Válogatás a kedvenc idei fotóimból

Adventi naptáram: 24

Október végén Baranyában jártam a Pécs-Baranyai Gombakör meghívására. Pécsről hazafelé jövet semmiképpen sem hagytam volna ki a zengővárkonyi gesztenyeligetet és az év fája versenybe benevezett öreg fát. Ugyan éppen egy markáns hidegfront vonult át az országon viharos széllel, ami fütyülve cibálta kabátomat, de még ez sem tudott eltántorítani a fa lefotózásától. Akartam, hogy nyerjen. Óhajom teljesült. Jövőre hazánkat képviseli az európai versenyen. Ugyan a kocsányos tölgy a szívem csücske fafaj, de ott van a közelében a szelídgesztenye is. Imádom a termését sütve. Kedves emlékeket idéz fel. Téli esték gyerekkoromban. Karácsonyok.
Az életfa fontos jelképe a napforduló ünnepének. Ugyan az örökzöld fenyők állnak feldíszítve a lakásokban, de az öreg szelídgesztenye méltóságteljesebben jeleníti meg az ünnep üzenetét. Évszázadok óta dacol az időjárással, évtizedek óta a kéregrákkal, de még mindig él és terem. A remény szimbóluma. Mert mi másról is szólhatna a napforduló mint a reményről, hogy a fény újra és újra győz a sötétség felett.

Adventi naptáram: 23

Az év legtöbb gombát adó gombatúrája október 11-én volt a Béli-hegységben. A közös zsákmány látható a fotómon. Tizenkét gombász szedte. Én csak vezettem őket és gyönyörködtem a kedvenceinkben. A szeptember végi bronzos vargányás túrával ellentétben itt már kevesebb vargánya volt, ellenben a fajgazdagság megugrott. Két nappal később a gyulai piacon 50 faj termőtestét mutattam be. Ehető gombák voltak: piruló galóca, vöröses nyálkásgomba, ízletes vargánya (1 db), bronzos vargánya (tucatnyi), vörös érdestinóru, tehéntinóru, barna gyűrűstinóru, ízletes rizike, gyűrűs tuskógomba, enyhe ízű galambgombák. A zsákmány zömét a tinóruk tették ki (főleg a vörös érdestinóru), utánuk következett mennyiségben az ízletes rizike. Senki sem maradt éhen. Boldogok voltunk.

Adventi naptáram: 22

A tűzpiros csengettyűgomba Pluteus aurantiorugosus Póstelek egyik különleges gombája. Elterjedt faj, de nem gyakori. Korhadt fán tenyészik. Ártalmatlan korhadékbontó, ami élénk színben pompázik. Egy kis gombaékszer. Remek fotótéma. Mindig öröm látni és megörökíteni. Október 8-án fotóztam le, amikor gombaismereti sétát vezettem.

Adventi naptáram: 21

Szeptember 27-én a zempléni kalandhoz hasonló élmény ért minket az Erdélyi-szigethegységben. A kilencedik hónap időjárását több hidegfront és mediterrán ciklon alakította. 17-én ítéletidő tombolt Romániában. Vonalba rendeződött szupercellák vonultak orkán erejű széllel és sok csapadékkal. A vihar tönkretette Biharfüredet, és fákat döntött ki a Béli-hegységben is. Ennek okán alacsonyabb szinten maradtunk és hegylábi gyertyános-tölgyesekbe néztünk be tíz nappal később. Milyen jól tettük! Maximálisan teljesült a "jó időben, jó helyen". A tartós szárazság után az esőt igyekeztek kihasználni a gombák és tobzódtak. Soha ennyi bronzos vargányát nem láttam még szeptember végén. Ámuldozva sétáltam az ismerős ösvényen és botlottam bele a gyönyörű termőtestekbe. Öröm gombászat volt!
Ugyanakkor nagy bánatom, hogy a vihar sok helyen kidöntötte a lucfenyvest 1000 méter felett. Milyen lesz gombászni 2018-ban Biharfüreden?

