A karbolszagú csiperke Agaricus xanthodermus nagy tömegben terem a reptéri mezőn. Lenyűgöző látvány a körökben, folyásokban, csoportosan növő termőtestek sokasága. Könnyű észrevenni és felismerni, hogy ez egy csiperke. Azonban a gombász kés előhúzása helyett jobb elgondolkodni, hogy miért is van belőle olyan sok, miért nem szedi le senki sem? A rutinos gombászok nagy ívben kikerülik, a félprofik felvesznek egyet-egyet, kettévágják, majd eldobják. Van egy biztos azonosító jegye, ami alapján felismerhető. Ez a húsának sárgulása, ami leggyorsabban a tönk aljánál figyelhető meg, miután kettévágtuk a termőtestet. Pillanatok alatt megjelenik az élénk sárga szín. Sajnos, névadó tulajdonsága nem mindig érezhető, de főzés hatására felerősödik és akkor minden esetben kiöntésre kerül a vágyott finomság. Ha valaki a figyelmeztető szag ellenére megeszi, kellemetlen órákra számíthat a mellékhelyiségben. A karbolszagú csiperke mérgező, gyomorrontást okoz. A legjobb óvakodni a sérülésre, vakargatásra gyorsan sárgára színeződő csiperkéktől, amiknek vegyszeres, tintaszerű szaga főzésre intenzívebb lesz.
A Körös Klub Egyesület szeretettel meghív minden érdeklődőt Kertész Éva botanikus Csodálatos természet című fotókiállításának megnyitójára az Egyesület Boross László Kutatóházához (Békéscsaba-Póstelek 2085.). A megnyitót követően 12.00 - 15.00 óráig Boldog Gusztáv tart madárgyűrűzést.
Időpont: 2014. október 5.
A tegnapi gombászat legjobb pillanata volt, amikor a félreeső helyen rátaláltam az érintetlen nagyspórás csiperke körre. A lábamnál látható a kör piciny részlete és kezemben a két legnagyobb, fiatal, még zárt kalapú termőteste. A nagyobbik 25 dekás volt, itthon lemértem. Remek élmény zavartalan területen elsőként begyűjteni a gombákat. A nap fénypontja volt. Bár már a reptéren is jó volt sétálni, gyönyörködni a töménytelen mezei szegfűgombában, és látni, hogy tele van az egész mező gombákkal. Az esős szeptember a legjobbat hozta ki a gombákból. A legtöbb évben az aszályos nyárra egy száraz szeptember jön és nyoma sincs a kedvenceinknek. Idén a másik időjárási forgatókönyv játszódott le és nyár derekán valamint ősz elején is volt bőséges eső. Remélem, november végéig kíméletes lesz az időjárás és nem lesz erősebb hideghullám! Jó lenne majdnem az év végéig járni a gombák után.
Tegnap kora délután elmentünk a barátommal gombászni. Délután egykor elsőként a reptéri mezőt néztük meg, ahol nagyspórás csiperkét Agaricus urinascens és mezei szegfűgombát Marasmius oreades gyűjtöttünk. Találtam pár darab erdőszéli csiperkét Agaricus arvensis is. A bal oldali kosárban egyetlen nagyspórás csiperke kör termőtestei vannak. Ez egy érintetlen kör volt, amit pár kilométerre találtunk a reptéri mezőtől. Amint telepakoltuk a második kosarat, befejezettnek tekintettem a gombászatot. Bőséges gombazsákmánnyal gyarapodtunk és indultunk haza. Ma már ettünk a zsákmányból, magyaros gombalevest főztem a két legnagyobb (még fiatal) kalapból. Tele vagyok. Holnap gombás máj lesz. A gombák zömét viszont tartósítom, bekerülnek a fagyasztóba. Legközelebb az Őrségben fogok gombászni, a rókagombafélékre megyek rá. Egyszerűen csodálatos a friss sárga rókagomba Cantharellus cibarius sárgabarack illata.
Tegnap kinyomtattam és kiraktam a szokott helyre, a Körösök Völgye Látogatóközpont bejárati ajtajára. Könnyű észrevenni az A/4-es mérete ellenére, mert színes és szép.
