A légyölő galóca Amanita muscaria szerepel a gombaklub áprilisi plakátján, aminek témája az élőhelyismeret. Kedvenc mesegombánk nem válogatós élőhely tekintetében, ha van fapartnere, szívesen lejön a magashegységi lucfenyvesből a síkságra is. Természetesen a nyitóképen bihari lucfenyvesben lett megörökítve. Kozmopolita gomba, az embernek köszönhetően a déli féltekére fenyő csemetékkel került át. Azonban eredeti hazája Szibéria lehet, onnan terjedt szét.
Augusztustól jelenik meg az erősen savanyú talajú erdőkben. Elsősorban fenyőfélékkel társul, de lombos fák közül nyír fajokkal is. A második fotón mészkerülő tölgyesben, középhegységben lett lefotózva októberben, ahol erdeifenyők a partnerei. Mindig hálás fotótéma és sose kerüli el a figyelmünket. Megcsodáljuk, aztán a helyén hagyjuk. Nem ennivaló, mert mérgező. Elméletileg lehetséges összetéveszteni a (védett) császárgalócával a lemosott pettyes kalapú példányait, de a császárgalóca lemezei, gallérja, tönkje sárga és feltűnő, nagy, fehér bocskora van.
A harmadik fotóm tavaly októberi és a háztájiban készült Pósteleken. Van egy megbízható lakcíme a kastélyparkban, ahol évről évre megfigyelem a termőtesteit. 2018-ban a nagy aszály miatt csak egyet tudott növeszteni. Bár Kétkörösközben meszes-semleges öntéstalajok vannak, de idősebb faállományok alatt kisavanyodik a talaj, így már meg tud telepedni a légyölő galóca. Ezért nem meglepő a helyi jelenléte. Azonban vannak olyan gombák, amik ragaszkodnak élőhelyükhöz, és csak ott találhatók.
Az áprilisi gombaklubban képek segítségével elindulunk a háztájiból, bemutatom a mezők, ültetvények gombáit, majd elérünk a hegyvidéki erdőkhöz. Ismertetem a fontosabb fákat, amikkel társulnak kedvenceink. A növénytársulásokra jellemző gombákat fogom felsorolni, és ahogy haladunk egyiktől a másikig, látni fogod a különbségeket és hasonlóságokat. Hogy aztán úgy érezd mesevilágba értél, mert a magashegységi lucfenyvesek az alföldi gombásznak tényleg mesések.
Megjegyzés: A békéscsabai gombaklub helyszíne a Békés Megyei Könyvtár. Délután ötkor kezdődik.
A városlakó ember nem tudja, nem látja, és nem is meri felmérni, hogy a létezését biztosító természeti környezet milyen mértékben károsodott miattunk. Olyan szintű a pusztulás, hogy még a mi életünkben ránk is hatással lesz. Kint jártam az egykori erdőségünkben, ami mára sok kis ültetvénytagra szabdalt fatemető. A nyitóképen megörökített keményfás ligeterdő folt szó szerint folt, kb. 40 fából áll, aminek közepén három nagy kocsányos tölgy van, kettő már kiszáradt, egyben még van picike élet, koronájának alig húsz százaléka kilombosodott. Zömmel kőrisek alkotják, de van benne vadkörte, mezei juhar, egybibés galagonya és valamelyik szil, ami éppen bontogatta leveleit, így nem tudtam eldönteni, hogy melyik, mezei vagy vénic. A kicsinysége ellenére szíven ütött, pontosan tudtam, hogy mit látok, és ebből kellene, pont ebből legalább száz hektárnyi összefüggő erdő. De nincs, még hektárnyi sem. Az összes száz évnél idősebb erdőtag régen kitermelésre került, jelenleg a 80 évesek vannak soron, és az új telepítésekből nem lesz semmi, mert a klímaváltozás miatt kiszáradnak. Úgy látom, hogy az erdészet versenyt fut a kíméletlen változással, amit mi magunk hoztunk a fejünkre. Kitermel, elad, amíg van mit. Aztán utánunk a tűzvész és sivatag. Csodálatos... Elképesztő, hogy milyen szinten aláaknáztuk létezésünk alapjait. Hol van már az erdő Békés megyében? Ennyi, amit a fotómon látsz. De már ez sem az őseredeti, hanem előző században kezelt állományból maradt meg.
A fotóim kellemesek a szemnek, de a fotózás most meggyötört. Úgy érzem magamat mint akit össze-vissza vertek. A haldokló erdőség panasza kifacsart.
