Csak egy kép

Duglász-fenyőtinóru Békés-megyében

A duglász-fenyőtinórut Suillus lakei egy úr hozta be szanazugi kertjéből a gyulai piac gombavizsgálójába. Amikor megláttam az átnedvesedett, idős termőtestet, az első kérdésem volt: Van a telken duglászfenyő? Igen választ kaptam. Életemben először fogtam a kezemben ilyen tinórut, de pikkelyezettségéről és májvörös árnyalatáról egyből felismertem. A következő feladatom lesz, hogy a hét elején kimegyek Szanazugba és körülnézek a lelőhelyén. Talán lesz belőle szebb példány is, amiről tudok élőhelyi fotót készíteni.

Gombamánia álma

Jó lenne egy demokratikus jogállamban vállalkozni és aktív élet után megpihenni. Egy életem van, és szeretném értelmesen eltölteni az életidőmet. Jelen helyzetből a távoli jövőbe tekintve egy kukázó idős hölgyet látok, aki én vagyok. Most kell irányt változtatnom, amíg buzog bennem a szenvedély és gyors az elmém. Szeretem a természetet, de csak ott élhetem ki a szenvedélyemet, ahol van is természet, és nemcsak gazdasági célú ültetvények. Magyarországon minden piac kicsi, és azokat erős érdekcsoportok uralják. Lehet az ember egyéni vállalkozó, de a kiszámíthatatlan jogszabály változások és az "éhes" hivatalok felzabálják az életerejét. Lehet az ember alkalmazott, de akkor csak az alapvető igényeinek kielégítésére lesz elég a pénze, az emberhez méltó életre nem. Nagyobb piacra van szükségem, ahol a speciális tudásomat jobban el tudom adni, ugyanilyen fontos, hogy bővítsem értékesíthető tudásom körét. A 21. században az átlagember számára a legjobb, ha több mindenhez ért, és legalább egy, amihez kiválóan. Hétmilliárd ember közt kíméletlen versenyfutás zajlik a jobb életért. Nincsenek illúzióim az ember életével kapcsolatban. Igyekszem a legjobbat kihozni magamból, és bízni benne, hogy el tudom adni magamat, de nem kilós, olcsó áron kies hazánkban, mert attól megütne a guta. Bár a korai halál jobb mint megvárni a III. világháború kirobbanását, vagy beleszaladni egy lincselésbe, ahol az én társadalmi csoportom az aktuális bűnbak...
Tudom, hogy Kanadának nincs szüksége rám, ahogy Romániának sem, Magyarországnak meg pláne nem. A francba, csak kibírok még egy évet az össznemzeti diliházban és sikeresen végrehajtom a menekülési tervet 2018 tavaszán. Előre, előre lemming! Vár az óceán... és a halál.

Helyzetjelentés

Az október két száraz hónap után az átlagosnál jóval csapadékosabb, így enyhült a szárazság, a talaj töltődik vízzel, a felső fél méter telített, de egy méteren még száraz. A gombahelyzet jelentősen javult szeptemberhez mérten. Sajnos az időjárás felemás, mert bár csapadékot bőven ad, de a meleget nagyon visszavette, hiányzik a tavalyi pozitív hőanomália, hideg a hónap vége. Ennek hatására a melegkedvelő fajok gyorsan visszavonulnak, pl.: galambgombák, tinóruk, galócák, de a nagy őzlábgomba sem bírja sokáig a hűvös napokat. Most van egy termőhulláma, ki kell használni. Lenyűgöző látvány a több tucatnyi óriási gomba egyetlen helyen.
A gyulai gombavizsgálóban lekapott kosárban másik őzlábgomba is látható, a karcsú M. mastoidea. Ennek hulláma gyakorlatilag lement, a hideg tönkreteszi a termőtesteit. Nagyobb termetű rokona jobban ellenáll a hűlő időnek.
A sok nedvesség hatására jól érzi magát a júdásfülgomba, de előjöttek rokonai a mirigygombák is, amiknek nincs étkezési értéke. Előbújt a szürke tölcsérgomba, a lilatönkű pereszke, az óriás tölcsérgomba, a gyűrűs tuskógomba, amik kimondottan őszi gombák. A hideg időt jelzi az egyre több késői laskagomba és téli fülőke is.
Hétvégén érdemes lesz terepre menni. Aztán a kezdő gombászok keressék fel a piaci gombavizsgálókat.