A háttérhez a legutóbbi erdélyi túra során lőtt legjobb képemet használtam fel. Egyszerűen csodaszépnek látom a gomba és az erdő harmóniáját. Jók a fények is, élénkek a színek. Jó fotó. Egyébként egy farkastinóru látható rajta, ami ehetetlen (mérgező), így a helyén maradt. A kis képek is saját fotóim. A felsőn a múltkori gombaklubra gyűjtött gombák láthatók szállításra készen. Negyvenkét faj volt. Ez volt az egyik oka annak, hogy eredményesnek ítéltem meg a szeptember tizennyolcadikai gombaklubot. A középső képen sokak kedvence, a mesegomba látható, ami a légyölő galóca. Étkezési értéke nincs, "bolondgomba". Az alsó képen az egyik legfurább gomba van, ami szép, különös, de rokonaihoz hasonlóan büdös, a tintahalgomba. A bébi gombát az augusztus tizenhetedikei túrán fotóztam le. Az egy nagyon jó gombatúra volt, sikerült pár kedves fotót készítenem, amit szívesen nézegetek: fényben álló bükkfa, házikó a hegyen, pókfonálon függő levél, kenyérgomba duó, és a tintahalgomba.
Idén tizenhárom túrán vettem részt, és még lesz kettő-három erdélyi utam. Remélem, azokon is sikerül csodás fotókat lőni, amiket aztán felhasználhatok a késő őszi plakát elkészítéséhez! Jó dolog a természetben járni és onnan képeken hazahozni a kincseket.
A fotót egyik barátom lőtte rólam a mobilommal augusztus 30-án. Akkor volt az utolsó napom helyettes szakellenőrként. Egy hétig ültem a pultnál és vártam az amatőr gombászokat, akik jöttek is és néha messzi helyekről hoztak gombát, hogy mégis mi ez? Ezért láthattam helyben pl.: pikkelyes tinórut (védett), szalmasárga tejelőgombát. Azért alföldi gombából több volt: déli tőkegomba, mezei csiperke, erdőszéli csiperke, sárga gévagomba, vörösbarna tejelőgomba, gyökeres tinóru. Volt mit határoznom és gyorsan eltelt az egy hét. Az üres percekben a gombák rendszertanában bolyongtam. Nagyon sok gomba van, egy gombász sosem unatkozik. Ha mégis meglegyintené az unalom, a gombák rendszertanának változásai felrázzák: "Ez eddig Xerula volt, most meg Hymenopellis? Mióta Rugosomyces a Calocybe ionides?! Miről maradtam le? Gyorsan Index Fungorum, mondd az új neveket!" Persze a linkelt oldal sem képes követni a gyors változásokat és néha teljes a káosz. Szerencsére a régebbi nevek szintén használhatók ugyanarra a gombára. Még az én agyam is elfüstölne, ha folyton figyelnem kéne és cserélgetnem a memóriámban a neveket. Igaz, egy átlagos szakellenőrnek nem feladata az ilyen szintű elmélyedés a tudományban. Ami fontos, hogy alaposan ismerje az alap fajokat és azokat álmából felverve minden fejlődési szakaszukban, akár a nem tipikus példányokat is, felismerje. Ezért futok a gombák után. Nem lehet elégszer látni a termőtesteket. Van pár nemzetség, amitől sikítófrász kerülget. Nem mondom meg, hogy melyek ezek. Halál para másnak határozni. Közben tegnap ettem mezei szegfűgombát, ma sárga gévagombát, húsz éve sütök-főzök vadon gyűjtött gombákból és sosem lettem rosszul tőlük, mégis parázok, amikor elém rakják az amatőrök a gombáikat. Persze ez a normális, sosem szabad elbízni magamat, mert a gombák mindig készek meglepni az embert. Teljesen mindegy, hogy hány éve fut utánuk. Szóval van egy felelősségteljes, sok észt és figyelmet igénylő "hobbim", arról papírom, egy mindjárt négy éves blogom, kreatív és jól kommunikáló vagyok, mégis itt ülök a küszöb alatt és megakadt a lemez... Hova tovább? Irracionális, hogy minden tettem ellenére egy helyben toporgok és azon lelkizek, hogy van-e értelme az egésznek.
