Gyomláltam a kertben, amikor ismerős jelenségre figyeltem fel. A kapor virágzatán itt is ott is sok-sok kitárt szárnyú légytetem volt. Azonnal beugrott, hogy a hűvösebb időben az Entomophthora muscae tette a dolgát és fertőzte meg a legyeket, majd végzett velük.
A természet tele van bizarr, horrorisztikus történetekkel.
Május 23-án volt az idei harmadik gombaklub, akkor fotóztam le a csapatot. Hatan voltunk, csak egyikünk lemaradt a képről. Az első alkalom, hogy nőtt a csapat létszáma. Ennek örülök.
A negyedik gombaklub június hatodikán lesz, szintén délután öttől hatig a Békés Megyei Könyvtár emeleti terében. Ki fogok találni egy jó témát, amiről időben szólok. Egy biztos, hogy nem lesz unalmas. A gombák mindig készek meglepni minket.
Most szombaton újra átmegyünk Erdélybe. Hatkor találkozó a békéscsabai vasútállomás parkolójában. Az autónkban van egy hely.
Előre szólok a következő túráról, ha már erről majdnem megfeledkeztem, ami június 7-én lesz. Aztán nem tudom hogyan tovább, mert nincs több pénz tankolni a kocsit. A két plusz fő csak részben fedezi a benzinköltséget. Pedig jó lett volna még a júniust is végigvinni. Erdély csodálatos, és kiváló erdői vannak, amik megfelelő időjárás esetén sok gombát teremnek.
Az átázott fadarabot a meredek hegyoldalon találtam az erdélyi túra során. Lehet, hogy pont ezért kellett felmásznom a hegyre, hiszen régi vágyam a rézrozsdaszínű csészegomba Chlorociboria aeruginascens által megfestett fadarab. Jól látható a fotón, hogy kékeszöld a fa. Ha követed a blogot, tudod, hogy rajongok a kék/kékes gombákért. Kellett nekem a színes fa. Megszereztem. Mókás volt, hogy halálfélelem kellős közepén is mohón lecsaptam a vágyott különlegességre.
Két napra rá, hogy hazahoztam, újabb élőlény jelent meg, ami eddig is rajta volt nyálka formájában, csak a fa kiszáradását megérezve táplálkozásról szaporodásra váltott. A hópihékre emlékeztető apróságok a Ceratiomyxa fruticulosa nyálkagomba plazmódiumai, avagy termőtestei. Bár a nyálkagombák csak magyar nevükben gombák, valójában teljesen függetlenek a kedvenceinktől. Egyediek, mert amőba mozgású, bekebelezéssel táplálkozó egysejtűek, amiknek nincs sejtfala. Ekkor önállóan élnek, de ha változnak az életfeltételeik, akkor összeolvadnak, érdekes formájú és színű plazmódiumot hoznak létre, melynek spóratartóiban alakulnak ki a spórák, melyek sejtfala általában cellulóztartalmú. Ugye, hogy egyediek?
Van és lesz is még róluk cikk. Eddig bemutatott nyálkagombák:
Hemitrichia serpula
Metatrichia vesparium
Lycogala flavofuscum
Fuligo septica
Physarum polycephalum
Stemonitis fusca
A téglavörös susulyka Inocybe erubescens a Deák utcában jelent meg a nagylevelű hársak Tilia platyphyllos alatt, amiknek gyökérkapcsolt segítője. A susulyka a fa gyökérzeténél jóval nagyobb micéliumával (gombafonal hálózat) több vizet és ásványi anyagot tud felvenni, amit átad a fának, cserébe kész szerves anyagokat kap, pl.: cukrot. Mindkét fél jól jár.
Ezek a fák egy másik gombával is együtt élnek, valamelyik áltriflával Scleroderma sp. Az áltriflák nem ehetők, többé-kevésbé mérgezők, de halálos mérgezésről nem tudok. Ugyanilyenek a susulykák is, azzal az eltéréssel, hogy némely faj okozhat halállal végződő mérgezést. Ilyen a téglavörös susulyka, ami szerencsére eléggé jellegzetes, kis odafigyeléssel felismerhető.