Adventi naptáram: 20

Az őzlábgalóca Saproamanita vittadinii a forró nyarú év egyik nyertese, mert még soha ennyit nem láttam belőle mint idén. Amint kapott elég esőt beindult. Az elsőt július 31-én találtam meg, és a legtöbbet október elsején az öntözött réten figyelhettem meg, ahol több száz darab nőtt a termőhullámának ideje alatt. Ennek köszönhetően a kezdő gombászok boldogan hordták a vizsgálóba, hogy hátha ehető a guszta gomba. Bánatukra közöltem velük, hogy az őzlábgalóca védett és nem finom. Jobb békén hagyni. Kímélendő gomba különcünk: egy galóca, ami erdő helyett a réten él, vagy a városban füves helyen. A fotómon látható duót az Árpád-soron fotóztam le szeptember 26-án.

Adventi naptáram: 19

Szeptember 24-én gombaismereti túrát vezettem Pósteleken. Természetesen a csapat ehető gombákra vágyott a tudásszomj jutalmaként. Igyekeztem eleget tenni óhajuknak, és elvezettem őket egy közel kétkilós májgomba Fistulina hepatica termőtesthez. Sajnos a fotóm nem adja vissza tekintélyes méretét. Legalább 30 centi volt a szélessége. Igazságosan megosztoztunk rajta. Mindenkinek jutott belőle.

Adventi naptáram: 18

A városi gombászatot 2007 óta csinálom, vagyis tíz éve. Gondolhatnád, hogy ennyi idő alatt már mindent láttam. Nos, nem. Mindig találok új lakót. Lásd az egyik korábbi bejegyzést a naptáramból. A rézvörös őzlábgombához hasonlóan a változékony tinóru Suillellus luridus is idei találat. Bár régebb óta élhet az Alsó-Körös soron, csak éppen sosem a termőidejében jártam feléje. Szeptemberben viszont  pont akkor nézelődtem a környékén, amikor kint voltak feltűnő termőtestei. Nehéz nem észrevenni egy közel 20 centi átmérőjű kalapot viselő gombát. Boldogan kocogtam az "óriások" felé. Amint megláttam a tönkjükön a vörös hálómintázatot, tudtam, hogy mivel van dolgom.
Városban találkozni egy ilyen nagy termőtestet növesztő tinóruval, extra élmény.

Adventi naptáram: 17

A Mágnás Bélának elnevezett isztriai szarvasgomba Tuber magnatum termőtest 2016 késő őszének gomba szenzációja volt. Sajnos a félkilós csoda nem talált időben vevőre, így fagyasztva szárítással őrizték meg az utókornak. A liofilizált termőtest a Vámház körúti Nagycsarnok szarvasgomba üzletének kirakatában tekinthető meg. Október 14-én jártam ott és akkor készítettem a fotót.

Adventi naptáram: 16

Szeptember 15-én ismét Póstelekre mentünk Atival. Kíváncsiak voltunk, hogy az augusztusi gombabumm folytatódott-e a kilencedik hónapban? Csodálatos módon, igen! Ráadásnak hét ehető gombát találtunk: erdei csiperke, déli tőkegomba, nagy őzlábgomba, nyári laskagomba, szemcsésnyelű fenyőtinóru, nyárfa-érdestinóru, vöröses nyálkásgomba. Ezekből vegyes pörköltet főztem. Nagyszerű íze volt.
Fantasztikus, hogy a háztáji egy rövid túra alatt ilyen sok jó gombát adott nekünk. Remek élmény 2017-ből.

Adventi naptáram: 15

Szeptember 9-én Biharfüredre mentünk gombászni a csapattal. Jó esély mutatkozott egy kiadós gombászatra. Ugyan az időjárás kissé barátságtalan volt a hegyen, de szinte észre se vettem, amint megláttam az első ízletes vargányát és utána a többit. Itthon az öt legszebbet fotóztam le, amik hibátlanok voltak. Kemény, fehér húsokban egy nyűjárat sem volt. Első osztályú vargányákat készítettem el kedvenc ételemnek, tejszínes gombaragunak. Mindig jó élmény hibátlan termőtesteket kézbe venni, és aztán megenni.

Adventi naptáram: 14

Augusztus 21-én a háztájiban néztünk körül Atival. A hónapban kapott a megyeszékhely és környéke cirka 60 mm esőt zivatarokból. Bár nem minden részen hullt le ennyi. Szerencsére Póstelek a sűrűjét kapta a felhők égi áldásának. Ennek hatására lenyűgöző gombakavalkáddal találkoztunk. Álmélkodva fotóztam az ismerős fajok színes termőtesteit: málnavörös tinóru, molyhos tinóru, vörös tinóru, rózsáskalapú tinóru, nyárfa-érdestinóru, húsbarna pénzecskegomba, szürke selyemgomba, fahéjszínű likacsosgomba, déli tőkegomba. Lásd a linkelt bejegyzésem képeit.
A különösen forró és száraz időjárású évben az augusztusi gombabumm kellemes meglepetés volt.

Adventi naptáram: 13

A rézvörös őzlábgomba Leucoagaricus americanus új városlakó gombánk. Augusztusban fedeztem fel az Árpád-soron erősen korhadt vadgesztenye tuskón. A nemzetségneve jelzi, hogy a fehér tarlógomba L. leucothites rokona, de azzal ellentétben színes. Vörösbarnás pikkelyek díszítik kalapját és húsa sárgul, majd borvörösre színeződik. Étkezési értéke nincs. Egyszerűen szép és jó, hogy a városban is él.

Adventi naptáram: 12

A távolság ellenére jó ötlet volt elugrani Zemplénbe és a Smaragdvölgyben gombászni július 22-én. A nyári ehető gombák mind teremtek és sikerült megtölteni velük a kosarunkat. Négyen mentünk át egy autóban. Korán indultunk és későn értünk haza. Sikerült bemutató gombákat is gyűjteni, amikből másnap mini kiállítást csináltam Gyulán.

Adventi naptáram: 11

Július 13-án régi adósságomat törlesztettem, gombásztársammal elmentem a mályvádi erdőbe. Amikor Gyuláról kikanyarodtunk és a mellékúton haladva a távolban megpillantottam az erdősséget, ünnepélyes érzés lobbant szívemben: ősi tájon járok. Sajnos később totál csalódás lett a vágyott útból. A megye legrégebbi erdőterületén meglátszódik a több évszázados erdőművelés. Nyoma sincs a Dunánál még megfigyelhető igazi ligeterdőnek.
A szárazságban porzottak a művelési utak, nem marasztalt minket a kötött talaj, ami esős időszakban nehezen járható. Könnyedén eljutottunk az erdő óriásához, a hat méter feletti törzskörméretű kocsányos tölgyhöz. Az állóképen csak a fele látszik. A többi fa fölé magasodik. Ugyan a koronája szétesőben, de a fő ága még él. Oly jó lenne, ha még lenne kortársa Mályvádon! Az idők tanúja minden nagy fánk. Több megbecsülést érdemelnének.
A csodálatos öreg tölgy után elmentünk hazánk 1000. természetvédelmi területéhez, ami nem igazán mutatta meg szépségét nekünk. Itt öt méter törzskörméretű tölgyek élnek, de felverte a kökény és galagonya, amitől túl sűrű, nem látható át. Él még benne pár százéves vadkörte is. A csalódás ellenére jól tettem, hogy kimentem. Látnom kellett, hogy mi maradt a ligeterdőből.

Vesze, vizek és utak találkozása

A Veszely csárda novemberben nyílt meg újra. Szépen felújították és kibővítették a régi épületet, ami 1837-ben épült. Fényes legrégebbi ma is álló tanyája 1874-es, vagyis a csárda még korábbi. Örvendetes, hogy üzemel, mert rossz volt látni üresen. Életem egyik kulcspontján áll. Környékén sokat jövök-megyek. Például tíz évig a buszmegállóban szálltam fel a Gyuláról érkező járatra, hogy Békéscsabára menjek. Sajnos a csárdával szemközti útőrház nem maradt meg, az útépítés során lebontották. Pedig egykoron öreg tölgyek vették körül, egy pici ligeterdő folt utolsó mementói. Kár értük. Azonban a csárda megvan és szemmel láthatóan népszerű. Pici gombóccal a torkomban figyelem mindennapjait jövet-menet a két város között. Túl sokat veszített a megye a rendszerváltás óta, így minden sikeres vállalkozás fontos. Biztosan fogok itt enni, mert a polgári élet része, hogy időnként étterembe megyünk a barátainkkal. Például remek lenne a 40. születésnapom megünneplésére. Hiszen pont ott áll, ahol el fog ágazni az életutam. A menjek vagy maradjak libikókáján ülök, amiről egyszer le kell szállnom. 
A fotóm bal oldalán lévő facsoport a bicikliutat kísérő fák előőrse. Ott van a nyárfa-ligetem, ahol először láttam nyárfa-érdestinórut, cseh kucsmagombát, kétlevelű sarkvirágot. A csárda felett sejthető szülővárosom, Békéscsaba sziluettje, például az evangélikus nagytemplom, amit mostanában újítanak fel. A csárdától jobbra megy az út Póstelekre, ami a kutatási területem és sok jó gombával lepett meg az évek során, például a málnavörös tinóruval. Sok emlék ideköt. Oh, milyen nehéz elhagyni az anyaföldet!

