Az erdőszéli csiperke Agaricus arvensis gyönyörű példányaival a piacon találkoztam. Első pillantásra tudtam, hogy az egyik kedvenc gombámat látom. Örültem neki, mert kellemes illatú és finom. Sajnos néha a gyilkos galócát vélik erdőszélinek. Ennek oka, hogy az erdőszéli csiperke lemezei kezdetben piszkosfehérek, és vannak, akik nem tudnak különbséget tenni a színek közt. Később a fejlődő gomba lemezei szürkés hússzínűek (ez látható az alsó gombán), majd csokoládébarnák lesznek. A húsa gyengén sárgulhat, de a tönk aljában nincs élénksárga szín. Az illata keserűmandulára, ánizsra emlékeztető. Feltűnő méretű, vastag húsú, remek gomba. Jelenleg terem a füves élőhelyeken, erdő széleken. A lemezei segítenek elkülöníteni a mérgező rokonaitól, mivel azoknak a spórák teljes érése előtt mindig van rózsaszín árnyalat a lemezein, illetve a szaguk is feltűnő, kellemetlen, és húsuk erősebben sárgul. Azonban hiába vannak az ismertetőjegyek, kezdőként könnyű a jó és a "rossz" csiperkéket összekeverni. Ezért is fontos, hogy a fogyasztásra szánt gombát lássa a szakellenőr.
Megjegyzés: Bár a büdös, sárguló csiperkék nem ölnek meg, de csúnyán megfosatnak, amitől tartós gombaundor alakulhat ki nálad.
Figyelmeztetés: több helyen nagy tömegben jött elő a gyilkos galóca Amanita phalloides. A sok szép gomba csábító, de hagyd a helyükön a galóca termőtesteit és ismertetőjegyeire figyelmeztesd a gombászó ismerőseidet is. Bármilyen fás élőhelyen megjelenhet a változatos kalapszínű, fehér lemezes, galléros és bocskoros gyilkos galóca. Ezek mellett figyelj a tönk kígyóbőrszerű mintázatára, ami jól látható a kiterült kalapú példány fotóján. Sajnos a gallér múlékony, a bocskor a talajba szakadhat, így ha nem vagy biztos a talált gomba kilétében, aminek fehérek a lemezei, inkább hagyd ott, ahol találtad! Semmiképpen se tekintsd ehetőnek csak azért, mert belecsócsált egy csiga!
Sajnos olyanról is hallottam már, hogy gyilkos galócát nagy őzlábgombának Macrolepiota procera véltek és megették! Azonban legtöbbször csiperkének vagy galambgombának nézik, holott egyiknek sincs bocskora és a galléros csiperkéknek hamar barnára színeződnek a lemezeik az érő spórájuktól. A galócák fehér spórásak, így a gyilkos galóca is.
A galóca teljes burokból bújik ki. A még burokban lévő termőtest fehér pöfetegre hasonlít, de kettévágva látható benne a leendő kalap, annak lemezei, a tönk. Ilyesmik nincsenek a pöfetegekben.
Aki teljesen kezdő inkább kerülje a fehér lemezes gombákat és a pöfetegeket. Ne gyűjtse ezeket, és a gyűjtött gombáit mindig mutassa meg szakellenőrnek!
A gyilkos galóca mérgezés a korszerű kezelések ellenére még mindig végződhet halállal! Ha gomba fogyasztása után fél nappal vagy másnap csillapíthatatlan hányással hasmenés jelentkezik, azonnal mentőt kell hívni!
Megjegyzés: Augusztus 23-án három gombásztársam átment Erdélybe a Béli-hegység erdőibe gombászni. Egyikük készítette a fotókat a kérésemre.
A következő teljes csapatos erdélyi gombatúra szeptember 6-án lesz. Csak akkor marad el, ha tartós eső jön. Esőben életveszélyes gombászni, mert minden csúszik.
Délután öttől a könyvtár emeleti terében megtartottam az idei hetedik gombás foglalkozást. A mai téma a Békés megyében élő vagy az élőhelyi igényük alapján esetleg előforduló védett gombák voltak. Ezek közül négy faj gyakoribb, mindegyiket többször láttam élőben: csoportos csiperke Agaricus bohusii, óriás bocskorosgomba Volvariella bombycina, őzlábgalóca Amanita vittadinii, tejpereszke Leucopaxillus lepistoides. Sajnos ezek is veszélyeztetettek, hiszen a csoportos csiperke feltűnő csokrai finom falatnak tűnnek és valóban finomak is; az őzlábgalócát kitörik az amatőrök, aztán eldobják, ha pedig lakott területen jön ki, akkor átmennek rajta a fűnyíróval, hiszen veszélyes gomba is lehet; az óriás bocskorosgomba szereti a korhadt fákat, de azokat állandóan eltávolítják; a tejpereszke a legeltető állattartás megszűntével elveszíti élőhelyeit, ráadásnak jó, húsos, ehető gomba. Kár lenne értük, hiszen őshonosak nálunk és egy-egy fontos élőhely tipikus gombái. A védett gombákat az amatőröknek is illik ismernie. Lesz még róluk szó a klubban.
A csapat havonta kétszer jön össze, szeptemberben 4-én és 18-án. Mindig öttől hatig tart az előadásom, és a helyszín a Békés Megyei Könyvtár emeleti tere. Van elég hely, szék és asztal. Akár húszan is kényelmesen elférünk. Úgy néz ki, hogy az őszi szezon is jó lesz. Tehát komoly esély van rá, hogy friss termőtestekben gyönyörködjünk.