Egy ánizsillatú csiperke

Az erdőszéli csiperke Agaricus arvensis az egyik legfinomabb a nemzetségében. Termetes csiperke, kalap átmérője elérheti a 20 centit. A kalapja félgömb alakú, majd kiterül. Felülete gyakran finoman pelyhes. Közepén lehet sárgás árnyalat. (A "rossz" csiperkék füstös közepűek, szürke pikkelykékkel díszítettek.) Húsa belül nem sárgul! Fogdosás nyomán, lassan megsárgulhat kívül, ahol hozzáértünk. Fontosabb határozóbélyege, hogy a fiatal termőtestek lemezei piszkosfehérek, majd szürkés húsrózsásak lesznek, végül csokoládébarnák. Sosem élénk rózsaszínűek mint pl.: az ehető kerti csiperkének A. campestris vagy a mérgező karbolszagú csiperkének A. xanthodermus. Illata a szakirodalom leírása szerint keserűmandulára emlékeztet, de nekem inkább ánizsos. A lényeg, hogy finom illatú és jó ízű, valamint kiadós gomba. A fiatal gombák világos lemezei miatt odafigyeléssel gyűjtsd, ne kerüljön közé a gyilkos galóca fehér változata, vagy ne szedd fel a galócát erdőszéli csiperkeként.
A hasonmás gombák miatt erősen javasolt a piaci gomba-szakellenőrök felkeresése szedett gombáiddal.

Tintaszagú

A tintaszagú csiperke Agaricus moelleri az egyik leggyakoribb csiperkénk, ami rendes csiperke forma, így a hobbi gombászok felveszik, például a gyulai városerdőben és elhozzák nekem a gombavizsgálóba. Sajnos a tintaszagú az ehetetlen-mérgező csiperkék közé tartozik. Figyelmeztető jel, hogy sérülésre gyorsan élénksárga szín jelenik meg rajta. Az állott termőtestet én magam kapargattam meg és rögtön sárgult. Megszagolgatva a gombát jellegzetes vegyszerszagot éreztem, ami emlékeztet a tintára. A szag nem mindig érezhető, és nem is mindig sárgulnak ennyire intenzíven, de ilyenkor is, ha kettévágod, a tönk bázisban a húst megvakargatva sárgulni fog, akárcsak a reptéri mezőn nagy körökben termő rokona a karbolszagú A. xanthodermus. Ez a legbiztosabb jele annak, hogy mérgező csiperkét találtál. Alapvetően a csiperkék közt nincs súlyosan mérgező faj, egyik sem halálos, de egy "sárguló" csiperkés mérgezés következménye tartós gombaundor lehet.

Megjegyzés: Ritka kivétel, hogy páran képesek megenni gyomorrontás nélkül a karbolszagút, de ez senkit se lelkesítsen fel, és hagyja a helyén a sárguló, vegyszerszagú csiperkéket!

Óvakodj a kicsi őzlábgombáktól!

A vörhenyes őzlábgomba Lepiota helveola az egyik halálosan mérgező faj a nemzetségében. Másik kettőről már írtam a Halálos hetesben. Sajnos ezek a kicsike őzlábgombák amatoxint termelnek, ugyanazt a halálos vegyületet, amit a gyilkos galóca is. Bár az átlagos kalap átmérő 5 cm, kedvező körülmények között nagyobbra is nőhetnek, és ilyenkor némelyikük hasonlíthat a Macrolepiota nemzetség fajainak termőtesteire pl.: nagy őzlábgomba M. procera. A kicsike őzlábgombákat hagyd a termőhelyükön és csak a tipikus, nagy, jól azonosítható, közismert ehető fajok termőtesteit vedd fel.

