Ugrás a fő tartalomra

Az év fája 2017-ben

A vadalma Malus sylvestris 2017-ben az év fája. 2012 óta szólok a nyertes fa fajról, mert a gombák a fák holt anyagának legfőbb lebontói, és sok fa társul a kedvenceinkkel. A vadalma pont nem egy fontos fa gombász szempontból, parazitája az almafa-rozsdástapló Inonotus hispidus ehetetlen. Talán az ízletes kucsmagomba Morchella esculenta társul az almákkal, például az amerikai gombászok kedvenc időtöltése májusban idős almáskertekben keresgélni a finom gombát. Nem kizárt, hogy vadcseresznyével Prunus avium elegyes erdőben, amiben ott van a vadalma is szálanként, rátalálunk a kucsmagombára. Ehhez még pluszba meszes-semleges talaj szükséges, valamint egy csapadékos és hideg tél. A tavaly áprilisi fotómon látható vadalma alatt keresgéltem a kucsmagombát, csak nem találtam.
Ezt a kedves kis fát leginkább a tavaszi virágzásakor lehet észrevenni, mert nyáron beolvad a többi erdőalkotó nagyobb fa közé. Aztán ősszel a termése hullásakor figyelhetsz fel rá ismét, amikor észreveszed az apró (fanyar) almácskáit a földön. Egyetlen biztosnak mondott különbség van a kivadult nemes almák Malus domestica és a vadalma között, hogy az utóbbi levelének színe-fonáka is szöszmentes, vagyis sima. Tehát virágzás után érdemes a kibomlott leveleket megsimogatni.
Pont szerény megjelenése miatt kevésbé veszünk tudomást róla, pedig a nemes almák egyik őse, ma is fontos alanya; és gyümölcse vadállatok csemegéje, de mi is el tudjuk készíteni ízletesen. Nyersen tényleg túl fanyar és kemény. Az Erdőkóstoló blogon találsz bőven recepteket. Plusz jó téteménye, hogy tavasszal a méhek egyik nektáradója. 

Idén kiemelten fogom figyelni egyedeit. A Viharsarokban egészen megritkult, helyette kivadult nemes almák vannak. Egyik feladatom, hogy ősszel több egyed alól gyűjtsek érett terméseket, amiknek magjaiból majd a génbankban csemetéket nevelnek. Ez az én hozzájárulásom az év fája programhoz.

2012 zselnicemeggy
2013 házi berkenye
2014 mezei juhar
2015 kocsányos tölgy
2016 mezei szil

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Csalóka őzlábgomba

A mérgező őzlábgombaChlorophyllum molybdites melegkedvelő faj, a mi éghajlatunk egyelőre túlságosan hideg neki, azonban már megjelent a Földközi-tenger térségében. Előfordulhat, hogy a klímaváltozás miatt végül bejut a Kárpát-medencébe. Ez kevésbé lenne örvendetes, mert fiatalon megkülönböztethetetlen a piruló őzlábgombátólChlorophyllum rhacodes.Sajnos tényleg mérgező, erős hányást és intenzív hasmenést okoz. A méreganyagai nincsenek azonosítva, feltehetően egyes fehérjéi okozzák a mérgezést. Felismerését egyetlen különleges tulajdonsága segíti, a spórapora zöld(!) színű. Emiatt lesznek az érett termőtestek fehér lemezei zöldes színűek A rokonaihoz hasonlóan korhadékbontó, emiatt városi parkoktól, erdőszéleken át, az erdők belsejéig számos élőhelyen megtalálható. Esős, meleg őszökön hatalmas boszorkánykörökben fejleszti termőtesteit. Észak-Amerikában sokszor megtéveszti a hobbi gombászokat, akiket a csillapíthatatlan gyomorrontás döbbent rá a tévedésükre. Szerencsére hazánkban még…

Családok és nemzetségek: tinórufélék

A májustól októberig tartó fő gombaszezon legkeresettebb gombája a tinóru nemzetségbe tartozik, azonban a gombász az ízletes vargánya mellett a rokonait is örömmel látja a kosarában és az asztalán.
A tinórufélék Boletaceae hagyományos, kalap+tönk felépítésű termőtesteket fejlesztenek. A termőtestek változatos méretűek, 5-30 centis kalapátmérő közt minden méret előfordulhat. Egyes nagyra nőtt vargányák akár egy kilósak is lehetnek.
A tinóruk könnyen felismerhető gombák. Elég csak a kalapjuk alá nézni, és jellegzetes, csövecskékből álló, könnyen lehúzható termőrétegükről azonnal tudjuk, hogy tinórut találtunk. (A taplók szintén csövecskés termőrétegűek, de náluk a hús és a csövecskék összenőttek, szétválaszthatatlanok.) A tinóruk együtt élnek a fákkal. Gyakran a társfa azonosítása segít a tinóru meghatározásában. A családon belül a legfontosabb nemzetség a vargányáké. A Boletusokat nevezik még valódi tinóruknak is. Megjelenésüket és némely faj kiemelkedő ízét tekintve megérdemlik a …

Halálos hetes

Az emberek többsége kerüli a gombákat, mert keveset tudnak róluk. Az ismeretlentől tartózkodunk, félünk. Pedig a gombák a földi élővilág fontos részei. Ezt rég felismerték a hobbi kutatók, profi tudósok és nekik köszönhetően bőséges ismeretanyag halmozódott fel a természet különceiről. Az ismeretgyűjtés a jelenben is zajlik, a tudásunk folyamatosan gyarapodik. Rajtunk múlik, hogy leszámolunk a félelemmel, és megismerkedünk a gombákkal. A gyilkos galóca nem egy mumus, ami szánt szándékkal megeteti magát a gyanútlan emberekkel. A többi mérgező gomba sem magától kerül a tányérunkba, hanem az ismeretek, a gyakorlat hiánya miatt.
A számunkra ártalmas gombák az élőhelyükön hasznos korhadékbontók vagy a fák partnerei. A mérgező vegyületeik ellenére teljesen ártalmatlanok. Ha felismered, nem eszed meg. Ennyi az egész. Ez a titka a gombamérgezés elkerülésének. Nem kell rémmeséket kitalálni róluk, és hamis információkkal riogatni egymást. A gombákkal semmi baj sincs, mi fújjuk fel…