Gombavilág különcei 14.
Minimális esély van rá, hogy ráleljünk a háztájiban. Gyökérkapcsolt gomba, fákkal társul, lombhullató, örökzöld egyaránt partnere lehet. Áprilistól októberig növeszti szokatlan termőtesteit, amik kezdetben jó illatúak, majd túlérve kellemetlen szagúak lesznek. Étkezési értéke nincs, rendkívül ritka. Feltétlenül kímélendő.
Megjegyzés: A képet innen vettem.
Az erdőművelés borzalmai öt percbe sűrítve
Gombamániás természetbúvárként az erdő a mindenem, az imádatom tárgya, az egyetlen hely, ahol térdre ereszkedek és hódolok a bioszféra előtt. Elismerem nagyságát, miközben apró totemeit szedegetem össze. Az erdő a templomom, amiben nem lakik isten, nagyobb erők működnek benne az ember szánalmas ego kapálózásánál, miszerint emberarcú/logikájú valami igazgatja a világot. Itt volt egy rövid, de erős káromkodás, amit inkább töröltem. A lényeg, hogy megvan a sarkos véleményem a vallásokról és a fajom hülyeségeiről. Kár, hogy keveseknek esett le, az úgynevezett nyugati világ elveszítette erkölcsi alapjait és levedlette magáról a civilizációt, amikor engedte kiteljesedni az ipari mértékű népirtást. Az új barbárság korában élünk és semmi sem szent. Tehát meg sem lep, hogy dehumanizáljuk az egyént és ész nélkül zabáljuk fel a bioszférát. Fantasztikus lesz könnyelműségünk visszacsapása. Semmi sem marad következmény nélkül. Elképesztően rossz ötlet csak nyersanyagként tekinteni emberre, fára egyaránt. Mindig megérint a nagy tölgyfák közelsége, és nem, nem tudok rájuk csak faanyagként nézni, mert a fa az élet tartóoszlopa, a mindenségünk közepe. Ideje átölelni és nem kivágni. Nagyon találó, hogy az emberiség az elképesztő mértékű erdőirtással maga alatt vágja a fát és végül porba hullunk az évszázados fatitánokkal együtt. Kivágjuk az élet tartóoszlopait, évezredes ökoszisztémákat zúzunk szét pár évtizedes jólétért. A tarvágásnál, a tuskózásos felújításnál és az idegenhonos monokultúrák támogatásokkal erőltetett telepítésénél nagyobb ökörségünk kevés van. Honnan tudod, hogy a fa nem sikolt, amikor a porba hullik? Jaj, hát nincs emberarca, nincs szeme, ami könnyezne... akkor sikoltson helyette az a sok statiszta, akik ide-oda futkosnak a katasztrófafilm egyik legjobb jelenetében, ami tökéletesen bemutatja, hogy milyen egy tarvágás és utána a tuskózásos felújítás.
Meglepő rokonság 1.