Szolgálati közlemény

A gombaszezon idején a facebookon írtok nekem, mert találtatok egy érdekes gombát és szeretnének azonosítani a fotó alapján. Arra kérnélek titeket, hogy ha ilyen kérdésetek van, akkor az email címemre írjatok a fotót mellékelve, plusz megadva néhány fontos információt: hol nőtt a gomba, milyen fák közelében, volt-e jellegzetes szaga, színeződött-e kívül vagy belül, milyen színűek voltak a lemezei (termőrétege), ha azok a fotón nem látszódnak stb. Ezek alapján tudok válaszolni. DE! FONTOS! Bármi is legyen a gomba, határozásom NEM jelent javaslatot az elfogyasztására! Fotós azonosítás csak felületes lehet a legtöbb gomba esetében és itt több ezer fajról van szó.

Mezei szegfűgomba vs. réti kígyógomba

A mezei szegfűgomba Marasmius oreades (alsó 4 termőtest) legjobb hasonmása a réti kígyógomba Mycena olivaceomarginata a mai napon került a szemem elé. A kosárban több volt a kígyógomba, így hamar szemet szúrt, hogy valami nem stimmel a szegfűgombának szedett gombákkal. Kiborítás után szemezgetni kezdtük a gyűjtővel az igazi szegfűgombákat, amiket visszarakott a kosárba. Jelentősen megcsappant a gyűjteménye, mert a többi bizony a réti kígyógomba volt. Mindkét gomba ugyanazon a füves focipályán nőtt egymás közelében, így nem volt nehéz vegyesen szedni.
Fontos különbség, hogy a réti kígyógomba tönkje törékeny és üreges. Ezért a köröm próba, vagyis a körmünkkel csípjük el a szegfűgomba (vagy annak látszó gomba) tönkjét.
A réti kígyógomba nem mérgező, de étkezési szempontból értéktelen gombácska. Nem érdemes szegfűgomba helyett felszedni.

Óvakodj a gyilkostól!

A gyilkos galóca Amanita phalloides termőteste a pósteleki kastélyparkban bújt elő. Egyből felismertem az avar közül kikandikáló zöldes, kissé mintás kalapjáról. Aztán lehajoltam hozzá és láttam, hogy a bocskora is megvan. A gallérja még nem lógott le, hiszen ebben az érettségi fázisban a részleges burok, amiből a gallér lesz, nem vált el a kalapszéltől.
Ha ilyen gombát látsz, feltétlenül hagyd a helyén! A gyilkos galóca fehér lemezes, galléros, bocskoros gomba, kalapszíne változatos: tiszta fehértől szürkés-barnáig terjed, lehet sárgás-zöldes vagy zöldes-barnás is. A nagyon elázott, lefoszlott gallérú, talajba beletört bocskorú példányai hasonlítanak a zöldes galambgombákra, a fehérek a csiperkékre, a teljesen zárt, tojásra emlékeztető bébi galócák a pöfetegekre.
Légy mindig körültekintő gombaszedés közben! Elég egyetlen galóca termőtest, hogy elfogyasztva mérgezést okozzon! Sajnos valóban életveszélyesen mérgező, és orosz rulett a mérgezés kimenetele.