Közepes termetű, de a susulykák közt nagy méretűnek számít. Könnyedén felkelti a figyelmünket. A kalapja kúpos-harang alakú, fiatalon szalmasárga, majd téglavörösre színeződik, felülete sugarasan szálas-selymes. A kalapszél behasadozó. A lemezek fehéresek, majd rózsásak, végül vörösbarnásak. A spórapor dohánybarna színű. A tönk hengeres, gyakran vaskos, vörösödhet. A fehéres hús szintén vörösödik, kezdetben jó illatú, gyümölcsre emlékeztető, majd kellemetlen.
A téglavörös susulyka májustól júliusig terem fás élőhelyeken, erdőkben, ligetekben, fasorokban, vagy városi parkok füves részein. Ekkor is fával van társulva.
Sok benne a muszkarin. A mérgezés tünetei: verejtékezés, látászavar, rosszullét, gyomorrontás. A szívverés lassul. Túl sok susulyka elfogyasztása akár keringési elégtelenséget is okozhat, és ennek következménye a halál.
Semmiképpen se tekintsd ehetőnek, bármennyire csábító a jó illata! Hagyd a helyén, ne taposd el, és mindenki boldogan él tovább.
Megjött a jó idő, volt sok eső, ideje felvenni a bakancsot, a kosarat, megélezni a kiskést és elindulni a természetbe.
Előbb egy kis ismeretterjesztés, pénteken öttől hatig a Békés Megyei Könyvtár emeleti terében gombaklub.
Aztán másnap fél hétkor találkozó a vasútállomás parkolójában. Ez lesz az idei második gombatúra Erdélyben.
Fontos: Az autók utasai a jármű sofőrjével egyeznek meg a benzinköltségről. A túrán mindenki saját felelősségre vesz részt. Bár igyekszem egyben tartani a csapatot és mindenkit hazahozni. Eddig én sem törtem nyakamat, pedig nagyon bénácska vagyok a hegyvidéki terepen. Jó lábbeli (vízhatlan legyen), esőkabát, elegendő élelem és folyadék, kullancsriasztó (biztos, ami biztos), valamint egyéb eszközök, amiket hasznosnak tartasz egy túra során, erősen javasoltak. A gombatúra igényel némi erőnlétet, legalább négy órát gyalogolunk. Közismert fajokra megyünk, kezdő szakellenőrként senkit se akarok megetetni kevésbé ismert, de ehető gombákkal. A gombatúra jó szórakozás, remek testedzés, nagy élmény. Plusz sok ismeretet adok át, mert imádom a természetet és a gombákat.
A gombaklubban lenne a túra előtti kupaktanács, csak elég nehéz a dolgozó tagoknak jelen lenniük. Ezért jó lenne, ha minden érdeklődő csatlakozna a facebookon a Békés megyei gombászok köréhez.
A madárfészek Neottia nidus-avis megfigyelése az élőhelyén az egyik vágyam volt. Szombatig fotókról ismertem a növényt, amik alapján az élőhelyén már tíz méterről kiszúrtam és siettem felé, hogy megcsodáljam és lefotózzam. Végre nekem is van róla képem. Igen, ő a madárfészek: egy talajlakó, majdnem teljesen zöld színanyag nélküli, mikoheterotróf életmódú, "trükkös" szépség. Erzsi elszáradt növénynek vélte, de én bizonygattam neki, hogy élő virágot lát. Bár tény, hogy a barnás, fakó színei miatt kórónak tűnik, de garantáltan nem az.
Miért akartam látni a madárfészket, ami a nevét a nagy gyökérköteggé fejlődő rizómájáról kapta, ami fészekre hasonlít? Az életmódja miatt. Eleve az orchideák szoros kapcsolatban vannak a gombákkal, nélkülük a pirinyó magban rejtőző csírából nem lehetne kifejlett növény. Azonban egyes orchideák "rájöttek", hogy meghódíthatják az árnyas élőhelyeket is, ha picit módosítanak a kapcsolatukon a gombával, és ráveszik, hogy a fapartnerétől adjon át nekik szerves anyagokat. Az ötlet bevált. A madárfészek a Sebacinaceae család nemzetségeivel társul, és remekül elvan a gombákkal kötött csalfa kapcsolatban. Hazánkban is gyakori az árnyas, lombhullató, savanyú talajú erdőkben. A rokonaihoz hasonlóan védett.