Ajánlott bejegyzés: Történelmi uszadékok, amiből megtudhatod, hogy miről kapta a nevét a csárda.

Adventi naptáram: 10

A hamis céklatinóru Neoboletus xanthopus évekig feladta nekem a leckét: "Miféle gomba? Céklatinórura hasonlít, de az nem lehet, mert nem stimmel az élőhely."  Például 2015 júliusában szintén termett és akkor fotóját "színes tinóru" néven mentettem el. Idén végre megtudtam a nevét, és azt is, hogy közeli rokona az igazi céklatinórunak Neoboletus luridiformis. Ahhoz hasonlóan alapos főzés után meg lehet enni. Csak 2014-ben írták le mint új fajt! Békés megye csöpp tölgyeseiben jól érzi magát és tömegesen terem. A nyári szezon megmentője, mert képes hasznosítani a zivatarok éltető esőjét és tűri a forróságot. Enyhén szólva sokkoló, hogy 35 Celsius fokban a csertölgyek alatt 30-50-70 db nagy és színes tinóru álldogál. Egyik gombásztársam kosár számra szedte-ette és ajándékozta nyáron, valamint aszalta, hogy télen is legyen gombája. Bőségesen termett 2017 fura évében.

Gombászni jó!

A "Gombászni jó" kezdő gombakurzus március 11-én indul egy elméleti órával, amikor a túrákhoz szükséges alap ismereteket mondom el, kitérve a gombák leglényegesebb tulajdonságaira is. Ennek helyszíne a Boross László kutatóház Pósteleken. Az óra függ a jelentkezők szabadidejétől. A gombatúrákat viszont javasolt kora délelőtt kezdeni, mert tavasszal és ősszel gyorsan kifutunk a világosság idejéből, ha délután indulunk el.
A gombakurzus túrái könnyűek, bárki számára teljesíthetőek. Akár családoknak is jó és hasznos időtöltés.
Az oktató-túravezető a Gombamánia szerkesztője. A blogot 2010 óta írom, a szakellenőri tanfolyamot 2013-ban végeztem el, 2015 novemberétől 2017 decemberéig a gyulai piacon dolgoztam mint gombavizsgáló. Sok száz termőtest volt már a kezeim közt és jól ismerem szülőföldem gombáit. Tapasztalataim alapján válogattam össze az ötven fajt, aminek fele ehető, és többjük kiváló étkezési gomba. A fajlista tartalmazza a legfontosabb mérgező gombáinkat is. A tíz túra során mindig átismételjük az előző során megismert gombákat. Az ismétlés segít a memorizálásban. A kiemelten fontos fajokra többször visszatérek, ilyen a gyilkos galóca, amit minden természetjárónak ismernie kell, hogy figyelmeztetni tudja a hobbi gombásztársát a veszélyre, ha galócát szedne fel. 
A nyolcadik vagy a kilencedik gombatúra után közös főzést fogunk tartani a kutatóházban, ahol végre élvezhetitek a gombák ízeit is.
Az első elméleti órán fogom kiosztani a túra bérletet, amibe pecséttel jelölöm, hogy jelen voltál. Lesz esély a pótlásra! Ha valamelyiken nem tudtál részt venni, vasárnaponként lesz a pót-túra. Sőt ha az időjárás közbeszól és szombaton kellemetlenkedő idő van, akkor másnap túrázunk. Tehát egyik óra sem marad el, mindenki végig tud menni a "Gombászni jó" anyagán.
Húsz éve gombászok aktívan, és a gombák mindig tudnak újat mutatni. Garantált a sok szép élmény.
A tíz gombatúrának támogatói díja van: 10000 forint. Cserébe életre szóló tudással gyarapodsz.

A jelentkező levélben elég a nevet, életkort, települést megírni. Család esetén mindenkiét.

Családi kedvezmény: gyerekeknek ingyenes.

Adventi naptáram: 9

Június 21-én átmentem a hegyvidékre gombászni. Sikerült egy kosarat megtölteni ehető és bemutató gombákkal. Utóbbiakból két nappal később mini kiállítást csináltam a gyulai piacon. Ez volt a szezon első gomba bemutatója, amit még hét követett.

Adventi naptáram: 8

A széleslevelű nőszőfű Epipactis helleborine régi vágyam volt. Gyerekkoromban lapozgatva A természet képekben című könyvemet, az orchideáknál mindig megálltam és ábrándoztam róla, hogy bárcsak élnének a közelemben is! A szántóra kinézve a szobám ablakából erősen kételkedtem benne, hogy a mezőgazdasági nagyüzemben megélhetnének a természet törékeny szépségei. Szerencsére tévedtem. Az orchideák közül számos faj meglepően életrevaló és képes megtalálni életfeltételeit a legkisebb fás élőhelyen is. Ráadásnak a nőszőfű pont ott bukkant fel, ahová évek óta járok. Az idei év nagy meglepetése volt.

Adventi naptáram: 7

Az idei első szerény gombagyűjtő sikert május 27-én értem el. A kicsi kosaramat vittem magammal, mert tudtam, hogy a szárazság és a hideg éjszakák miatt még nem lesz hatalmas gombabumm. A józan számítás meghozta eredményét, legalább a kicsi tele lett. Találtam a rókagombák mellé még két pici nyári vargányát is.
A lila virág a kakukkfű, ami nagy tömegben él a hegyvidéki réteken. Kiváló fűszere a gombának.

Adventi naptáram: 6

Az emlékeimet időrendben szándékoztam felsorolni, de a Mikulás nap miatt jóval korábban mutatom be a légyölő galócát Amanita muscaria, ami színében passzol a jótevő öreghez.
Kétségtelen, hogy feltűnő színe miatt a legismertebb gomba. Népszerű dekorációs elem. Karácsonykor üvegdíszként a fára akasztható. Egyébként egyik kedvenc fapartnere a lucfenyő, és gyakori ősszel a lucfenyvesekben. Természetesen savanyú talajú lombos erdőkben is megtalálható. A fotómon látható példányt mégsem erdőben fotóztam le október 8-án, hanem a pósteleki kastélyparkban feketefenyők alatt, amiknek társaságában él néhány lucfenyő is. Ezeknek lehet a gombapartnere.

Adventi naptáram: 5

A téglavörös susulyka Inocybe erubescens a rókagombához hasonlóan gyökérkapcsolt gomba, de azzal ellentétben nem ehető, mérgező! Azonban számomra kedves, mert a szülővárosomban lakik. Először 2014-ben vettem észre termőtesteit és azóta nyomon követem termőhullámát. Idén a szárazság ellenére bőven termett és korábban is jött elő, május 16-án vettem észre első példányait. Egyszerűen tetszik, és szívesen fotózom.

Adventi naptáram: 4

Minden évben az egyik izgalmas feladat elsőként megtalálni bizonyos fajok termőtestét. Például a sárga rókagombáét Cantharellus cibarius, ami gyökérkapcsolt, vagyis a fákkal kölcsönösen támogató viszonyban élő gomba. Tehát nem olyan mint egy korhadékbontó, ami csak arra vár, hogy kedvére való idő legyen, pont kellően nedves legyen a táptalaja, és már növeszti is a termőtesteit. A rókagombának meg kell várnia, amíg a fája felébred, kilombosodik és beindítja szerves vegyület gyárát, vagyis fotoszintetizálni kezd. Ezután tud értékes anyagokat átadni a rókagombának, amik segítik partnerét a termőtest növesztésben.
Optimális esetben május első felében már találhatók szedhető méretű rókagombák. Idén május hatodikán a szárazabb időjárás és hidegebb éjszakák hatására csak pinduri példányait fotózhattam. Sajnos később sem vált tömegessé a Béliben, amit ugyanúgy sújtott az aszály mint az Alföldet. Pedig normális csapadékú években bőven gyűjthető.
Kíváncsi vagyok, hogy 2018-ban mikor bújik elő és mennyi lesz belőle.

Póstelek 2017.12.03.