A pusztai kucsmagomba felbukkanása egykori kubik gödör helyén Jaminában kisebb csoda. Gombásztárs ismerőse találta telkén fűnyírás közben. Az élőhely stimmel, nem az a csoda, hanem a tartós szárazságban való megjelenése, mert azért 16 mm eső masszív aszályt nem szüntet meg. Ezért lenyűgöző, hogy csak azért is előbújt. Persze nem lesz tömeges, senki se rohanjon a pusztába miatta. Tényleg ronda az aszály. Ellenben van más gomba, amiért érdemes elindulni. Termőhullámot indított az egyik kedvencem.
A déli tőkegomba az egyik legjobb gomba, amit érdemes gyűjteni. Kalapja egyedi aromájú, finom, többféle ételnek alkalmas. A tönkje rágós, azt nem fogyasztjuk. Kedvenc táptalaja a nyárfa, akár pusztulóban lévő nyárfán is megjelenik, de sokkal gyakoribb kivágott fák tuskóján. Fiatalon barna a kalapja, ami kiterülve inkább bézs árnyalatú. Bőven hullajtja barna spóraporát, ami megfesti a gallérját és a csoportban lentebb lévőket. Illata is segíti a felismerését, ilyen érett gyümölcsös jellegű. Nem gombás.
A sárga gévagomba tökéletes állapotú, zsenge termőteste látható a mai fotómon. Ilyenkor puha és bőven levedzik. Előfőzés után számos ételnek elkészíthető. Jó gombaragu, pörkölt, leves, rántott gomba készíthető belőle. Állaga teljesen olyan mint a csirkemellé, de íze egészen más, jellegzetesen gévagombás. Van aki imádja, van aki túltelítődött vele és már nem kívánja. Nagyon laktató, ne szedd túl magad belőle! Fontos tudnivaló, hogy alapos hőhatást igényel, nem kellően hőkezelve vagy az idős termőtest megfekszi a gyomrot.
A gyapjas tintagomba az egyik legkönnyebben felismerhető gomba. Amíg hosszú, egyenes lemezei tiszta fehérek, tehát a végük nem színeződött el (rózsaszínes-szürkére), addig jó, ehető, finom és vércukorszint csökkentő hatású. Alig várom, hogy találjak belőle és a kalapokat sűrű palacsintatésztába forgatva kisüssem. Az egyik legfinomabb rántott gomba, ha nem a legfinomabb.
Mind a négy korhadékbontó, kettő fát korhaszt, kettő a talajon él. Most a korhasztók indulnak be, így például a korai termőidejű csiperkék is. Egyik gombásztársam már talált karbolszagú csiperkét, ami az egyik mérgező faj a kedvelt Agaricus nemzetségben, de hallottam ízletes csiperke találatról is. Minden menne a jól megszokott menetrend szerint, ha nem lett volna ilyen száraz a tavasz! Kíváncsi vagyok, hogy látni fogok-e májusi pereszkét vagy tövisaljagombát.
A gyökérkapcsolt csemegegombákra még várni kell. Amikor az akác virágzik, akkor várható az első nyári vargányák felbukkanása.
Esztétikai okokból sem rakhatom ki Máté Bence díjnyertes fotóját, a Túlélési ösztönt, aminek a címe hibás, ugyanis haláltusát örökített meg. Hátsó lábak nélkül rövid idő alatt elpusztulnak a tavi békák. Ugyan petéikből kikel a következő nemzedék, de annak jövője kérdéses a vizes élőhelyek csökkenése és a kétéltűeket pusztító gombabetegség miatt. Erre még rátesz egy nagy lapáttal az éhes ember, aminek tök mindegy, hogy mivel tömi meg a gyomrát. Bár ebben nem tér el az állatoktól. Igen, a kép címe nem a szerencsétlen békákra vonatkozik, hanem a békalábakat befaló emberekre! Valamikor a békacomb Békés megyében is ismert eledel volt. Ma már nem az, hazánkban az összes kétéltű védett, így a tavi béka is.
Ami a fotó kapcsán még érdekes számomra, hogy a természetfotós kategóriában szintén szenvedés pornó tematikájú felvétel nyert. Alapvetően imádja a jól tartott városi ember a borzongató, őt véletlenül sem érintő, témájú képeket. Szerencsére a klímaváltozás megoldja, hogy globális legyen a szenvedés, és érvényesülhessen a túlélési ösztön.