Egyik gombásztársam megörökítette, amint óvatosan végigcsúszkálok a patakon. Ösvényként használtuk, miután felmásztunk és leszánkáztunk egy meredek hegyoldalon. Nagyon rossz ötlet esők után felmenni a hegyre, mert minden csúszik, a laza talaj nehezen járható. Azonban mind a négyen megúsztuk a meredek kalandot. Egyébként patakban járni különleges élmény. Ha jobban belegondolok, szándékos döntés volt részemről, hogy a hegyről a patakvölgybe ereszkedjünk le. Meg akartam tapasztalni, ha már egyszer gumicsizma volt rajtam, hogy milyen érzés az áradó, éltető víz a lábfejeim mellett. Jó. Ezért egyszer mezítláb is beleállok a patakba. Szeretném hinni, hogy a képen látható hármas egység létezik: erdő, víz, ember, és megbonthatatlan, sokáig létező.
A fotó nagyobb volt, levágtam belőle. Az eredetin kisebbnek látszódok, egy kicsi alak a nagy természetben. Elgondolkoztatók az arányok. Az ágyon ülve, a netbookkal a lábamon, a világom közepeként érzékelem magamat. Közben csak egyetlen pont vagyok egy hatalmas felületen, egyetlen tűlevél egy mamutfenyőn. Ki tartja számon a leveleket? Senki.
A természetben bóklászva tudomásul vettem, hogy naturalista vagyok. Nem tudok hinni a tudatom képzelgéseiben. Csak az létezik számomra, amit a testem megtapasztal, átél. Az álmok, fantáziák, mesék pusztán az egyed társadalmi fejlődését szolgálják. Azonban nem ezek éltetnek minket, hanem a természet. Természet nélkül senkik vagyunk, és meghalunk. Majd a szerves anyagainkon élet fakad, és minden megy tovább.
Az erdélyi gombatúra felemás eredményt hozott. Korán mentünk át, még csak szórványosan jöttek elő a gombák, és ha ki is bújtak, még igen kicsik, mondhatni méreten aluliak, amiket "fáj" leszedni. Például a lefotózott rókagomba csoportot békén hagytam, abból nem vettem el egy termőtestet sem. Aztán sötét trombitagombának néztem a szürke rókagombát. Pedig az élőhelyen nézelődve átszaladt az elmémen, hogy itt akár szürke rókagomba is élhet. Szerintem a tudatalattim észlelte a "trombitagomba" furcsaságait, csak a mamlasz tudatom azzal volt elfoglalva, hogy bámészkodjon és ámuldozzon az igazi erdőn. Itthon a gombák tisztogatása közben vettem észre, hogy a termőréteg nem sima, hanem ráncos. Legközelebb békén hagyom a szürke rókagombát. Ugyan odaát gyakoribb lehet, de hazánkban ritka, így kímélendőnek tekintem. Pont leszedtem. Ciki.
A mezei szegfűgombákat hazatérve gyűjtöttük be. Megálltunk a reptéri mező mellett és beszaladtunk. Ezért vasárnap három kiváló gombából készítek egy egyszerű tésztaszószt. Van itthon főzőtejszín, egy kis darab camembert, petrezselyem zöld a kertből. Nagyon finomak lesznek együtt. Ennyi gombából két ember pont jóllakik. Nem is volt annyira rossz a gombatúra. Oké, nem szedtük tele a kosarakat, de csodás erdőkben jártunk, kúsztunk, csúsztunk, estünk, és azért mindenki talált két marék gombát. Én meg telepakoltam a gépeimet fotókkal, végigkiáltoztam az erdőt: szalamandra, madárfészek kosbor, békakonty kosbor, ki dobott el egy fél fehér szarvasgombát?, itt tutira meg fogok halni, ez egyszerűen fantasztikus stb. Egy bánatom van, hogy még mindig nem nullszaldós a kaland. Csak viszi a pénzt a hobbim. Hiába gyűjtök életre szóló élményeket, ha totál elszegényedek és mehetek hajléktalannak az imádott erdőimbe. Bár az élet olyan, hogy valamit valamiért. Ezt jó tudni és észben tartani.