A sima könnyű-álpöfeteg Hymenogaster bulliardii és a zsemleszínű fakógomba Hebeloma crustuliniforme látható a fotópáron. Mi a közös bennük? Mindketten a Hymenogasteraceae családba tartoznak, vagyis közeli rokonok. A rokonság mégsem egyértelmű, hiszen az egyik zárt termőtestet növeszt, míg a másik "klasszikus" gomba formát, vagyis lemezes-kalaposat, amolyan csiperkéset. Azonban a gének nem hazudnak, a filogenetikai kutatások alapján rokonok. Hogyan lehetséges, hogy ennyire eltérő a termőtestük? A két gomba más spóraszórási technikát alkalmaz. Ha megfigyelted, a kalapos termőtestek pár nap alatt elvégzik feladatukat és lebomlanak, míg a zártak sokáig megmaradnak, jóval hosszabb ideig eregetik a szabadba a spórákat. Azonban a zártaknak is kétféle változata van, az egyik tényleg rendkívül szívós, tartós, heteken át terepen van, míg a másik inkább a földben rejtőzködik és erős illatot bocsát ki, amikor megértek benne a spórák. Az ilyen illatos "gumókat" az állatok kaparják ki és fogyasztják el. A spóráknak nem árt az utazás az emésztőrendszerben és ott pottyannak le, ahová az állat könnyített magán. Tehát az állat terjeszti a spórákat. Az előbbinél, akár a kalapos formánál a szél hordja szét. Jó kérdés, hogy a Hymenogaster nemzetség zárt termőtestei a "sokáig szélbe eregetős" vagy "jöjjön egy állat és segítsen" megoldást alkalmazzák. Erről nincs információm. Nem túl gyakoriak és nem igazán kerülnek elénk. Ellenben zsemleszínű fakógombából végtelennek tűnő mennyiség jön elő esős őszön. Az egyik leggyakoribb gomba a helyi telepítésekben. Nagyon könnyű felismerni a fotón is megfigyelhető guttációs cseppekről a lemezein. Kezdők néha leszedik csiperke helyett, de feltűnő retekszaga több mint gyanússá teszi. Kerülendő, gyengén mérgező gomba, ami órákra a budira ragaszt.
Megjegyzés: A képek eredetijét megnézheted a gombák nevére kattintva.
Fairy puke
A zuzmók nem alkotnak külön törzset, egyértelműen a gombák közt a helyük, ugyanis a kék vagy zöld alga partnereik minden gond nélkül önállóan is megélnek a természetben, többségük közönséges és gyakori. Ellenben a zuzmót létrehozó gomba nem él meg a fotoszintézisre képes partnere nélkül. Egy kis lakótelepet sző a gombafonalaival az algák köré, amik a védelemért cserébe cukrokkal látják el a gombát. A két teljesen eltérő élőlény szoros együtt élése lehetővé teszi, hogy életre alkalmatlannak tűnő helyeken, például sziklák felszínén is megtelepedjenek. A törékeny zuzmók meglepően nagy dologra képesek, zuzmósavukkal mállasztják a sziklát és évszázadok alatt talajt készítenek belőle.
A legtöbb zuzmó érzékeny a környezetszennyezésre, de néhányuk jól megvan városainkban is. A fenyérzuzmó az előbbi csoportba tartozik, hegyvidéki erdők lakója. Tőzeges nyers humuszon, korhadt fán, leginkább öreg tuskókon él. A fotót Biharfüreden készítettem, 1100 méter magasságban. A fenyérzuzmó egy negyven centis foltban egy erősen korhadt lucfenyő tuskó oldalsó részét borította be. A világos mentazöld szín vonta magára a figyelmemet (a korhadó fának nincs ilyen színe) és közelebb hajolva pillantottam meg a piciny apotéciumokat, a húsrózsás mini csészéket. Egyből tudtam, hogy mit találtam és lefotóztam. Ugye milyen varázslatos az apró szépség? Kis test, ami nagy munkára képes. Imádom.
Ott lenni a hegyen
Gombákkal a világ körül 30.
A Pulveroboletus auriflammeus termőtestei élénk lángszínűek, a fotó élethűen adja vissza az erős színt. Bár a termőtestek csak közepes méretűek, de a színűk miatt kiragyognak erdei környezetükből. Nincs hozzá hasonló tinóru, ami ennyire egyöntetűen narancsos élénksárga lenne. Ráadásnak annyira sok benne a sárga pigment, hogy nyomot hagy a gombász kezén is, amikor felveszi és megtapogatja. Sajnos nálunk nem él, Amerika keleti partján lévő tölgyerdőkben terem júliustól novemberig. Hasonló lombos erdei élethelyen megtalálható Japánban is. Étkezési értéke nincs, de a szemünket jól lakatja, mert gyönyörű.
Megjegyzés: A képet innen vettem.
Helyzetjelentés
Gombásztárs a hegyen
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)