Amanita muscaria légyölő galóca
Amanita pantherina párducgalóca
Amanita phalloides gyilkos galóca
Amanita rubescens piruló galóca
Amanita vaginata szürke selyemgomba
Bjerkandera adusta szenes likacsosgomba
Boletus pseudoregius pompás tinóru
Boletus reticulatus nyári vargánya
Calocera viscosa narancsszínű enyves-korallgomba
Cantharellus cibarius sárga rókagomba
Cantharellus friesii bársonyos rókagomba
Chlorociboria aeruginascens rézrozsdaszínű csészegomba
Clathrus archeri tintahalgomba
Clitocybe gibba sereges tölcsérgomba
Cortinarius violaceus sötétlila pókhálósgomba
Craterellus cornucopioides sötét trombitagomba
Crucibulum laeve tégelygomba
Cyathus striatus csíkos pohárgomba
Daedaleopsis confragosa rózsaszínű egyrétűtapló
Fomes fomentarius bükkfa-tapló
Fuligo septica cservirág nyálkagomba
Ganoderma applanatum deres tapló
Gloeophyllum trabeum változékony lemezestapló
Hydnum rufescens sárgásvörös gereben
Lactarius deterrimus lucfenyvesi rizike
Lactarius scrobiculatus szalmasárga tejelőgomba
Lactarius vellereus pelyhes keserűgomba
Lactarius volemus kenyérgomba
Leccinum pseudoscabrum sötét érdestinóru
Leccinum versipelle kormostönkű érdestinóru
Lycoperdon perlatum bimbós pöfeteg
Marasmius rotula nyakörves szegfűgomba
Megacollybia platyphylla széleslemezű fülőke
Otidea onotica nyúlfülegomba
Parasola plicatilis gyenge áltintagomba
Pleurotus pulmonarius nyári laskagomba
Pseudohydnum gelatinosum kocsonyás álgereben
Ramaria fagetorum bükkös korallgomba
Russula foetens büdös galambgomba
Russula olivacea vöröstönkű galambgomba
Russula queletii lucfenyő-galambgomba
Russula silvestris erdei galambgomba
Russula virescens varashátú galambgomba
Sarcodon imbricatus cserepes gereben
Schizophyllum commune hasadtlemezű gomba
Scleroderma citrinum rőt áltrifla
Stereum hirsutum borostás réteggomba
Strobilomyces strobilaceus pikkelyes tinóru
Tremella mesenterica aranyos rezgőgomba
Tubifera ferruginosa vörös málna-nyálkagomba
Xylaria polymorpha bunkós agancsgomba
Csütörtökön (hetedikén) délután öttől a Békés Megyei Könyvtár emeleti terében gombaklub. Aki terepre tud menni, hozzon gombát. Délelőtt magam is kinézek a városi élőhelyekre. Aztán együtt meghatározzuk a fajokat.
A fotómon egy nemezestinóru termőtestei láthatók. Ez a gomba is a városban él, a Lencsési lakótelep területén fotóztam le egy virágágyásban. Gyökérkapcsolt gombapartnere egy tölgyfának. A termőtesteit bárhol megnövesztheti, akár tíz méter távolságra is a fájától.
A sok gombára való tekintettel most igazán érdemes eljönni a gombaklubba.
A málnavörös tinórut Rubinoboletus rubinus tavaly ősszel láttam először az országos gombásztalálkozón. Azonban már 2010. óta tudok a létezéséről, amikor színes tinórukról keresgéltem fotókat és megakadt tekintetem a rózsás-vöröses termőrétegű, rózsás tönkű apróság képén. Rákerestem a miskolci gombászok fajlistáján. Sajnos nagyon ritka fajnak írták le, és egyből elkönyveltem magamban, hogy sosem fogom látni. Igaz, a remény élt bennem, mert régóta tudom, hogy a gombák mindig készek meglepni a gombászt. Ezúttal a málnavörös tinórunak sikerült meglepnie. Hogyan írjam le, hogy milyen élmény volt a megtalálásának pillanata? Kb. mint megpillantani az unikornist. Bóklásztam a fák között, rutinosan billegtettem fejemet jobbról-balra, pásztáztam a talajt, a fákat, és egyszer csak egy tölgy tövénél nemezestinórura hasonlító gombácskát vettem észre. A kalapszél alól kibukkanó termőréteg borvörös színe azonnal megragadta a figyelmemet. Gombász ösztönöm ordítva rúgta mérföldes távolságra a fáradt sóhajt, hogy egy újabb nemezestinóru... és szökkentem felvenni a termőtestet. Bizony, az egész pár másodperc alatt történt meg, az azonosítás és a gomba felkapása. A tenyeremre fektettem a ritka kincset, és a tönk rózsás árnyalatát megpillantva teljesen biztos voltam benne, hogy a természet a málnavörös tinóruval ajándékozott meg. Egy újabb ritkaságot húzhattam ki a gombász bakancs-listámról.
Annyi csak a bánatom, hogy profi mikológusok már megtalálták Békés megyében a 80-as években a szarvasi arborétumban.
Remélem, hogy egyszer egy ritka fajnak én leszek az első gyűjtője a szülőföldemen! Ez már a csúcsok csúcsa lenne.