Gondoltam rá, hogy jó reklám lenne a tevékenységem számára egy kiállítás az idei fotóimból. Nagyszerű képeket lőttem Erdélyben gombákról és a tájról. Ráadásnak most jön az őszi szezon, amikor még szebbek a fények, színesednek a lombok, teremnek a hűvösebb időt kedvelő fajok, így mindenhol remek témák várnak a megörökítésre. Remélem, a kompaktommal sikerül az ősz szépségét is visszaadnom!
A sárga gévagomba Laetiporus sulphureus az egyik agresszív farontó gombánk, ami élő fát is megtámad. Parazita és korhadékbontó egyben. A fotómon egy kocsányos tölgyön Quercus robur jelentek meg a termőtestei. A kocsányos tölgy sok csersavat termel, de ennek ellenére megtámadta a gévagomba. Valószínűleg a fának már nem sok ideje van hátra, holott több évszázad az élettartama. Ami a fáknak rossz, az élősködő gomba, az a gombásznak jó, mert a gévagomba fiatal, zsenge, sajt puhaságú termőteste jó illatú és finom ízű. Amíg könnyedén kettévágható és lédús, addig számos módon elkészíthető, jó gomba. Azonban 20 percig hőkezelni kell, mert nyersen gyomorrontást okoz, illetve az idősebb termőtestek is okozhatnak kellemetlen órákat, mert nehezebben emészthetők. Azokat inkább ne szedd le és ne fogyaszd el. A lefotózott példányok nagyon fiatalok voltak, így finomak. Meglepően jó rántott gomba lett belőlük.
Szeptember 20-án ismét átmegyünk Erdélybe, hogy 1000 méter felett gombászunk és túrázunk a csodálatos lucfenyvesekben. A csapat a közösségi oldalon szerveződik a Békés megyei gombászok köre csoportban. Érdemes eljönni az idei utolsó magashegységi gombatúrára. Hiába a sok fotóm, élőben kell látni a hegyi erdőket.
Szerdán körülnéztem az Árpád-soron és a "három gombás" gyertyán alatt előjött a galambgomba partnere. Egyébként a fa együtt él még egy áltriflával, a gyilkos galócával, és talán kapcsolatban van a piros tinóruval is, de az kissé távolabb nő tőle. Lehet, hogy inkább "négy gombás" gyertyánnak kéne neveznem. Azért nem semmi, hogy a városi környezet ellenére ennyi gyökérkapcsolt erdei gombával társult. Az Árpád-sor többi gyertyánfája is kapcsolatban van a felsorolt gombákkal, de ez az egy, aminek a környékén mindegyik látható jó időben. Amikor kint vannak a gombák termőtestei, akkor pár négyzetméteren erdei hangulat van a belvárosban. Igaz, tegnap is éreztem, amikor leguggoltam a galambgomba elé a száraz avarba. Kedvem lett volna plédet leteríteni és letelepedni, hogy élvezzem az avar édes illatát, a szép időt, és figyeljem a vadkacsák családi életét. Szeretem, amikor a természet körülvesz. Azonban a városban nincs idő a lazulásra, gyorsan lőttem egy fotót a szép gombáról, majd végigsétáltam a gyertyánfás szakaszon. Szerencsére találtam még néhány gombát, így megnyugodva tértem haza, lesz csütörtökön friss termőtest a klubban.
Csütörtökön négy nagy rend hét nemzetségét mutattam be. Az Agaricales rendet az ízletes csiperke és a déli tőkegomba képviselte, a Boletalest az áltrifla és a nemezestinóru, a Russulalest a galambgomba duó, a Polyporalest a pisztricgomba és az óriás likacsosgomba. Egyébként a nemzetségek egy-egy családot is képviseltek: Agaricaceae, Strophariaceae, Boletaceae, Sclerodermataceae, Russulaceae, Polyporaceae, Meripilaceae. Tehát izgalmas bolyongásba kezdtünk a rendszertanban. Azért jó tudni, hogy a külső hasonlóságaik ellenére mennyire különbözőek és a lemezes galambgomba csak távoli rokona a szintén lemezes csiperkének. A természettudomány kezdetben csak két csoportra osztotta a gombákat, voltak a lemezesek és a csöves termőrétegűek. Gyakorlatilag minden gomba vagy Agaricus vagy Boletus volt. Aztán a kutatási módszerek fejlődésével egyre több minden derült ki a gombákról. A 21. században a genetikai vizsgálatok alapján formálódik a kedvenceink rendszertana. Most már nem a külső jegyek a fontosak, hanem a pirinyó gének. Ne feledd, hogy a külső jegyek csalókák lehetnek, gondolj a sok zárt termőtestű gombára, amik egy időben egyetlen osztályban Gasteromycetes voltak, holott nem rokonai egymásnak. Azóta ez az osztály megszűnt.