Szavazz a fehér nyárra, mert gombákkal társul

A fehér nyár Populus alba az egyik fafaj, amire szavazni lehet az "év fája" versenyen.
Ez a verseny nem azonos az Ökotárséval. Az ottani szavazás már le is zárult és majd november 3-án tudjuk meg, hogy nyert vagy sem a Kasztói őstölgyes.
Az Országos Erdészeti Egyesület év fafaját kereső szavazásán november 8-ig lehet szavazni. A fehér nyár két kihívója a virágos kőris és a vadalma. Gombász szempontból egyik sem annyira fontos mint a fehér nyár. Természetes, hogy alföldi gombászként egyből rászavaztam és erre biztatom a gombásztársaimat is. A blog egyik legnépszerűbb bejegyzése a Nyárfa és gombái, mert a fehér nyár ligeteiben télen-nyáron lehet ezt-azt találni. Könnyű fáját számos korhadékbontó kedveli és gyökereihez segítő gombák csatlakoznak. Március közepén már lehet gombászni az ártéri puhafás ligeterdőben, ahol karakterfaj a fehér nyár, és itten nő csapadékos tél után tömegével a cseh kucsmagomba. Májustól a kivágott tuskóin megjelenik a déli tőkegomba, eldőlt törzsein a rőt fagomba és sárga gévagomba tenyészik. Júniustól felbukkan alatta hű társa a nyárfa-érdestinóru. Egészen a hidegebb idő beálltáig többször is terem. Idén csak mostanában lassult le a termőhulláma, de még mindig találni fiatal termőtesteit. Késő ősszel a nyárfa ligetben téli fülőke és késői laskagomba is felbukkanhat.
A fotómon látható három öreg fehér nyár a Veszely csárdánál található. Nagyon szép példányok, a gyorsforgalmi útról is egyből észrevehetők. Valóban tájképi elemek.
Örülnék, ha a fehér nyár lenne 2017-ben az év fája. Ezért arra kérlek, hogy szavazz rá!

A világító tölcsérgomba lesz az év gombája 2017-ben

A világító tölcsérgomba Omphalotus olearius több éves jelölése után végre megnyerte az év gombája szavazást. Kétségtelen, hogy fás élőhelyeink egyik leglátványosabb korhadékbontója, aminek nagy, élénk narancs-vöröses csoportjai könnyedén felkeltik a hobbi gombászok figyelmét. Szép, de sajnos ehetetlen gomba. Én csak 15 percesnek becézem, mert elfogyasztva hamar visszaköszön a gyomorból. Nincs értelme leszedni és megfőzni. Ellenben élőhelyén hálás fotótéma. Komolyabb, fényérzékenyebb technikával teljesen sötét helyiségben a névadó tulajdonsága is megörökíthető. Az élő, friss termőtest lemezei "világítanak". Ez a biolumineszcencia jelensége. Az állatvilágban fontos szerepe van, ellenben a gombáknál még nem tisztázott, hogy miért csinálják. Talán csak a bonyolult anyagcseréjük során keletkező fölösleges energiát sugározzák ki "hideg fényként". Számos gomba világít, ebben a cikkben felsoroltam néhányat.
A világító tölcsérgomba a kezdők csali rókagombája, mert gyakran rókavörös színben pompázva, főleg a fiatal termőtestei hasonlítanak a csemegegombára. Jó tudni, hogy a rókagomba szétszórva nő az avarban, vagy moha párnákba bújva, és bár megjelenhet csoportosan is, de mindig kisebb és halványabb színű mint a világító tölcsérgomba. A rókagombának nincs rókavörös színe, egyszerűen sárga, csibe sárga. Lemezei sincsenek, termőtestén lapos ráncokon-ereken található a termőréteg. Húsa gyakran kellemes barackillatú. Elég néhányszor látni a két fajt, és sosem kevered össze a világító tölcsérgombát a sárga rókagombával.
Most az októberi esők biztosan előcsalják a korhadó fák környékén a világító tölcsérgombát.

Erdélyi-szigethegység 2016.10.15.

Terepgyakorlat IV.

