Búcsú a nyártól

Az ízletes vargányát Boletus edulis a piacról hoztam el. A szakellenőrünk átment Erdélybe és gyűjtött párat. Azonban a vargányák termőhulláma odaát is lecsengett, nem lesz több idén. Gondolkoztam rajta, hogy most hétvégén jó lenne átmenni, de a helyzet olyan lehet mint július végén, vagyis sokat mászkálnánk, de alig találnánk gombát.
Azért a hegyvidéki terep rendesen bemutatta, hogy mit tud ősszel, amikor szeptember huszadikán odaát voltunk. Oké, hogy az év legjobb gombászata volt, de egyes részeken hülyét kaptam magamtól, hogy mégis mi a fenét keresek ITT?! Lövésem sem volt, hogyan másszak és merre és miként érek le... esetleg gurulva, fára nyársalódva... Persze egyben maradtam, csak a bakancsom peremét tépte fel egy ág, amikor megbotlottam. A kockázatok és mellékhatások ellenére bőven megérte a vad terepen gombászni. Az az erdő vadítóan igazi volt. A valódi természetben botladoztam és küldtem el magamat melegebb éghajlatra. Közben szedtem a gombákat, és sok-sok vargányát is. Állítólag a modern ember nem tudja, hogy milyen az igazi élet. Ebben lehet valami. Azonban én bőven ízelítőt kaptam az életből a határaim feszegetésekor. Hihetetlen élmény, amikor tényleg felébred a test, és zsigerből jön a tudás, hogy mit mikor hogyan kell csinálni az életben maradásért. Könnyű lett volna lepottyanni a zergés részen, mert minden tereptárgy csúszott a bőséges harmattól... A levegő józanítóan tiszta volt. Felpezsdített. Valamit megsejtettem abból, hogy miért jó az extrém sport. Gombászat mint extrém sport, végül is az volt.
Nem jó a fogyasztói társadalomban kiszolgáltatott egyednek lenni, meg kell őrizni és élni a régi tudást. Az élet része a zsákmányszerzés, és bizony jó érzés "vadászni". Szerencsére a gombászat vértelen vadászat, igazából nem sérül az élőlény, a gomba. Éri némi veszteség, mert elvisszük a termőtesteit, de azokat pótolni tudja. A lényeg, hogy minimális kárt okozzunk, ne túrjuk fel az avart, temessük vissza a termőtestek helyét, ne szemeteljünk. Tiszteljük meg az erdőt, ami élelmet és faanyagot ad nekünk. Erdő nélkül semmit sem érünk.
Idén bőven kijutott nekem az életérzésből. Láttam Erdélyt, az Őrséget és a Vendvidéket, egy picikét kóvályogtam a Börzsönyben, a Bükkben és a Visegrádi-hegységben is. Begyűjtöttem kb. 100 faj termőtestét, amikből múmiák és preparátumok lettek. Összesen 2000 kilométert utaztam. Megérte? Bőven. A gombák csodálatosak.

Kiegészítés: Sajnos az októberi meleg és szárazság jelentősen hátráltatja a kedvenceink termőtest növesztését, a késői laskagomba Pleurotus ostreatus és a lilatönkű pereszke Lepista personata is csak egyet tehet küzd és bízva bízik, hogy végre esni fog. Mindkettő terem, de hamar öregszenek és kiszáradnak a termőtesteik.