Ugrás a fő tartalomra

Az erdőművelés borzalmai öt percbe sűrítve


Gombamániás természetbúvárként az erdő a mindenem, az imádatom tárgya, az egyetlen hely, ahol térdre ereszkedek és hódolok a bioszféra előtt. Elismerem nagyságát, miközben apró totemeit szedegetem össze. Az erdő a templomom, amiben nem lakik isten, nagyobb erők működnek benne az ember szánalmas ego kapálózásánál, miszerint emberarcú/logikájú valami igazgatja a világot. Itt volt egy rövid, de erős káromkodás, amit inkább töröltem. A lényeg, hogy megvan a sarkos véleményem a vallásokról és a fajom hülyeségeiről. Kár, hogy keveseknek esett le, az úgynevezett nyugati világ elveszítette erkölcsi alapjait és levedlette magáról a civilizációt, amikor engedte kiteljesedni az ipari mértékű népirtást. Az új barbárság korában élünk és semmi sem szent. Tehát meg sem lep, hogy dehumanizáljuk az egyént és ész nélkül zabáljuk fel a bioszférát. Fantasztikus lesz könnyelműségünk visszacsapása. Semmi sem marad következmény nélkül. Elképesztően rossz ötlet csak nyersanyagként tekinteni emberre, fára egyaránt. Mindig megérint a nagy tölgyfák közelsége, és nem, nem tudok rájuk csak faanyagként nézni, mert a fa az élet tartóoszlopa, a mindenségünk közepe. Ideje átölelni és nem kivágni. Nagyon találó, hogy az emberiség az elképesztő mértékű erdőirtással maga alatt vágja a fát és végül porba hullunk az évszázados fatitánokkal együtt. Kivágjuk az élet tartóoszlopait, évezredes ökoszisztémákat zúzunk szét pár évtizedes jólétért. A tarvágásnál, a tuskózásos felújításnál és az idegenhonos monokultúrák támogatásokkal erőltetett telepítésénél nagyobb ökörségünk kevés van. Honnan tudod, hogy a fa nem sikolt, amikor a porba hullik? Jaj, hát nincs emberarca, nincs szeme, ami könnyezne... akkor sikoltson helyette az a sok statiszta, akik ide-oda futkosnak a katasztrófafilm egyik legjobb jelenetében, ami tökéletesen bemutatja, hogy milyen egy tarvágás és utána a tuskózásos felújítás. 

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Csalóka őzlábgomba

A mérgező őzlábgombaChlorophyllum molybdites melegkedvelő faj, a mi éghajlatunk egyelőre túlságosan hideg neki, azonban már megjelent a Földközi-tenger térségében. Előfordulhat, hogy a klímaváltozás miatt végül bejut a Kárpát-medencébe. Ez kevésbé lenne örvendetes, mert fiatalon megkülönböztethetetlen a piruló őzlábgombátólChlorophyllum rhacodes.Sajnos tényleg mérgező, erős hányást és intenzív hasmenést okoz. A méreganyagai nincsenek azonosítva, feltehetően egyes fehérjéi okozzák a mérgezést. Felismerését egyetlen különleges tulajdonsága segíti, a spórapora zöld(!) színű. Emiatt lesznek az érett termőtestek fehér lemezei zöldes színűek A rokonaihoz hasonlóan korhadékbontó, emiatt városi parkoktól, erdőszéleken át, az erdők belsejéig számos élőhelyen megtalálható. Esős, meleg őszökön hatalmas boszorkánykörökben fejleszti termőtesteit. Észak-Amerikában sokszor megtéveszti a hobbi gombászokat, akiket a csillapíthatatlan gyomorrontás döbbent rá a tévedésükre. Szerencsére hazánkban még…

Családok és nemzetségek: tinórufélék

A májustól októberig tartó fő gombaszezon legkeresettebb gombája a tinóru nemzetségbe tartozik, azonban a gombász az ízletes vargánya mellett a rokonait is örömmel látja a kosarában és az asztalán.
A tinórufélék Boletaceae hagyományos, kalap+tönk felépítésű termőtesteket fejlesztenek. A termőtestek változatos méretűek, 5-30 centis kalapátmérő közt minden méret előfordulhat. Egyes nagyra nőtt vargányák akár egy kilósak is lehetnek.
A tinóruk könnyen felismerhető gombák. Elég csak a kalapjuk alá nézni, és jellegzetes, csövecskékből álló, könnyen lehúzható termőrétegükről azonnal tudjuk, hogy tinórut találtunk. (A taplók szintén csövecskés termőrétegűek, de náluk a hús és a csövecskék összenőttek, szétválaszthatatlanok.) A tinóruk együtt élnek a fákkal. Gyakran a társfa azonosítása segít a tinóru meghatározásában. A családon belül a legfontosabb nemzetség a vargányáké. A Boletusokat nevezik még valódi tinóruknak is. Megjelenésüket és némely faj kiemelkedő ízét tekintve megérdemlik a …

Halálos hetes

Az emberek többsége kerüli a gombákat, mert keveset tudnak róluk. Az ismeretlentől tartózkodunk, félünk. Pedig a gombák a földi élővilág fontos részei. Ezt rég felismerték a hobbi kutatók, profi tudósok és nekik köszönhetően bőséges ismeretanyag halmozódott fel a természet különceiről. Az ismeretgyűjtés a jelenben is zajlik, a tudásunk folyamatosan gyarapodik. Rajtunk múlik, hogy leszámolunk a félelemmel, és megismerkedünk a gombákkal. A gyilkos galóca nem egy mumus, ami szánt szándékkal megeteti magát a gyanútlan emberekkel. A többi mérgező gomba sem magától kerül a tányérunkba, hanem az ismeretek, a gyakorlat hiánya miatt.
A számunkra ártalmas gombák az élőhelyükön hasznos korhadékbontók vagy a fák partnerei. A mérgező vegyületeik ellenére teljesen ártalmatlanok. Ha felismered, nem eszed meg. Ennyi az egész. Ez a titka a gombamérgezés elkerülésének. Nem kell rémmeséket kitalálni róluk, és hamis információkkal riogatni egymást. A gombákkal semmi baj sincs, mi fújjuk fel…