidegörvény és egy meleg-nedves szállítószalag okozta. A lenti képen a légnyomás fehér vonalai és a szélirányt jelölő nyilacskák jól kirajzolják az örvényt. Ez lassan elhagyja az ország területét és feloszlik. Sajnos nincs "utódja". A GFS térképeit böngészve ránk húzódhat a szaharai forróság, ami nagyon nem jó.

Persze a nyaralók várják az igazi nyarat, de a gombász nem örül a kánikulának. Jól tudom, hogy az ősz az igazi szezonja a gombáknak, amikor már alacsonyabban jár a Nap, párásak a hajnalok, a tájat csendes esők öntözik és a nyári forróság távoli (rossz) emlék. Ennek ellenére jó tudni, hogy a gombák nyáron is teremnének, ha több esőt kapnának. Mázlisták vagyunk, amikor júliusban napokra elromlik(?) az idő és zuhog az eső. Végre részem lehet egy nyári szezonban is! Megyek a hegyekbe.

9. erdélyi gombatúra fajlistája

Suillus grevillei

Nagy őzlábgomba Macrolepiota procera

Zöld ánizsgomba Clitocybe odora

Sereges tölcsérgomba Clitocybe gibba

Bükkfa-tapló Fomes fomentarius

Szegett tapló Fomitopsis pinicola

Szürke galóca Amanita excelsa

Piruló galóca Amanita rubescens

Sárga galóca Amanita gemmata

Szürke selyemgomba Amanita vaginata

Ráncos galambgomba Russula vesca
Vöröstönkű galambgomba Russula olivacea

Fehértejű keserűgomba Lactarius piperatus

Kenyérgomba Lactarius volemus

Narancsszínű enyves-korallgomba Calocera viscosa

Bulgaria inquinans

Fehér porhanyósgomba Psathyrella candolleana

Sárga rókagomba Cantharellus cibarius

Nyári vargánya Boletus reticulatus

Változékony tinóru Boletus luridus

Vörös tinóru Boletus queletii

Sárga érdestinóru Leccinum crocipodium

Barna érdestinóru Leccinum scabrum

Sötét érdestinóru Leccinum pseudoscabrum

Sárga gyűrűstinóru Suillus grevillei

Borsos tinóru Chalciporus piperatus

Bimbós pöfeteg Lycoperdon perlatum

Tüskés sörénygomba Hericium cirrhatum

Kocsonyás koronggomba Bulgaria inquinans

Erdélyi-szigethegység 2014.07.06.