Holnap reggel hatkor a békéscsabai vasútállomás parkolójából négyen elindulunk Erdélybe. Most nem megyünk fel a magasabb hegyekre, Belényes környékén fogunk gombászni. Az autónk megtelt. Azonban jövő hét szombaton is megyünk, már egészen másmilyen időjárási helyzetben (visszatér a nyár). Akkor két autó lesz, vagyis nyolcan tudunk gombász kommandózni. Ha érdekelnek a gombák, és dél-keleti gombászként csak álmodozol a hegyvidéki "nagyvadakról", akkor csatlakozz hozzánk. Sok jó gombász kis helyen is elfér.
Tegnap délelőtt a piacon Erdélyből származó sárga rókagomba, nyári vargánya és helyben gyűjtött sárga gévagomba volt.
A Mycena olivaceomarginata egy kígyógomba, ami az erdő helyett a mezőt kedveli. Változatos megjelenésű, nagyobb példányai hasonlítanak a mezei szegfűgombára. Szerencsére van egy könnyedén észlelhető különbség kettejük közt, hogy a kígyógomba tönkje üreges, míg a szegfűgombáé tömör és nehezen elszakítható.
A füves élőhelyeken számos barnás színű gomba él, amiket szegfűgombának nézhet a kezdő gombász. Ezért kell körültekintően gyűjteni.
Megjegyzés: A képet innen vettem.
A fehér madársisak Cephalanthera damasonium több tucat példánya virágzik a kedvenc tölgytelepítésemben a város területén. Évek óta járok az ültetvénybe gombászni, de eddig nem vettem észre az orchideákat, holott rajongok értük. Hová tettem a szememet?! Pedig felismerem a kosborokat az elszáradt kórójukról is. Vagy új betelepülők lennének a madársisakok? Előbb-utóbb az őshonos fafajok ültetvényei erdővé alakulnak át, és egyre több gomba, növény, állat telepszik meg bennük. Lehet, hogy ennek a folyamatnak a biztató jele a mindenfelé virító szépség? Jó érzés volt látni a sok-sok virágot. Remélem, hamarosan újabb természeti kincs fog meglepni a szülővárosomban!
"Gomba. Ez a bűvös szó szinte minden embernek megmozgatja a
fantáziáját. A gombagyűjtőnek a nagy vargányázások vagy rókagombaszedések ideje juthat róla eszébe, a természet szépségeire fogékony embernek az őszi, zöld mohaszőnyegen piros-fehér színben pompázó légyölőgalóca-mezők feledhetetlen látványát idézi fel. A gombákhoz kevésbé értők pedig rögtön a barátok vagy az ismerősök "ne szedd le, mert mérgező!" intelmére asszociálnak.
A gombák az erdők, mezők takarítómunkásai. Az elhalt
növényi anyagok lebontása a gombák nélkül elképzelhetetlen! A növényi vázanyagok két fontos összetevőjét, a cellulózt és a lignint nagyrészt a gombák alakítják át más vegyületekké. Egyes
becslések szerint a gombák jelenléte nélkül néhány évtized múlva már az
erdőbe sem tudnánk bemenni
a több méter vastagságúra hízott avartakaró miatt, ezen kívül -
hosszabb távon - jelentősen lecsökkenne a növényi fotoszintézishez
elengedhetetlenül szükséges szén-dioxid mennyisége.
Magyarországon az ismert, szabad szemmel látható, makroszkópikus méretű gombafajok száma meghaladja a kétezret, míg a teljes Kárpát-medencére vonatkoztatva a becsült fajszám a négyezerhez közelít. Ez a szám kissé riasztónak tűnhet, azonban ezeknek csak töredéke ehető vagy mérgező, a legtöbb faj étkezési szempontból elhanyagolható, kisméretű, ritkán fordul elő vagy nem jóízű. Nincs okunk aggodalomra azért sem, mert a könyvben megtalálható 232 gombafaj magában foglalja a -
gombaszakértői tanfolyamokon is oktatott - hazánkban fellelhető,
étkezési szempontból fontos gombafajokat és mindazokat a mérges
gombákat, amelyekkel ezek összetéveszthetők. A fényképek természetes
környezetükben ábrázolják az egyes gombafajokat, amelyekhez tömör,
lényegre törő, szisztematikus leírás kapcsolódik. Az előfordulási és
gyakorisági adatok a jelenkori Magyarország területére vonatkoznak.
