Ugrás a fő tartalomra

Gombavilág különcei 14.

A papsapka csupasz-álpöfetegről Gautieria morchelliformis kevesen hallhattak és még kevesebben láthatták. Igen különös gomba, nincs rokoni kapcsolatban a pöfetegekkel, és kizárólag a formája miatt szerepel a nevében a papsapka szó, mert nem tömlősgomba, hanem bazídiumos. A család szintjén rokonai a Gomphus és a Ramaria nemzetségek fajai, vagyis a disznófülgomba G. clavatus és a rózsáságú korallgomba R. botrytis az unokatestvérei. Rendszertani besorolásuk: Gomphaceae család, Gomphales rend, Phallomycetidae alosztály, Agaricomycetes osztály, Agaricomycotina altörzs, Basidiomycota törzs, Fungi ország. További érdekesség mindhármukkal kapcsolatban, hogy az alosztály szintjén távoli rokonaik a csillaggombák Geastrum spp. és a szömörcsögök Phallus spp. Ez utóbbira emlékeztet némely vonásában a furcsa csupasz-álpöfeteg. Kezdetben a föld alatt fejlődnek a mogyoró-dió nagyságú termőtestek, melyeket teljes, fehér burok vesz körül. A szabálytalan gumó aljáról micélium szálak lógnak le. Hasonlít a szömörcsög tojásra, ami a linkelt képen látható. A külső burok hamar lebomlik és csupasszá válik a tekervényes, kicsi üregekből álló termőrész, ami első ránézésre kucsmagombának Morchella spp. tűnhet. A hasonlóság megjelenik a fura gomba tudományos nevében: morchelliformis = kucsmagomba-formájú.
Minimális esély van rá, hogy ráleljünk a háztájiban. Gyökérkapcsolt gomba, fákkal társul, lombhullató, örökzöld egyaránt partnere lehet. Áprilistól októberig növeszti szokatlan termőtesteit, amik kezdetben jó illatúak, majd túlérve kellemetlen szagúak lesznek. Étkezési értéke nincs, rendkívül ritka. Feltétlenül kímélendő.


Megjegyzés: A képet innen vettem.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Csalóka őzlábgomba

A mérgező őzlábgombaChlorophyllum molybdites melegkedvelő faj, a mi éghajlatunk egyelőre túlságosan hideg neki, azonban már megjelent a Földközi-tenger térségében. Előfordulhat, hogy a klímaváltozás miatt végül bejut a Kárpát-medencébe. Ez kevésbé lenne örvendetes, mert fiatalon megkülönböztethetetlen a piruló őzlábgombátólChlorophyllum rhacodes.Sajnos tényleg mérgező, erős hányást és intenzív hasmenést okoz. A méreganyagai nincsenek azonosítva, feltehetően egyes fehérjéi okozzák a mérgezést. Felismerését egyetlen különleges tulajdonsága segíti, a spórapora zöld(!) színű. Emiatt lesznek az érett termőtestek fehér lemezei zöldes színűek A rokonaihoz hasonlóan korhadékbontó, emiatt városi parkoktól, erdőszéleken át, az erdők belsejéig számos élőhelyen megtalálható. Esős, meleg őszökön hatalmas boszorkánykörökben fejleszti termőtesteit. Észak-Amerikában sokszor megtéveszti a hobbi gombászokat, akiket a csillapíthatatlan gyomorrontás döbbent rá a tévedésükre. Szerencsére hazánkban még…

Családok és nemzetségek: tinórufélék

A májustól októberig tartó fő gombaszezon legkeresettebb gombája a tinóru nemzetségbe tartozik, azonban a gombász az ízletes vargánya mellett a rokonait is örömmel látja a kosarában és az asztalán.
A tinórufélék Boletaceae hagyományos, kalap+tönk felépítésű termőtesteket fejlesztenek. A termőtestek változatos méretűek, 5-30 centis kalapátmérő közt minden méret előfordulhat. Egyes nagyra nőtt vargányák akár egy kilósak is lehetnek.
A tinóruk könnyen felismerhető gombák. Elég csak a kalapjuk alá nézni, és jellegzetes, csövecskékből álló, könnyen lehúzható termőrétegükről azonnal tudjuk, hogy tinórut találtunk. (A taplók szintén csövecskés termőrétegűek, de náluk a hús és a csövecskék összenőttek, szétválaszthatatlanok.) A tinóruk együtt élnek a fákkal. Gyakran a társfa azonosítása segít a tinóru meghatározásában. A családon belül a legfontosabb nemzetség a vargányáké. A Boletusokat nevezik még valódi tinóruknak is. Megjelenésüket és némely faj kiemelkedő ízét tekintve megérdemlik a …

Halálos hetes

Az emberek többsége kerüli a gombákat, mert keveset tudnak róluk. Az ismeretlentől tartózkodunk, félünk. Pedig a gombák a földi élővilág fontos részei. Ezt rég felismerték a hobbi kutatók, profi tudósok és nekik köszönhetően bőséges ismeretanyag halmozódott fel a természet különceiről. Az ismeretgyűjtés a jelenben is zajlik, a tudásunk folyamatosan gyarapodik. Rajtunk múlik, hogy leszámolunk a félelemmel, és megismerkedünk a gombákkal. A gyilkos galóca nem egy mumus, ami szánt szándékkal megeteti magát a gyanútlan emberekkel. A többi mérgező gomba sem magától kerül a tányérunkba, hanem az ismeretek, a gyakorlat hiánya miatt.
A számunkra ártalmas gombák az élőhelyükön hasznos korhadékbontók vagy a fák partnerei. A mérgező vegyületeik ellenére teljesen ártalmatlanok. Ha felismered, nem eszed meg. Ennyi az egész. Ez a titka a gombamérgezés elkerülésének. Nem kell rémmeséket kitalálni róluk, és hamis információkkal riogatni egymást. A gombákkal semmi baj sincs, mi fújjuk fel…