Fungárium

A szakellenőri vizsga harmadik feladata lesz az általam gyűjtött gombákból készített preparátumok bemutatása. Bár csak 10%-a a vizsgának, mégis a legnehezebb.
Kezdem ott, hogy gombát preparálni nehéz és frusztráló. Valami mindig tönkremegy. Ráadásnak megfeledkeztem róla, hogy 15 db mérgező és 15 db ehető-árusítható kell, miközben olyan fantasztikus gombáim vannak mint például vörösfoltos csigagomba, gyűrűs ráncosgomba, cserepes gereben. Sóhaj. Totál szívás a vizsga harmadik feladata. Nehezen is kezdtem neki a preparálásnak, mert már az egészben szárítás során észleltem, hogy kényes holmi a gomba és szétmászhat, ha volt benne kukac, elrohadhat, megpenészedhet. Pedig a veranda napos és száraz, ideális gombaszárító hely. Aztán a lelkemre beszéltek, ha nincsenek preparátumaim, akkor nem vizsgázhatok, hiába is van több tucat gombamúmiám. Nem tehettem mást mint erőt vettem magamon és belevágtam a preparálásba, vagyis gombákat szeleteltem fel 2-3 mm vastag szeletekre egészben, a kalapjukból kivakartam lemezt és húst, belevesztem a röpködő papírtörlőkendők tömegébe, elárasztotta a házat a gombaillat, pedig nem is vargányát aszaltam, hanem gombákból préseltem ki a nedvességet... Majd napos időkben "pelusoztam" a drága kincseket, vagyis friss papírtörlőkendőkbe pakoltam át az egyre vékonyabb és szárazabb gomba darabokat. Közben előjöttek olyan problémák, hogy egyes példányok kalapjára rászáradt a törlőkendő, a papírrétegek közé szórt só kikristályosodott a gombákon, illetve egyes gombák darabjai eltűntek. Valószínűleg pelusozás során a papírrétegek közt maradtak és én nem vettem észre a veszteséget. Volt, amit tudtam pótolni, de van, ami hiányos maradt. Még ez is. Egyedül az vigasztal, hogy egyes preparátumok jól sikerültek. Tényleg szépek; lapított gombáknak néznek ki. Azonban előkerült egy újabb gond, a rögzítésük a gyűjtőlapon. Jelenleg az egész csapat, én kicsi félszáraz gyönyörűségeim (papírtömeg, 10 kiló súly ellenére valahogy valahonnan szívják magukba a nedvességet) becsomagolva várakoznak az íróasztalon. Egy újabb napon szárítás után, amikor ismét szárazak lesznek, csak elkezdem a felragasztásukat a papírlapra. Technokol vagy szalvétaragasztó, esetleg Araldite rapid közt választhatok, az utóbbit még nem vettem meg. Tetszik a laminálás is, de nincs laminálógépem. Ráadásnak szűkös az anyagi keretem. Jó lenne már túl lenni a harmadik vizsgafeladaton. Egyetlen dolog van teljesen kész, a tokos irattartó, amiben a kész preparátumokat fogom tárolni és bemutatni. Legalább a szalvétatechnika megy, ha már a preparálás nem.
Egyébként a horrornak nincs vége, mert bármikor romlásnak indulhatnak a preparátumok. November kilencedikéig tönkremehetnek, és kárba veszhet a munkám. Közben a világon vannak sokkal súlyosabb problémák is. Sóhaj. Majd csak lesz valahogy.