Fontos megjegyezni azonban, hogy a könyv csak segédeszköz. A gombaismeretet a gyakorlatban is tanulni kell! Ehhez hozzásegítenek a gombagyűjtésben és - felismerésben gyakorlott, tapasztalt gombászok, a piaci szakellenőrök, de a tudás legbiztosabban tanfolyamon sajátítható el, ahol az oktatásban is jártas szakemberek adják át a legfrissebb ismeretanyagot.
Könyvünket mindazoknak ajánljuk, akik kedvet éreznek ahhoz, hogy
megismerjék a legfontosabb hazai gombafajokat. Ez az út meglehetősen
göröngyös. Komoly, szívós munkát és kitartást kíván, de cserébe a
gombavilág számos képviselőjét ismerhetjük meg."
Teljesen kezdő gombászoknak ideálisak a pár száz fajt bemutató gombahatározók. Ilyen a cikkben szereplő remek könyvecske. Ennek elődjét sokan megvették, az Ismerjük fel a gombákat!, ami nekem is megvan. Hidd el, kezdőként bőven elég számodra a legfontosabb ehető és mérgező gombák megismerése. Sőt a lényeg, hogy ezeket jól ismerd, megjegyezed a gyakori nemzetségek alapvető jegyeit, tud, hogy mi a különbség a csiperke, a fakógomba, a galóca, a galambgomba, a tinóru és az érdestinóru közt stb. Ha jól számoltam, a középfokú tanfolyam anyagában 95 nemzetség van. Előbb ezekkel ismerkedj meg.
Ha amatőr vagy, akkor a te könyved a Gyűjtsünk gombát erdőn, mezőn!
Cser kiadó honlapja
Május tizenhetedikén kora reggel átmegyünk Erdélybe, Belényes környékére, ha az időjárás is kedvező lesz.
Az autónk megtelt, négy üléses, és mindegyiken ülni fog egy mindenre elszánt gombász. Azonban jó lenne, ha többen mennénk, még egy-két telekocsi.
A fotót tavaly ősszel készítettem a csomagtartóról. Hárman ennyi gombát szedtünk. Most május közepén nem számítok ennyi termőtestre, de már teremnek a kedvenceink. Új terepeket szeretnék felfedezni, új fajokat gyűjteni, és ha szedek még fél kiló sárga rókagombát, én már teljesen elégedett leszek a szombati gombatúrával.
A találkozó reggel ötkor lesz a vasútállomás parkolójában. Este hétre haza is érünk. Esőkabát vagy vízhatlan felső legyen nálad, mert eshet. Elegendő folyadékot és ennivalót is hozzál magaddal, pl.: meleg teát termoszban, mert néha meglepően hűvösek az erdők. Rovarriasztó, kullancs kiszedő is praktikus. Bár a zárt ruházat és a riasztó kifog a parazitákon személyes tapasztalatom alapján. (Nem kell bemenni a legsűrűbb részekbe.) Mivel ismeretlen erdőkben leszünk fontos, hogy összetartsunk. Ha eltávolodunk egymástól, akkor időnként odakiáltunk a többieknek, hogy tudassuk a helyzetünket. Ez szükséges, mert könnyű eltévedni. Senkit se akarok elhagyni.
A gombatúra önköltséges. Az autók utasai egymás közt osztják el a benzin és az útdíj költségét.
Mindenki magáért vállal felelősséget! Örömteli élményekért megyünk, és nem főfájós bajokért.
Részvételi szándékot itt is lehet jelezni vagy a blog facebook oldalán üzenetben vagy a Békés megyei gombászok köre csoportban.
Kiegészítés: Esőnap május 24.
Pénteken, május kilencedikén délután öttől hatig a Békés Megyei Könyvtár emeleti terében gombaklubot tartok.
Gombahatározó gyakorlat lesz, a hozott gombákat fogjuk azonosítani az előző cikkben leírt lista alapján.
Erdőn-mezőn bóklászva májusban sokféle gombára lelsz rá, pirinyókra és óriásokra egyaránt. Természetesen ehető fajokat keresel, de a gombák közt sok az ehetetlen, mérgező és van néhány halálosan mérgező is. Ezért nagyon fontos, hogy tisztában legyél a gombahatározás menetével, hogyan kell alaposan átnézni az újonnan talált gombát.