Bogyiszlói fás legelő: a vándorló fák

Október másodikán, hazafelé az Őrségből, Atival hosszú utat tettünk meg délen, aminek egyik állomása Bogyiszlónál volt. Szerencsére az év fája versenyen indult különleges élőhely csekély kitérőt igényelt, így nem volt kérdéses, hogy Bogyiszlót elérve a Dunának megyünk, mert annak partjához közel található a fás legelő. Izgatottan figyeltem az egyenes út mindkét oldalát, hogy merre vannak az öreg kocsányos tölgyek. Aztán egyszer csak ismerős facsoportot pillantottam meg délután fél ötkor. "Ott van." - mondtam Atinak, és balra kanyarodtunk egy rövidke behajtóra, aminek jobb oldalán tájékoztató tábla áll, 'Kasztói őstölgyes' címmel. Tényleg megérkeztünk. Egyből a cipőmet gumicsizmára cseréltem, felvettem az esőköpenyemet és beálltam az első tölgy alá. Ugyanis a legelőn birkanyáj vonult át, és nem akartam az állatokat zavarni. Megvártam, hogy elmenjenek, és egyből a következő tölgyhöz siettem. Elégedetten lelkendeztem. "Igen, igen, ezek itt pompás, öreg tölgyek. Nézd Ati! Tedd ide a kezedet a kérgére. Érzed az erejét?" Közben fotóztam, kerestem a felhős, csepergő esős időben a megfelelő szöget. A marék kamerám nem bírja a kevés fényt, sután fotóz ilyenkor. 

Azért küzdöttem a technikával, mert nem adhattam fel, ha már sokat utaztam, hogy láthassam a 'vándorló fákat'. 
A hidegfront vonuló felhőzetéből egyre többször hulltak le esőcseppek, így fél óra elteltével bebújtam az autóba és onnan is lőttem pár képet a mobillal. Időközben a kamera memóriakártyája megtelt.
A második fotón egy érdekes részletet örökítettem meg. Egy sekély, széles árok húzódik végig a legelőn. A mélyedést jelzi a vonuló birkák íves vonala. Ez az egykori fokrendszer egyik ága. A fokgazdálkodás az árterek kiszáradása előtt, a múltban fontos megélhetést adott a tájban élőknek. Az árvíz nem hirtelen szaladt végig a folyón, hanem kiáradt a megnyitott fokokon át a magasabb területekre is, éltető iszappal és vízzel terítve be. A nagy víz levonulása után a megfogott ár lassan szivárgott vissza a folyóba, tehát az élőhely sosem száradt ki. 

A mindig szomjas kocsányos tölgy, aminek másik neve mocsár tölgy, nem szenvedett vízhiánytól. Azonban a hatékony folyószabályozás megpecsételte a fás legelő sorsát. Kevesen tudják, de a Duna mellett is csökken a talajvízszint. Gyakorlatilag az egykori ármentesítés célja, a kiszárítás a mai napig zajlik, csak most már károkat okoz. Sajnos a kocsányos tölgyek mindenhol jelzik a száradást, aminek jele a koronájuk csúcságainak letörése, a korona fokozatos leépülése, és végül a fa elpusztul. Ennek megfigyeléséhez nem kell messzire mennem, elég csak szülővárosom környékén megnézni a 100 évnél idősebb tölgyeket. Előbb-utóbb a kocsányos tölgy a Viharsarokból eltűnik, mert nem lesz elég víz számára.
Ezért kiemelten fontos a Kasztói őstölgyes első helye az év fája versenyen, hogy ez a páratlan élőhely felhívja a figyelmet a többi tölgyesre. Nem veszíthetjük el az egyik legfontosabb fa fajunkat. Éljenek a kocsányos tölgyek!


Kiegészítés: 2016.12.08. Sajnos nem nyert. Egy idegenhonos fafaj egyede a győztes a fővárosban. Jövőre nem követem és nem írok erről a versenyről, mert csak feldühít a hülyeség. 

Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúráról pár kép

Zengővárkonyban

Az Őriszentpéter-Békéscsaba hazaútnak egyik régóta tervezett, így kihagyhatatlan állomása a zengővárkonyi gesztenyés volt.
Érdekes, ahogy összeérnek élmények, és tettre sarkalják az embert. Gyerekkoromban csak egy-egy rövid részletet láttam a sorozataiból, akkor még nem keltett bennem semmiféle érdeklődést a kéktúra. Azonban 1992-ben a mecseki  vándortábor útvonala részben a kéktúrát próbálta követni. Az akkor ért élmények egy életre belém égtek, ahogy az egyik pihenőhelyen, talán a Tripammer-fánál bemegyek a fák közé és a hosszú tűs fenyők alól öreg tejelőgombákat hozok elő, és a zöldes színűk láttán rizikére tippelek... vagy a Zengő közelében árpával érő körtefa alatt lakmározunk az édes kis körtéiből... vagy a Zengő meredek oldalán való felkapaszkodás és onnan a kilátás... vagy a horgászat a Dombay-tóban. Akkor Pécsváradon ért véget a vándortábor, és nem is tudtam, hogy mennyire közel voltam Rockenbauer Pál nyughelyéhez. Aztán 1993-ban jártam a Bükk-hegység erdőrezervátumában, és a túravezetőnk az a természetőr volt, aki szerepel a Másfélmillió lépésben. Ez csak sok-sok évvel később esett le a sorozat nézése közben, hogy mennyire ismerős nekem a fennsíkról beszélő szakember.
2010 után beszereztem mindhárom sorozatot, és sokszor előveszem a kedvenc részeimet. Az őrségi rész az egyik, mivel az Őrségbe 2008 óta járok, csak 2010-ben és 2015-ben maradt ki. Idén szeptember elején határoztam el, hogy a hónap végén elmegyünk pár napra Őriszentpéterre. Az odaút is sűrű volt, mert Veszprém után nem fordultunk le dél-nyugatnak, hanem mentünk tovább nyugatra. Oly mindegy, hogy 450 vagy 500 kilométert teszünk meg. Ezért Velemre mentünk, és onnan Írott-kőre. A Hörmann-forrás parkolójában hagytuk az autót és felgyalogoltunk a kilátóhoz.
Az idei őrségi útnak kettős célja volt, a részvétel a XII. Netgombász országos találkozón és a kéktúra pecsételőhelyei közül néhánynak a felkeresése. Gyakorlatilag sok autózással, de majdnem végigmentünk (az oda és vissza úton) a Rockenbauer Pál Dél-Dunántúli Kéktúrán. Ott voltunk Írott-kőn és Szekszárdon, átautóztunk a Zselicen, megálltunk Simonfán a Meteor kulcsosháznál, ahol pont nem volt bélyegző, valaki elvitte. 1992-ben voltam Abaligeten és most 24 évvel később ismét. És mindenhol láttuk a kék turistajelzést, amit hangosan jeleztünk a másiknak. Követtük, letértünk, újra kereszteztük, ahogy az utak és az ösvények kanyarogtak Dunántúl szelíd dombjai és hegyei közt. Ha lenne két életem, biztosan bejárnám a teljes kört, vagy legalább a déli szakaszt. Esetleg ötven éves korom után, amikor már lesz félrerakott pénzem, egy nyarat rászánok az aktív pihenésre és hazajövök Magyarországra kéktúrázni. Igen. Ez egy jó terv. Szép zarándoklat lesz.
A kurta-furcsa 2016-os zarándoklatom része volt Rockenbauer Pál nyughelyének felkeresése. Amikor szeptember 28-án felsétáltunk az Írott-kőre, a határjelzőnél felvettünk egy-egy követ, és október 2-án ezeket raktuk le a sír mellé.
Hálás vagyok, hogy létrehozta a kéktúrát bemutató sorozatokat. Ezért nem éreztem üresnek a sírhelyét, a helyet betöltötte a sok emlék, a tisztelet és hála.


Megjegyzés: Kár, hogy az idősebb gesztenyefákkal végzett a kéregrák és csak a sarjaik zöldellnek. A felnyílt lombsátor alatt a gesztenyést felverte a szeder, mindenfelé nagy tüskés kupacokat alkot. Csak keskeny nyírott ösvényen lehet mozogni. Ezért semmit se láttunk a gesztenyés egykori pompájából.

Októberi plakát