Bár a rendszertan ismerete nem létfontosságú egy (has)gombásznak, de egy kis rálátás a gombák rokonsági viszonyaira színesebbé teszi a nemes hobbinkat. Legalább is engemet szórakoztat, és bízom benne, hogy másoknak is felkelti az érdeklődését a gombák családfája.
A/3-as kartonon kezdtem el megrajzolni a gomba-mandalámat. Egyelőre a nagy kör van kész, ami az Agaricales rend 25 családjának 148 nemzetségét tartalmazza. Ennyit kell tudni a felsőfokú gombász tanfolyamon, aminek anyagában van még jó pár rend, de a legnagyobb a kalaposgombáké. Ez a hihetetlenül nagy rend számos fontos fajt tartalmaz és jó pár különlegességet is. Szakellenőrként 51 nemzetségét kell ismernem. Kiemelten fontos az Amanitaceae család névadó nemzetségének az ismerete, Amanita, vagyis galóca. Mostanában bőven terem a gyilkos galóca A. phalloides, ami egy szabályos, tetszetős küllemű kalaposgomba, viszont halálosan mérgező! Azonban bőven akadnak jó, ehető, közkedvelt gombák a rend családjaiban: nagy őzlábgomba Macrolepiota procera, kétspórás csiperke Agaricus bisporus, lila pereszke Lepista nuda, az akácpereszke Floccularia rickenii, ami jóval ritkább, a fenyő-pereszke Tricholoma myomyeces, a késői laskagomba Pleurotus ostreatus, mezei szegfűgomba Marasmius oreades. Amit kevesen tudnak, hogy néhány pöfeteg, így az óriás Calvatia gigantea, a bimbós Lycoperdon perlatum, a szürke Bovista plumbea szintén "kalaposgomba". Bár a tintagombák a Psathyrellaceae családban vannak, de a legjobb tintagomba maradt az Agaricaceae családban, a gyapjas Coprinus comatus. A fajok alapján már látható, hogy miért olyan fontos az Agaricales rend. Egyébként van még egy aduásza a rendnek, a Cortinariaceae család névadó nemzetsége, a Cortinarius, vagyis a pókhálósgombák. Több mint kétezer faja van világszerte és még mindig találnak újabbakat! Ezek közül a szakellenőrnek a legfontosabb a mérges pókhálósgomba C. orellanus ismerete és elkülönítése. Egyébként a pókhálósgombákat nem szokás fogyasztásra javasolni, hiába vannak ártalmatlan ehetők is köztük. Bár egyikük egészen jó és viszonylag könnyen felismerhető, csak hazánkban a kevés élőhelye miatt ritka, így kímélendő. Ez a gyűrűs ráncosgomba C. caperatus.
A rend fajai, amik nem zárt termőtestűek, egy kivételével lemezesek. A kivétel a májgomba Fistulina hepatica, ami egyetlen faja a családjának Fistulinaceae. Erre nem gondoltam, hogy találok egy tapló formájú gombát a kalaposok közt. A zárt termőtestűek kevésbé meglepőek, mindkét törzsben (Basidiomycota, Ascomycota) nagyon sok családban találhatók ilyen termőtestet növesztő gombák. Ez egy jó megoldás a tartós spóraterjesztésre.
A héten az Agaricales rendben bolyongok, aztán megyek tovább.
A rajzolással még közelebb kerülök a jól ismert gombákhoz és a családokat böngészve érdekes fajokra csodálkozok rá.