2019 első negyedéve nem igazán kényeztetett el minket gombákkal, aminek oka az átlagosnál kevesebb csapadék. Az április hozott némi változást az időjárásban és az eltelt öt napban 16 mm hullott a szűkebb szülőföldemre. Sajnos a kevéske eső éppen csak elég lesz néhány korhadékbontó felrázásához, amik produkálnak egy gyors termőhullámot. Ma még nem tobzódtak a kedvenceink, ilyen szárazság után legalább egy hét mire magukhoz térnek. Az évelő taplók mellett, amilyen a nyitóképen látható parázstapló, két faj friss termőtesteit láttam, pihés gyűszűgomba és júdásfülgomba. Bár utóbbinak az ismert helyei közül csak egyen voltak picike fülecskéi. A mai séta inkább egy rutin felmérő bejárás volt. Csodáltam a kibomló lombok páratlan színét, élveztem a párás levegő tisztaságát, és fotóztam a szememnek kedves dolgokat.
A törpemandula Amygdalus nana őshonos cserjénk, hazánk több táján megtalálható. Sőt kerti fajtái miatt városi környezetben sem meglepő a jelenléte. Azonban természetes állományai régen volt növénytársulásokra utalnak, amiket javarészt már megsemmisített az évezredes tájhasználat. Ilyen például a tatárjuharos lösztölgyes, ami síkvidéken az egyetlen zonális erdő típus volt. Sajnos vastag csernozjom-barna erdőtalaja a földművelés számára ideális, így az ember nagyon hamar kivágta a fákat és felszántotta. Valószínűleg Békés megyében is létezett ilyen erdő, de még a középkor előtt megsemmisült. Viszont növényfajainak zöme a mai napig jelen van, például a törpemandula.
Ennek egyetlen természetes állománya Tótkomlós határában tekinthető meg. Nagyon picike az egész. A fotómon látható, hogy mekkora. Évek óta terveztem, hogy megtekintem, és erre idén sor került. Előbb a Körös Klub egyesület génbankjában néztem meg, hogy virágoznak-e az ottani növények, és utána mentünk el Atival a törpemanduláshoz. Kicsit vadregényesebb környezetre számítottam, némileg kiábrándító volt az aprócska természeti értéket övező hatalmas szántókkal szembesülni, amik miatt a szülőföldem az ide látogatók számára (jogosan) dögunalmasnak látszik. Nagyon kell figyelni, ha az ember meg akarja látni a kincseinket. Jól tettem, hogy a lábam alá néztem, mert a törpemandulás közt nyílik a terület másik védett növénye is.
A pusztai meténg Vinca herbacea kevésbé ismert mint a népszerű kerti dísz a kis meténg V. minor, még én sem hallottam róla. Örülök, hogy megismerhettem. Szintén az egykori löszpusztarétek élő emléke.
Sajnos a lösszel kapcsolatos élőhelyek rendkívüli mértékű pusztulást szenvedtek el az ember földéhsége miatt. Az egykori pusztákból csak apró mezsgye töredékek maradtak, amilyen a Kaszaper és Tótkomlós közt található törpemandulás is. Most áprilisban igazán feltűnő a kicsike élőhely. 13-án szombaton vezetett kerékpártúra lesz Tótkomlósról. Itt lehet jelentkezni.
Nehéz elhinni, hogy a fotó Békés megyében készült és nem valamelyik hegyvidéki erdőnkben. Sajnos a megye erdőborítottsága a legkisebb, csak 5% körüli. Az erdészet mintegy 25 ezer hektáron gazdálkodik, hiszen nagy igényünk van a faanyagra, míg a megye területe kb. 500 ezer hektár! Sajnos a fát nem lehet megenni, minden megművelhető földre szüksége van a mezőgazdasági nagyüzemnek. Sajnos a virágoknak nincs semmilyen haszna, de élőhelyüket adó fákkal fűteni lehet, télen az ember melegedhet a tűznél. Amúgy is divatos ökonak beállítani a fával való fűtést, és nem tudomást venni a tényekről, hogy például megölni egy fát, hogy holttestét elégetve ne fagyjunk meg a modern 21. században fájóan barbár. Ráadásnak a fák, amikor elegen vannak és erdőt alkotnak igen fontos szerepet töltenek be a helyi klíma szabályozásában! De nem, nincs szükség árnyukra, hűvös levegőjükre, az általuk őrzött vízbázisra... és a fajokra, amiknek otthont adnak. Félelmetes, hogy mennyire rosszul látjuk a dolgokat. Fogalmam sincs, hogyan lehetne megőrizni az élővilágot, ami létünk alapja, miközben mindenre szükségünk van. Ez egy önemésztő folyamat, rossz befejezéssel. Amikor a virágokat siratom, magunkra is gondolok. Rosszul csináltuk.
A Természettudományi Múzeum egyik tavaszi programja enyhítheti a bánatunkat az aszály miatt. A Kucsmagomba napok (április 5-7.) keretében a tavasz gombaászait mutatja be a Magyarhoni Gombász Egylet.
