Ugrás a fő tartalomra

Jelek és egy útkereső

Július hatodikán fotózott le az egyik gombásztársam a Biharfüred környéki turistautak egyikén egy szép bükkfa mellett állva. A kilencedik gombatúra hasgombász szempontból még nem volt tökéletes, de minden más tekintetében az volt. Ezért oly mosolygós és kisimult az arcom. A hegyvidéken, igazi erdőkben mindig van egy pont, amikor leesik rólam a stressz és megkönnyebbülve szárnyalni kezdek. Egyszerűen jó látni a természet gazdagságát. Élvezem a fajok felismerését és nemcsak a gombákét. Jó rácsodálkozni a növénytársulásokra. Például hatodikán végre észrevettem a jegenyefenyőt Abies alba, addig a napig ügyesen rejtőzködött a lucfenyők Picea abies közt. A jegenyefenyőnek is vannak gombapartnerei, amik hűségesek hozzá, például a jegenyefenyő-rizike Lactarius salmonicolor. Ezért egyszerre figyelem a fákat és alattuk a talajt, mert kellemes meglepetések érhetnek mint a vörösfenyő Larix decidua alatt talált sárga gyűrűstinóru Suillus grevillei. A bükk Fagus sylvatica szintén igényli a gombák segítségét, így körötte is érdemes körülnézni. Az ezer méter feletti erdők kiváló élőhelyei a gombáknak. A rövid szakaszon, ahol a fotó is készült galócákat Amanita spp. és galambgombákat Russula spp. találtunk. Július elején még fázhattak a tinóruk, egy-két példány volt, nem jöttek elő tömegesen. Talán most, a hónap végére termőre fordultak a magashegységben is. Ha beindulnak odafent, akkor bőven lehet szedni ízletes vargányát Boletus edulis, mert a vargánya társul a luccal és a bükkel is.
Mindenféle erdőben szeretek gombászni, de az ezer méter feletti erdők nyáron a kedvenceim. Szó szerint lélegzetelállítóak, pláne, ha alacsonyabb szintről száguldottál fel. Odalent volt vagy 30 Celsius fok, odafent talán 20, de a magas páratartalom miatt még hűvösebbnek tűnik, és ettől a felszínes, kapkodó légzés megakad, majd átváltasz egy mélyebbre, míg feszülni kezd a tüdőd és a csikis érzés keresi az utat kifelé és végül ordítanál örömödben, hogy végre lélegzek és élek! Megkergülök odafent, a domesztikált Homo sapiensből kitör az ősibb lény. Bizony jó érzés az önmagunkra találás és a valódi természetünk szerinti cselekvés. Tanulságos, ahogy a kultúrsivatag lakója a síkvidékről felszalad a hegyvidékre és rájön, köze se volt a valósághoz és az élet sokkal vadabb, érdekesebb.
A 12. gombatúrám lesz július 26-án. Azon töprengek, hogy biztosan csak a gombák miatt csinálom? Ott a jó társaság, sokféle ember, egy közös út és szenvedély. És én vagyok a vezető, az élesztő-kelesztő, aki bevezeti a többieket a gombák világába. Közben magam is felfedező vagyok, hiszen teljesen új terepen mozgok síkvidéki gombászként. A hegyvidék nekem is feladja a leckét.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Csalóka őzlábgomba

A mérgező őzlábgombaChlorophyllum molybdites melegkedvelő faj, a mi éghajlatunk egyelőre túlságosan hideg neki, azonban már megjelent a Földközi-tenger térségében. Előfordulhat, hogy a klímaváltozás miatt végül bejut a Kárpát-medencébe. Ez kevésbé lenne örvendetes, mert fiatalon megkülönböztethetetlen a piruló őzlábgombátólChlorophyllum rhacodes.Sajnos tényleg mérgező, erős hányást és intenzív hasmenést okoz. A méreganyagai nincsenek azonosítva, feltehetően egyes fehérjéi okozzák a mérgezést. Felismerését egyetlen különleges tulajdonsága segíti, a spórapora zöld(!) színű. Emiatt lesznek az érett termőtestek fehér lemezei zöldes színűek A rokonaihoz hasonlóan korhadékbontó, emiatt városi parkoktól, erdőszéleken át, az erdők belsejéig számos élőhelyen megtalálható. Esős, meleg őszökön hatalmas boszorkánykörökben fejleszti termőtesteit. Észak-Amerikában sokszor megtéveszti a hobbi gombászokat, akiket a csillapíthatatlan gyomorrontás döbbent rá a tévedésükre. Szerencsére hazánkban még…

Családok és nemzetségek: tinórufélék

A májustól októberig tartó fő gombaszezon legkeresettebb gombája a tinóru nemzetségbe tartozik, azonban a gombász az ízletes vargánya mellett a rokonait is örömmel látja a kosarában és az asztalán.
A tinórufélék Boletaceae hagyományos, kalap+tönk felépítésű termőtesteket fejlesztenek. A termőtestek változatos méretűek, 5-30 centis kalapátmérő közt minden méret előfordulhat. Egyes nagyra nőtt vargányák akár egy kilósak is lehetnek.
A tinóruk könnyen felismerhető gombák. Elég csak a kalapjuk alá nézni, és jellegzetes, csövecskékből álló, könnyen lehúzható termőrétegükről azonnal tudjuk, hogy tinórut találtunk. (A taplók szintén csövecskés termőrétegűek, de náluk a hús és a csövecskék összenőttek, szétválaszthatatlanok.) A tinóruk együtt élnek a fákkal. Gyakran a társfa azonosítása segít a tinóru meghatározásában. A családon belül a legfontosabb nemzetség a vargányáké. A Boletusokat nevezik még valódi tinóruknak is. Megjelenésüket és némely faj kiemelkedő ízét tekintve megérdemlik a …

Halálos hetes

Az emberek többsége kerüli a gombákat, mert keveset tudnak róluk. Az ismeretlentől tartózkodunk, félünk. Pedig a gombák a földi élővilág fontos részei. Ezt rég felismerték a hobbi kutatók, profi tudósok és nekik köszönhetően bőséges ismeretanyag halmozódott fel a természet különceiről. Az ismeretgyűjtés a jelenben is zajlik, a tudásunk folyamatosan gyarapodik. Rajtunk múlik, hogy leszámolunk a félelemmel, és megismerkedünk a gombákkal. A gyilkos galóca nem egy mumus, ami szánt szándékkal megeteti magát a gyanútlan emberekkel. A többi mérgező gomba sem magától kerül a tányérunkba, hanem az ismeretek, a gyakorlat hiánya miatt.
A számunkra ártalmas gombák az élőhelyükön hasznos korhadékbontók vagy a fák partnerei. A mérgező vegyületeik ellenére teljesen ártalmatlanok. Ha felismered, nem eszed meg. Ennyi az egész. Ez a titka a gombamérgezés elkerülésének. Nem kell rémmeséket kitalálni róluk, és hamis információkkal riogatni egymást. A gombákkal semmi baj sincs, mi fújjuk fel…