A pár napja megosztott plakátot, amin a gyilkos galócát mutatom be, a rövidebb verzió alapján raktam össze: élőhely, termőidő, kalap, termőréteg, tönk, hús, spórapor színe, szag. A kis képeken a fontosabb tulajdonságok kiemelve láthatók. Terepen szinte csak ezeket nézem meg, mielőtt elraknám a tudományos fajok közé az új találatot. Ha már ismerem a gombát, ezek alapján tutira azonosítom. Azonban új faj esetén a jóval részletesebb listán megyek végig.
Ha ismeretlen gombát találtál, bizony jól teszed, ha mindet kipipálod. Persze számtalan gombánál a makro, szemmel látható jegyek vizsgálata nem segít, mert a rokon fajok oda-vissza hasonlítanak egymásra, ilyenkor mikroszkóppal vizsgáljuk tovább a termőtestet, például megnézzük a spóráit. A spórák igen fontosak, árulkodók. Ezen kívül vegyszerekkel is "faggathatjuk" a termőtestet, hogy milyen színű lesz, ha például kálium-hidroxidot cseppentünk rá. Több vegyületet is használunk gombahatározáskor. (Ezekről később lesz cikk, amikor teljesen kész lesz a munkaszobám, jelenleg még hiányos a felszerelésem.) Aztán már csak szakkönyvek kellenek a nemzetségekről és előbb-utóbb kiderül, hogy milyen gombánk van. Gyakran meglepően nehéz azonosítani a kedvenceinket. Több ezer nagygomba él hazánkban. Senki se látta az összest, így még a profik is végigmennek a határozás lépcsőfokain, ami szerintem kimondottan élvezetes feladat. Nem mindig a hasunk öröme miatt futunk a gombák után, a nyomozás, kilétük felderítése ugyanolyan szórakoztató.
Ha fellapozol egy gombahatározót, én most például a sárga könyvet nyitottam ki, akkor rövid, de lényegre törő leírásokat olvashatsz csoportokra szedve: tulajdonságok: kalap, lemez tönk, spórapor; előfordulás, hasonló fajok, étkezési érték, amit ikon is jelöl. Ezek alapján a jellegzetes, gyakori fajok, például az ízletes csiperke, aminek kettős gallérja van és a termőtest kinyílt kalappal tőr a felszínre a talaj alól, felismerhetők.
Azonban jóval több mindenre kell odafigyelni határozás során. Az étkezési érték szinte másodlagos, hiszen a gomba nagy valószínűség szerint ehetetlen lesz.
Élőhely
Termőidő
Megjelenés módja
Termőtest mérete
Termőtest színe
Kalap alakja, változásai idővel
Kalap felülete
Kalap széle
Van-e burokmaradvány a termőtesten?
Termőréteg
Ha lemezes, a lemezek illeszkedése, sűrűsége, egyéb jellegzetességei
Tönk alakja és töve
Tönk kalaphoz illeszkedése
Tönk felülete
Tönk belseje
Hús állománya (kalap és tönk külön)
Hús vastagsága a kalapban a lemezekhez viszonyítva
Hús színe, színváltozása
Hús íze (csak galambgombáknál engedélyezett a kóstolgatás!)
Hús, illetve a termőtest illata
Ha mindezeken végigmentél és mégsem ismerted fel a gombát, ne csüggedj, keress fel egy szakellenőrt, aki talán látta már az adott fajt és meg tudja mondani a nevét.
Mostanában néhány újonnan leírt pókhálósgomba okoz izgalmat a gombász fórumokon. Az egyik egy másik fajtól csak abban tér el, hogy tönkjének alja UV fényben világít. Bizony, még az UV fényt is bevetik a profik gombahatározáskor. Tehát egy kezdőnek semmi oka a bánatra, ha úgy érzi, kifognak rajta a gombák. Nincs ember, akit ne lepnének meg. Éppen ezért imádjuk őket.
A gyilkos galóca után elkészítem még kilenc közismert gomba határozólapját és azok alapján gyorsan rá fogsz érezni a határozás menetére. Legyél figyelmes, minden apróság számít.
Figyelmeztetés: Ha kezdő, vagy már haladó amatőr vagy, akkor se edd meg a magad határozta gombát, ha halálbiztos vagy benne, hogy dióízű galambgombát találtál.
Mindig vidd el az összes fogyasztásra szánt termőtestet szakellenőrhöz!
Megjegyzés: Az ábrát innen vettem. Az oldalon angol nyelven ugyanebben a témában találsz hasznos információkat.
