Gombák és az ember

 
Paul Stamets amerikai mikológus igazán szereti a gombákat, és bennük látja az emberiség megmentőit. Tanulságos, ahogy igyekszik a természet különceit a fajunk szolgálatába állítani, és nem veszi észre, hogy ugyanazok az "önző" célok mozgatják mint minden mást a természetben. Nekem semmi kedvem csicskáztatni a gombákat az emberiség érdekében. Csodálatos élőlények, amik maguktól is rájönnek idővel, hogy az emberiség mennyi új lehetséges táplálékot hozott létre. Persze a szemét eltakarításban a baktériumokra is számítok, hogy szintén kapcsolnak, tele a Föld ember alkotta anyagokkal, amiket meg lehet enni.
Nagyon szép dolgokat mond Paul Stamets, de sok évnyi gondolkozás után hamisnak találom a szavait, és délibábnak a küldetését. Nem kell megmenteni az emberiséget, nem fog kihalni. Szintet fog lépni, de átlépve a természet szelekciós erőin, saját erejéből, a nanotechnológia, biotechnológia, információtechnológiai és kognitív tudomány felhasználásával. Természetesen az emberek közti különbségek még inkább fokozódni fognak, miközben évezredes tévedéseink mennek a kukába: rasszizmus, mémkomplexek (vallások), piramis felépítésű társadalom. A jövő egészen más lesz, egyesek szerint szörnyű, de szerintem mi emberek mindig is szörnyűek voltunk, és sosem létezett "aranykor". Számtalan példát tudok hozni korokon át a brutalitásunkra. Csak a gyengék, a fejlődésben megrekedtek félnek a jövőtől, vagy dolgoztatnának maguk helyett másokat. A gombák lenyűgöző lények, ne legyenek a rabszolgáink.
Egyébként bármi is lesz, az lesz a helyes. Ilyen egyszerű az élet.

Kiegészítés: A világűr és a természet közönyös. Az élet semmi más mint egy ötletes megoldás az entrópia csökkentésére. A jó és a rossz erősen szubjektív elképzelések, amik egyáltalán nem igazak a valóságban.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése