Az országos gombász találkozó záró programján vettem egy shiitake termőblokkot. Most itt van az íróasztalomon az egyik keskenyebbik oldalára felállítva.
Rájöttem, hogy alul is jönnek elő a termőtestek, tehát hülyeség lett volna fekve hagynom mint volt a fotózáskor.
Az ablaktól egy méterre van, így éri fény a délutáni órákban. Szerintem a páratartalom is rendben van, hiszen vályogházban vagyok és két napja esik az eső. A hőmérséklet szintén jó, 17 Celsius fok van idebent.
Remélem, ontani fogja a termőtesteket! Aztán az első hullám után újra ráveszem, hogy teremjen, majd még egyszer. Végül szétszedem a termőblokkot és a közepéből ki fogok csipkedni darabokat, amikkel bükkfát oltok be. Vettem három darab bükkfa rönköt, azokba akarom átköltöztetni. Nagy öröm lenne, ha sikerülne az áttelepítése. Az egyik legjobb gomba a Lentinula edodes. Kár, hogy egy ilyen jó gomba nem tud adventív fajjá válni. Gyógyhatású, és jótékony hatása igazolt. Bár javasolt csak főzve-sütve fogyasztani, mert nyersen érdekes allergiás reakciót okozhat, a bőrön ostorcsapásra emlékeztető kiütések jelennek meg. De ettől még jó gomba. Biztosan megeszem, ha megnőttek a termőtestek.
"A sziki tölgyes az Alföld klímazonális erdeje, a tatár juharos tölgyes
edafikus hatásokra kifejlődött párhuzamos, rokon társulásának tekinthető.
Az egykori ártér és a löszhátak érintkezési sávjában jelenik meg. A
tápanyagban szegény termőhely talajvíz által befolyásolt. Talaja a mélyben
elszikesedett.
Az erdő fái meglehetősen alacsonyak (12–15 m) és mindössze 50–60% borítást
érnek el. Egy határozott kialakulású 8–10 m magas második koronaszint is kifejlődik,
ennek borítása kb. 20–30%. A 2–5 m magas cserjeszint 50–80% borítású, és fejlett
a gyepszint is. Az erdőhöz a szegélyeken gyakran magaskórós kétszikűek társulnak;
egyfelől a sziki magaskórós (Peucedano-Asteretum edifolii),
másfelől a szikes sztyepprét.
A sziki tölgyes fajlistája kettős arculatot mutat: egyrészt a tölgy-kőris-szil
ligetét, másrészt a tatár juharos tölgyesét. Ez a kettősség az időbeni aszpektusokban
is kifejezésre jut. A kora tavaszi aszpektust az odvas keltike (Corydalis
cava) és a salátaboglárka (Ficaria verna),
valamint a ligeti csillagvirág (Scilla vindobonensis)
tömege képviseli. Emellett térbeli-horizontális struktúráról is beszélhetünk,
mivel az erdő peremein a sztyeppfajok, erdőssztyeppfajok, illetve a tölgyes
elemek láthatóan felszaporodnak (Festuca rupicola szubasszociáció),
míg az erdő belsejében a mezofil fajok dominálnak (Polygonatum latifolium
szubasszociáció). A lombkorona fő alkotója a kocsányos tölgy (Quercus
robur), mellette kevés cserfa és kivételesen (csupán néhány egyed)
molyhos tölgy van. A második koronaszintben a mezei juhar (Acer
campestre) és a tatár juhar (Acer tataricum)
sokszor tömegesek, melléjük csatlakozik a vadkörte (Pyrus
pyraster) és a mezei szil (Ulmus minor).
A cserjeszintben tömeges a kökény (Prunus spinosa),
a varjútövis (Rhamnus catharticus),
az egybibés galagonya (Crataegus monogyna),
a csíkos kecskerágó (Euonymus europaeus),
a fagyal (Ligustrum vulgare) és megjelenik
a parlagi rózsa (Rosa gallica)
is. A gyepszintben a kontinentális tölgyesek képviselője a magas gyöngyperje (Melica altissima), a bársonyos tüdőfű (Pulmonaria
mollissima), a magyar zergevirág (Doronicum
hungaricum) és a macskahere (Phlomis tuberosa),
míg a száraz tölgyeseké a fűzlevelű peremizs (Inula salicina),
az erdei gyöngyköles (Buglossoides purpureo-coerulea),
a festő zsoltina (Serratula tinctoria), a taréjoscsormolya (Melampyrum cristatum), a sokvirágúboglárka (Ranunculus polyanthemos) és az enyvesszegfű (Viscaria vulgaris). Ezeket egészítik ki, elsősorban
az erdő peremén a sztyepprétek és a száraz gyepek képviselői, így a pusztai
csenkesz (Festuca rupicola), a koloncos legyezőfű (Filipendula vulgaris), a karcsú perje (Poa
angustifolia), a közönséges tarackbúza (Agropyron
repens) és mások, amelyekhez még sziki fajok: pl. a veresnadrág csenkesz (Festuca pseudovina), a magyar sóvirág (Limonium
gmelini subsp. hungaricum) és a réti őszirózsa (Aster sedifolius) is csatlakozik. Egy másik komponenst jelentenek a mezofil lomberdei fajok, egyebek között a nehézszagú gólyaorr (Geranium robertianum), az erdei gyömbérgyökér (Geum urbanum), a kék ibolya (Viola
cyanea), az erdei szálkaperje (Brachypodium
sylvaticum), a ligeti perje (Poa nemoralis)
és az ösztörűs veronika (Veronica chamaedrys).
A Nagyalföld belsejében, a Tiszántúlon fordulnak elő állományai. Ezenkívül
a Kisalföld széléről is említik. Két legismertebb állománya (Ohat, Újszentmargita)
jelenti a viszonylag háborítatlan referenciát. Egyéb ismert állományok: Körösladány:
Fás-erdő, Kerecsend, Mezőcsát."
Forrás
A málnavörös tinóru Rubinoboletus rubinus tetszett a legjobban a ritka fajok közül, amik előkerültek az országos találkozó során. Amikor megláttam a gyepen, éppen fotózta a szakember, két faj neve gurult át a memóriámon, a borsos tinóru rokonáé Chalciporus amarellus és a málnavörösé. Hamar kiderült, hogy az utóbbinak örvendezhetünk. Elkértem a szépséget és a tenyeremre fektetve magam is lefotóztam. Egy amatőr gombásztársunk találta, aki májgombának vélte és felszedte. A málnavörös tinóru egyedi vonásai a kárminvörös termőrétege és a tönkjén is megfigyelhető kárminpiros szín, ami hiányzik a borsos tinóru rokonánál. Egy kis termetű tinóru, a nemezestinóruk méretére kell gondolni. Nagyon ritka gomba, igazi szerencse, ha valaki rátalál. Bár nem szerepel a védett gombák közt, de ettől függetlenül kímélendő! Ha találnál egy kicsi tinórut csodás kárminvörös termőréteggel, hagyd az élőhelyén. Természetesen fotózd le, és közöld találatodat valamelyik gombász fórumon.
Borhidi Attila, Magyarország növénytársulásai
"Ez az első alkalom, hogy Magyarország
növénytársulásairól oktatási célokat szolgáló, tankönyv jellegű,
teljességre törekvő áttekintés és részletes tárgyalás készült. A könyv
egy szerény, de fontos állomás kíván lenni abban a folyamatban, amely
hazánk természeti örökségének számbavételét, fenntartását és védelmét
szolgálja, egyben összehasonlító alap, etalongyűjtemény annak az egyre
gyorsuló változásnak a mérésére és diagnosztizálására, amelyet
természeti környezetünk rohamos átalakulásával kapcsolatban nap mint nap
észlelünk. A könyv egyúttal hozzájárulás is ahhoz a hasonló célú
nemzetközi (EU) programhoz, amely az "Európa növénytakarójának
felmérése" (European Vegetation Survey) nevet viseli. Az idevágó
tudományos ismeretek különböző mélységű adagolásával egyszerre szeretné
szolgálni az oktatást, a szakképzést és a gyakorlati (erdészeti és
mezőgazdasági, környezet- és természetvédelmi) szakemberek munkáját."
A gyapjastönkű pókhálósgombáról Cortinarius claricolor nem készítettem élőhelyi fotót, csak otthon fotóztam le a termőtesteit. Itt van egy fotó a gombáról természetes környezetében.
A fotómon lévő példányok kissé megviseltek, de jól megfigyelhető a jobb alsó sarokban lévőn a pókhálósgombákra jellemző vélum. Ez a faj hazánkban nem található meg. A mostani erdélyi gombatúrám során gyűjtöttem bükkel elegyes lucosban. A lucfenyő volt túlsúlyban azon a részen, ahol a gombát találtam. A kép nem adja vissza a termőtestek méreteit, de egy jó közepes termetű gomba. A legnagyobb kalapátmérője kb. 10 cm volt. Elég jellegzetes faj, mégsem találtam a sárga könyvben, amiben csak említés szintjén szerepel egy másik pókhálósgomba, a selymestönkű C. turmalis hasonmásaként.
A gyapjastönkű is a Phlegmacium alnemzetségbe tartozik. A kalapja nedvesen nyálkás, de a tönkje száraz. A húsa fehéres, nem változtatja színét, nincs jellegzetes szaga. A lemezei fehéresek, barnásak. A véluma, "pókhálója" feltűnő. Termete, tulajdonságai alapján a Phlegmacium csoportban kerestem, de fotó nélkül nem találtam meg. Dima Bálint határozta meg. Köszönöm!
A légyölő galóca Amanita muscaria az egyik legismertebb gomba. Sokan tévesen a figyelemfelkeltő színei miatt a gyilkos galócának Amanita phalloides vélik, de nem az. Bár szintén mérgező gomba, de halálos mérgezést ritkán okoz. Két fontosabb toxinja van, a muszcimol és az iboténsav. A legtöbb belőlük a kalapban található. Mennyiségük ingadozó, így kiszámíthatatlan, hogy milyen eredménye lesz a gomba fogyasztásának. A légyölő galóca mérgezés kellemetlen lehet, negatív értelemben vett életre szóló élmény. Semmiképpen sem javaslom kipróbálásra, hiába van több évezredes múltja a használatának.
Állítólag a Rigvéda himnuszaiban megénekelt szóma a légyölő galóca volt. Erre utal a szóma színe, ami a tűzhöz hasonlatos, hogy a hegyekben található, és nincs semmiféle növényre emlékeztető része.
A légyölő galóca érdekes tulajdonsága, hogy nagy mennyiségben tartalmaz vanádium tartalmú vegyületet, amavadint. Egyelőre nem tisztázott, hogy miért termeli.
A nyárfa-érdestinóru Leccinum duriusculum fiatal termőteste a méretével és a hasas tönkjével meglepett engemet. Ilyen szép példányt eddig még nem láttam. Egyik ismerősöm hozta nekem szerda este, hogy gyönyörködjek benne. Kedves volt tőle. Bizony, szép tud lenni az "Alföld vargányája" is.
A nyárfa-érdestinóru egy enyhe ízű gomba, nincs erős illata, aromája, de éppen ezért finom. Nincs mérgező hasonmása. Rokonaival lehet összetéveszteni, de azok többsége is jó, ehető gomba. A nyárfa-érdestinóru a nyárfák gombapartnere. Mindegyik nyárfa fajjal szívesen társul. Az Alföld nyárfatelepítéseinek egyik gyakori gombája. Könnyű felismerni csövecskés termőrétegéről, ami kezdetben fehéres majd szürkésbarna lesz, és a tönk sötét pikkelyeiről, amitől érdestinóru.
Bár nincsenek benne ártalmas vegyületek, mégsem javasolt nyersen fogyasztani. Csak sütés-főzés után egyél belőle. Színváltós húsa főzéskor és szárításkor feketés lesz. Ez nem befolyásolja az ízét. Egy nagyon jó gomba.
A nyárfa-érdestinórut addig szeretem szedni, amíg a kalapja kemény és a termőrétege fehéres. Ha már puha a kalap, nem veszem fel. A fotómon látható példányé kemény volt, vagyis jókor talált rá az ismerősöm. Csak azért nem kértem el tőle, mert a másik gombásztársamtól vargányákat kaptam, amik estére már a hasamban pihentek.
Pénteken lett volna gombaklub, de adódott egy lehetőség erdélyi gombászatra, amit nem tudtam visszautasítani. Azért a kötelességtudat és a gombamánia egy fél órás meccset lenyomott bennem, és az utóbbi győzött. Erős érve volt a fotómon látható vargánya-trió, amit a túrát felajánló ismerősöm hozott Erdélyből. Hétfőn volt odaát, és úgy döntött, hogy pénteken visszatér. Megértem őt. Ezért huszadikán kora reggel elindulunk és meg sem állunk Biharfüredig. Kíváncsi vagyok, hogy két hónappal később (július huszadikán voltam ott először) milyen gombák lesznek. Persze vonzanak a vargányák is, de jobban örülnék, ha nagy fajgazdagság lenne. Vargányából egy kosárnyi elég lesz. Megtanultam, hogy nem elég leszedni, fel is kell dolgozni a gyűjtött gombát. Rossz vérszemet kapni. Ezért nem vágyom vargánya-dömpingre, csak sok-sok gombafajra.
Ha tehetitek, hétvégén menjetek gombászni. Úgy néz ki, hogy a hónap végéig napos időjárás lesz. Ez már nem befolyásolja a gombák termőtest képzését, mert a párolgás kicsi, a hajnalok párásak, az eddig lehullott esőt jól tudják hasznosítani. Tehát növesztik a termőtesteiket. Azonban a hűvös reggelek, csökkenő talajhőmérséklet már visszaveti a melegkedvelő fajokat; eljött az ősszel termő gombák ideje.
A gombák az életünkre gyakorolt számos hatásuk ellenére nem túl népszerű élőlények, aminek oka lehet a médiában való egyoldalú bemutatások. Mindenféle bőrparaziták és az évenkénti galócamérgezések keltik az emberben az undor és riadalom érzetét. Szerencsére a negatív benyomást enyhítik a kiemelt gasztronómiai értékű gombák: szarvasgombák, vargányák, amikről szintén lehet hallani rádióból, tévéből. Azonban ezek a fajok felkeltik a mohóságot, és megint ott vagyunk, hogy a gombák ismét csak szenvednek. Pedig a gombák életünk szerves részei. Nagy bajban lennénk a sokféle hasznos mikrogomba nélkül, melyek közül a sörélesztőt Saccharomyces cerevisiae mindenki ismeri. Úgy illene, hogy áldásos hatásaikat méltányoljuk, és nagyobb figyelemmel forduljunk feléjük. Sokszor csak azért fél valaki tőlük, mert semmit sem tud róluk. Pedig a gombákat könnyű megismerni. Ilyenkor ősszel különösen sokfelé lehet látni a makrogombák termőtesteit, a kalaposokat. Ezek közül az egyik legismertebb a mesegomba, vagyis a légyölő galóca Amanita muscaria. Bár a hegyvidéki fenyvesek, fenyőelegyes erdők az élőhelyei, de találtam már az Alföldön is lucfenyők közt. Követte a fapartnerét. Ez egy csodálatos tulajdonsága a gombáknak, hogy bárhol megjelenhetnek. A légyölő galóca felbukkanásához elegendő volt néhány fenyő.
Bár valóban szívós élőlények, de nem halhatatlanok, és az ember alaposan oda tud csapni nekik, ha nem figyel rájuk.
A gombák a földi élővilág egy nagy csoportját alkotják, rendkívül fontos a lebontó tevékenységük, és egyre több fajukról derül ki, hogy gyógyhatású vegyületeket termelnek. Van még egy ok, amiért illik védeni a gombákat, a biológiai sokféleség. Bármennyire tűnik úgy, hogy elszakadtunk a természettől, valójában a jó létünket mind a mai napig a természetnek köszönhetjük. Jelenleg kevesen hiszik el, hogy természet nélkül nem létezhetünk. Pedig egyértelmű. Élőlények vagyunk és a földi bioszféra az otthonunk. Nem lehetünk meg nélküle.
A gombák ismerete közelebb visz téged a természethez. Szó szerint, mert számos fajukért terepre kell menni. Nem teremnek a negyediken. A gombászat az egyik legjobb szabadtéri tevékenység, mert jót tesz a testnek és a szellemnek. Erdő, mező egyaránt csodálatos. Mindig van mit látni, tapasztalni, átélni. A kellő ismeret megszerzése után kiteljesedik az élmény, és a legtöbb gomba jó ismerőse lesz a természetjárónak. Az ehető fajok pedig változatosabbá teszik az ételeit. Minden ehető gombának megvan a maga sajátos illata, íze. A legtöbbre igaz, hogy remek fűszer. Fűszeres ízeikkel kényeztetnek minket.
Az év gombája szavazás célja, hogy évente egy-egy fajt bemutasson a nagyközönségnek. Sajnos nincs mód közönségszavazásra, az év gombáját a Magyar Mikológiai Társaság tagsága választja meg. Idén öt gomba közül lehet választani. Én a mezei szegfűgombára szavaztam.
A bronzos vargánya Boletus aereus a tinóruk közt az egyik legszebb és legfinomabb. Szépsége miatt külön cikkben írtam róla. Sajnos még az élőhelyén nem volt hozzá szerencsém. Savanyú talajú erdeink gyökérkapcsolt gombája, elsősorban a tölggyel és a bükkel társul. Ha az év gombája lenne, kiemelt figyelmet kaphatna a vargányák védelme. Kellene már valami ésszerű szabályozás a gyűjtésükre. Teljes agyrém a gereblyés módszer, amikor szó szerint végiggereblyézik az erdőt. Ugyan a gombák "gyümölcseit" szedjük, nem az élőlényt, de az élőhelye feltúrása zavarhatja, kárt tehet benne.
A mezei szegfűgomba Marasmius oreades sokak kedvenc gombája. Részletesen írtam róla egyik korábbi cikkemben. Kiváló illatú és ízű csemegegomba. Szerencsére sokfelé megtalálható, a füves élőhelyeket kedveli. Találtam már lakótelepi gyepben és Debrecen belvárosában is. Ha az év gombája lenne, sok laikus felfigyelne rá, mert a piacon rendre keresik a szakellenőrnél. Finom, gyakori, bár itt-ott ritkulóban van a legeltetés hiánya miatt. Mérgező hasonmásai által nagyobb figyelmet kaphatna a gombaismeret.
A közönséges süngomba Hericium erinaceus az egyik védett gombánk. Eszmei értéke 5000 Ft. Bár eredeti élőhelyei az idős erdők, de megjelenhet városi környezetben is. Érdekes termőteste és gyógyhatása miatt saját cikke van a blogban. Megérdemelné, hogy az év gombája legyen. Általa nagyobb figyelmet kaphatnának a védett gombáink és a gombák védelme.
A hegyes kucsmagomba Morchella conica a kakukktojás, mert a többivel ellentétben tömlősgomba és a tavaszi szezonban terem. Szerencsére nem veszélyeztetett faj. Sőt a süngombával ellentétben jó ütemben urbanizálódik a mulcsozásnak köszönhetően. Tavaly a szülővárosomban is felbukkant. A hegyes kucsmagomba több szempontból ideális év gombája a sajátos termőteste, tavaszi termőideje, finom íze, városba költözése miatt.
A világító tölcsérgomba Omphalotus olearius a többiekkel ellentétben mérgező, fogyasztásra alkalmatlan gombánk. Viszonylagos ismertségét annak köszönheti, hogy mérgező hasonmása a sárga rókagombának Cantharellus cibarius. Azonban a világító tölcsérgomba kalapja sötétebb színű, nagyobb termetű, csoportosan termő korhadékbontó, ami fatuskók mellett vagy azok közelében nő. Különös vonása, hogy a lemezei fényt bocsátanak ki. Az egyik "világító" gombánk. Külön cikket még nem kapott, említés szintjén szerepel az egyikben. Ha az év gombája lenne, nagyobb figyelmet kaphatnának az ehető-mérgező gombapárok.
Kiegészítés: "Németországban 1972 óta választják meg az év fáját. 1972 és 2008 között
az „Umweltschutzvereins Wahlstedt” jogutódja a „Verein Baum des Jahres”
volt a mozgalom vezetője. 2008 óta a „Baum des Jahres Dr. Silvius Wodarz
Stiftung”, melyet a „Verein Baum des Jahres” és a „Stiftung Baum des
Jahres” közösen alapított, a mozgalom vezető szervezete. A mozgalom
keretében fa nagykövetként (Baumbootschafter) elismert és
ismert tudományművelők és közéleti személyiségek segítik a fák
megismerését, védelmét, a természetvédelmi szemlélet erősödését,
terjedését. A hazai mozgalomhoz hasonlóan az egyes években év fájának
választott fafajokat ismeretterjesztő cikkekben, illetve kiadványban
ismertetik meg az érdeklődő nagyközönséggel." forrás
A gyökeres tinóru Boletus radicans nagy, feltűnő, húsos termőtesteket növeszt. Hasas tönkjével, fél zsemle kalapjával igazi boletus. Azonban nemes rokonaival, a vargányákkal ellentétben sárgás húsa élvezhetetlenül keserű. Ráadásnak gyengén mérgező. Bár senki se eszi meg. Tehát hiába vonzza a tekintetünket, jobb a helyén hagyni. Nincs dolgunk vele. Közvetett haszna van, gyökérkapcsolt gombaként a fák segítője.
Könnyű felismerni nagy méretéről, fakószürke, barnásszürke, nemezes kalapjáról, ami tányér méretűre is kiterülhet, sárga csövecskéiről (a fotómon lévő példányé nem tipikus, valami ártalom érte), gyengén kékülő húsáról, és a névadó tulajdonságáról. Sárga tönkje a talajban folytatódik, "gyökeres", ami miatt nehéz kibillenteni a helyéről. Csak a fotó kedvéért vettem fel egy kisebb példányt. Sikerült meglepnie, mert cirka két tucat termőtestet növesztett. Ezért a cím, mert egyik szemem nevet, gyönyörű gombák, a másik sír, kár, hogy ehetetlenek.
Ne szedd fel, ne lépj rá, csak gyönyörködj benne.
Az élővízcsatorna Békéscsaba-Gyula közti szakaszán, a bicikliút és a csatorna közti fasorban van egy hely, amit nem nőtt be a borostyán Hedera helix, kevés benne a cserje, pl.: kecskerágó Euonymus angustifolius, kökény Prunus spinosa, egybibés galagonya Crataegus monogyna, bodza Sambucus nigra, így könnyedén bejárható. Két fafaj dominál ezen a kis helyen, a kocsányos tölgy Quercus robur és a mezei juhar Acer campestre. A két őshonos, lombhullató fának köszönhetően sokféle gyökérkapcsolt gomba él ezen a kis helyen: galambgombák Russula spp., apró tinóruk Xerocomus spp., és a gyilkos galóca Amanita phalloides. Bizony, itt találkoztam először a gombamumussal 2003-ban. Éppen szétszedtem egy galambgombát: "tényleg pattanva törik...", amikor újabb "áldozat" után kutatva megláttam a kb. 15 cm magas gombát egy tölgyfa tövénél. Pár másodperc elég volt az azonosításához, mert a friss termőtesten mindegyik határozóbélyeg megvolt: a feltűnő bocskor, a nagy gallér, a fehér lemezek és a zöldes-barnás kalapszín. Örültem a szerencsémnek, elraktam a szépséget, és az összes ismerősömnek, akit aznap el tudtam érni, megmutattam. Természetesen senki sem evett belőle.
Sajnos idén nem jött elő. Jelenleg az élőhelyen fülőkék Gymnopus spp. és egyéb korhadékbontók teremnek, a gyökérkapcsolt fajoknak nyoma sincs. Attól tartok, hogy hiába lesz még csapadék, az alacsonyabb hőmérsékleten nem fognak teremni. Pedig jó lett volna bemutatni a gombaklubban a legmérgezőbb gombánkat, a gyilkos galócát.
***
Az élővízcsatornát kísérő partvédelmi fasor helyi természetvédelmi terület. (Remélem, hogy a védelem kiterjed a Veszelynél található idős nyárfatelepítésre is, amiben otthonra talált a kétlevelű sarkvirág Platanthera bifolia!) Picinyke menedéke az élőlényeknek. Ha csak egy kis részletét fotózom le, fel sem tűnik, hogy mennyire szűkös helyen zsúfolódtak össze a növények, gombák, állatok. A fotó hangulatos, szép, de a képen túl balra és jobbra is szántók vannak. Egy keskeny sáv a zöld. Sokkal több természetes élőhelyre lenne szükségünk. Sajnos ez nem az. Csak másolja az eredeti társulásokat, miközben lenyűgöző bizonyítéka a természet szívósságának. Becsülöm a kicsit és mai napig lelkesen gyűjtögetem a helyi gombákat, de összehasonlítva a szűkebb hazám természeti kincseit egy valódi erdőével, sajog a szívem. Elkótyavetyéltük az igazi vagyonunkat. A természet gazdagsága az egyetlen örökké érvényes érték.
Kimentettem egy képet az ...és még egymillió lépés negyedik részének végéből, ahol a térképet mutatják, mert felfigyeltem egy apróságra. Észreveszed a gombajelet Felsőcsödénél? Elsőre meglepődtem a szokatlan jelen, de aztán felidéztem az őrségi élményeimet, és már nem csodálkoztam. Jó tudni, hogy az Őrség az egyik legjobb gombatermő vidékünk. Bár tőlem nagyon messze van, kb. félezer kilométerre, de eddig négyszer jártam erdeiben. Évek óta a netgombászok találkozójának állandó helyszíne. A nagy távolság ellenére jó döntésnek tartom, hogy itt találkozunk. Eddig minden őszön találtunk gombát. Lehetett nyáron nagy aszály, az Őrség a találkozó idejére bőven adott meghatározásra váró gombákat. 2012 száraz év volt, és mégis megtörtént, hogy életemben először vargányázhattam, és pont az Őrségben.
A teljes képhez hozzátartozik, hogy a Vendvidékre is átjárunk gombászni. Szintén nagyon jó gombatermő tájegységünk. Nehéz írni a dél-nyugati tájakról, mert a szépségüket és hangulatukat nem adja vissza a tájleírás. Oda kell menni, és "elveszni" az erdeikben.
A pisztricgomba Polyporus squamosus a nap kellemes meglepetése volt. Múlt héten ránéztem, de akkor még pihent. Most viszont a sarokról kifordulva azonnal megláttam, hogy reagált a csapadékra és kidugta termőtesteit. Egyből kotortam elő a táskám aljáról a kompaktot, hogy megörökítsem a jellegzetes mintázatú kalapjait. A nagy, barna pikkelyek a kalapján ihlették a népi nevét, bagolygomba. Erről és a tönk aljának sötét színéről könnyű felismerni. Ráadásnak nagy termetű gomba, kalapjának átmérője elérheti a fél métert. Nincsenek lemezei, termőrétege csöves. Spórapora fehér színű. Bár a zsenge, fiatal termőteste ehető, de gasztronómiai értéke nincs. Mindenre elszánt, mindenevő gombászok megeszik, de a kezdők számára csalódást okozhat. Érdekes, szép, de jobb a helyén hagyni. A lombhullató fák korhadékbontója és gyengeségi parazitája, vagyis elsősorban a famaradványokon terem, de megtámadhatja a sérült, legyengült fát. Sajnos a kedvenc tölgyfámon tavaly észrevettem. A termőtesteit nem érdemes eltaposni, mert a gomba a fában rejtőzködik, és igazán nagy kárt nem okoz. Sőt fontos munkát végez, lebontja a lignint és a cellulózt, így a szerves anyagok ismét felhasználhatóvá válnak.
Telefonon beszéltem a helyi szakellenőrrel, és elmondta, hogy átnézett Erdélybe. Messzire kellett mennie, mert az alsó részek átáztak ugyan, de még üresek. Ezért felment Biharfüredig, megkerülte a hegyeket és a völgyekben gombászott. Hozott 10-15 kg vargányát Boletus edulis és 2-3 kg rókagombát Cantharellus cibarius. A helyi gombász ismerőse szerint jövő hét végére indulnak be a gombák a lenti részeken. Akkor mi is átnézünk Erdélybe, mert a sárga rókagomba gyűjtése még hiányzik a gombász bakancslistámról.
Magyarországra tekintve a dél-nyugati rész a nyerő. Ha megnézed a csapadéktérképeket, akkor a harminc naposon láthatod, hogy Somogy és Zala megye bőven kapott csapadékot. Természetesen ezekben a megyékben most hatalmas a jövés-menés, és rendkívül nagy a forgalom az erdeikben. Erre is fel kell készülnöd, ha ott akarsz gombászni. A gombakínálatuk jó, a melegkedvelő fajok jól teremnek, mivel a talaj még nem hűlt át. Ezért egyes helyeken megdöbbentő tömegben jött elő a császárgalóca Amanita caesarea. Sajnos ez a tömeges jelenlét nem jellemző a fajra, így ha belefutsz, kíméld, csak kis mennyiséget gyűjts belőle, amennyit biztosan megeszel.
Vargányából olyan sok termett és tán még terem is, hogy a Zalai Hírlapban hír lett belőle. Az alacsony árnak egyik oka lehetett, hogy az egyik felvásárló beszüntette tevékenységét, és a szedőkön maradt a sok gomba. Egyébként a meleg időjárás kedvez a gombalegyeknek- és szúnyogoknak is, így a gombák egy része garantáltan kukacos. Sajnos. Persze a nyüves részeket ki lehet vágni.
Az ország más részein, különösen északon, Miskolc környékén sokkal rosszabb a helyzet, mert alig volt ott eső. Legyünk optimisták, előbb-utóbb az őszi esőzések mindegyik tájegységünket elérik és alaposan eláztatják. Mindenhol lesz gomba. Csak optimistán. Harmincöt évem alatt még nem éltem meg gombamentes őszt.
Kiegészítés: 09.12. A gombász fórumban egyik gombásztársunk fotót rakott ki a dél-nyugaton talált gyilkos galócákról Amanita phalloides. Legyetek körültekintőek. Ne szedjétek fel a fehér lemezes, fehér galléros és fehér bocskoros gombákat!
A természetben gyűjtött gombáidat, ha nem vagy rutinos és képzett gombász, mindig mutasd meg szakembernek! A gyilkos galóca, és még néhány amatoxin tartalmú gomba halálosan mérgező.
A Hazai védett és veszélyeztetett gombafajok című könyvet 2011. októberében olvastam el és jegyzeteltem ki belőle a gombákat. A könyv a harmadik része az Ismerjük fel a gombákat! sorozatnak, amiből az első kötetet megvettem. Ez a kezdőknek ideális könyv.
A kezdeti időkben a több száz fajt bemutató kiadványok inkább elbizonytalanítják a kezdő gombászt, míg egy kétszáz fajt bemutató kisebb zsebkönyv kellő magabiztosságot ad. Van is erről egy jó gondolat: ha csak egy gombászkönyved van, akkor a gombák 90%-át felismered, ha öt darab, akkor csak a felét, ha viszont tíznél is több határozód van, annak örülsz, ha a nemzetségét biztosan megmondod az eléd került gombának.
A gombász nehéz helyzetben van, mert hazánkban több ezer nagygomba él, pókhálósgombából cirka 500, és a fajok termőtestei oda-vissza hasonlíthatnak egymásra. Egy idő után teljes a káosz és a pánik. Persze sok-sok gomba végigszagolgatása után az ember jó pár fajt felismer, de az igazán jó gombászt onnan ismered fel, hogy nem mond minden gombára egy nevet. Van, amikor csak nemzetségnevet mond, és megjegyzi, hogy további határozáshoz mikroszkóp és szakkönyv kell.
Nálam két kedvelt kódszó van ismeretlen gombára: barna gomba, és mi a manó gomba. A többiek ezeket röviden tufának nevezik. A rövidítés teljes jelentése nem szalonképes.
A védett gombák listáját összeállító szakemberek direkt jól felismerhető, jellegzetes termőtestet növesztő fajokat választottak. A 35 fajból hatot nehéz megfigyelni, mert az álszarvasgombák a talajban rejtőzködnek.
Miért fontos a gombák védelme? A kérdésre részletes választ ad a TERRA honlap egyik oldala.
Amanita vittandinii őzlábgalóca védett
Agaricus bohusii csoportos csiperke
Agaricus cupreobrunneus rézbarna csiperke
Agaricus impudicus büdös csiperke
Agrocybe erebia sötét rétgomba
Albatrellus cristatus zöldhátú zsemlegomba
Amanita ceciliae óriás selyemgomba
Amanita franchetii érdes galóca
Amanita strobiliformis cafrangos galóca
Ampulloclitocybe clavipes duzzadtönkű tölcsérgomba
Battarrea phalloides álszömörcsög védett
Boletus fechtneri fakó tinóru
Boletus luridiformis céklatinóru
Boletus pinophilus vörösbarna vargánya
Boletus rhodoxanthus bíbor tinóru
Calocera viscosa narancsszínű enyveskorallgomba
Cantharellus aurora szagos rókagomba
Cantharellus melanoxeros sötétedőhúsú rókagomba védett
Chlorophyllum agaricoides lemezes pöfeteg védett
Cortinarius bolaris vöröspikkelyes pókhálósgomba
Cortinarius caperatus gyűrűs ráncosgomba
Cortinarius cinnabarinus cinóberszínű pókhálósgomba
Cortinarius mucosus fehértönkű pókhálósgomba
Cortinarius paracephalixus nyárfa-pókhálósgomba védett
Cortinarius praestans óriás pókhálósgomba védett
Cortinarius rufo-olivaceus ibolyásvörös pókhálósgomba
Cortinarius torvus szagos pókhálósgomba
Cortinarius violaceus sötétlila pókhálósgomba
Disciotis venosa ráncos tárcsagomba
Disciseda bovista apró csészéspöfeteg
Elaphomyces maculatus foltos álszarvasgomba védett
Elaphomyces persoonii kékbelű álszarvasgomba védett
Entoloma nitidum acélkék döggomba
Geastrum hungaricum honi csillaggomba védett
Geastrum triplex hármas csillaggomba
Gomphidius roseus rózsaszínű nyálkásgomba védett
Gomphus clavatus disznófülgomba védett
Grifola frondosa ágas tapló
Gymnopilus picreus narancsbarna lánggomba
Gyrodon lividus éger-tinóru védett
Hebeloma ammophilum homoki fakógomba
Hebeluma birrus szenes fakógomba
Helvella acetabulum bordás serleggomba
Hericium cirrhatum tüskés sörénygomba védett
Hericium erinaceus közönséges süngomba védett
Hohenbuehelia petalodes földi állaskagomba
Hygrocybe calyptriformis rózsaszínű nedűgomba védett
Hygrocybe psittacina zöldes nedűgomba
Hygrocybe virginea fehér nyirokgomba
Hygrophorus agathosmus szagos csigagomba
Hygrophorus cossus kőrisszagú csigagomba
Hygrophorus penarioides nagy csigagomba
Hypsizygus ulmarius laskapereszke védett
Inocybe lacera borzas susulyka
Inocybe maculata foltos susulyka
Lactarius camphoratus kámfor-tejelőgomba
Lactarius flavidus sárgáslilás tejelőgomba
Lactarius helvus daróc-tejelőgomba védett
Lactarius turpis sötét tejelőgomba
Leccinum crocipodium sárga érdestinóru
Leccinum variicolor tarkahúsú érdestinóru védett
Leotia lubrica zöld csuklyásgomba
Lepiota subincarnata rózsás őzlábgomba
Leucopaxillus compactus háromszínű álpereszke
Leucopaxillus macrocephalus gyökeres álpereszke védett
Lycoperdon mammiforme cafatos pöfeteg
Macrocystidia cucumis hamvas uborkagomba
Mycena inclinata cifra kígyógomba
Neolentinus schaefferi rőt fagomba
Phaeolepiota aurea szemcsés aranygomba
Phellodon niger fekete szagosgereben
Pholiota squarrosa tüskés tőkegomba
Phylloporus pelletieri lemezes tinóru védett
Pluteus petasatus selymes csengettyűgomba
Polyporus rhizophilus gyepi likacsosgomba
Polyporus tuberaster olaszgomba védett
Polyporus umbellatus tüskegomba védett
Pseudoboletus parasiticus élősdi tinóru védett
Pseudocraterellus undulatus fodros áltrombitagomba
Pseudohydnum gelatinosum kocsonyás álgereben
Pseudoinonotus dryadeus könnyező rozsdástapló
Ramaria sanguinea vörösfoltos korallgomba
Ramaria subbotrytis pompás korallgomba
Rhizopogon roseolus vöröses istrángos-álpöfeteg
Rhodotus palmatus tönkös kacskagomba védett
Rugosomyces chrysenteron sárga lisztespereszke
Russula aurea aranyos galambgomba
Russula caerulea púpos galambgomba
Russula claroflava krómsárga galambgomba védett
Russula luteotacta sárguló galambgomba
Russula violeipes ibolyástönkű galambgomba
Sarcodon scabrosus korpás gereben védett
Scleroderma verrucosum nyeles áltrifla
Scutiger oregonensis barnahátú zsemlegomba védett
Squamanita schreieri sárga pikkelyesgalóca védett
Stereum subtomentosum bársonyos réteggomba
Strobilomyces strobilaceus pikkelyes tinóru védett
Stropharia melanosperma feketéslemezű harmatgomba
Suillus variegatus tarka fenyőtinóru
Tremella mesenterica aranyos rezgőgomba
Tricholoma album fehér pereszke
Tricholoma atrosquamosum feketepikkelyes pereszke
Tricholoma batschii álgyűrűs pereszke
Tricholoma columbetta galambpereszke
Tricholoma equestre sárgászöld pereszke
Tricholoma imbricatum aprópikkelyű pereszke
Tricholoma sciodes bükki pereszke
Tuber magnatum piroshúsú (isztriai) szarvasgomba
Tulostoma obesum bocskoros nyelespöfeteg védett
Verpa digitaliformis simasüvegű kucsmagomba
Volvariella bombycina óriás bocskorosgomba védett
Xerocomus pruinatus hamvas nemezestinóru
Kiegészítés: Négy álszarvasgomba fajjal együtt 35 gombafaj védett hazánkban: Elaphomyces anthracinus köldökös álszarvasgomba, Elaphomyces leveillei patinás álszarvasgomba, Elaphomyces mutabilis bundás álszarvasgomba, Elaphomyces virgatosporus csíkosspórájú álszarvasgomba.
A vörösövű pókhálósgombát Cortinarius armillatus
először 2009-ben láttam Szlovéniában, majd tavaly ugyanott ismét
rátaláltam. A pókhálósgombák népes és nehezen határozható nemzetségében
az egyik könnyen felismerhető faj. A kezdőknek is sikerélményt jelent,
mert a névadó tulajdonsága valóban jellegzetes vonása. A tönkjét néhány
feltűnő, cinóbervörös öv díszíti. Gyökérkapcsolt gomba, fapartnere a közönséges nyír Betula pendula. Nyírelegyes, savanyú talajú erdőkben az őszi szezonban terem. Étkezési értéke nincs. Kímélendő gombaszépség.
A pénteki gombaklub témája a mérgező gombák voltak. Illusztrációként kinyomtattam az internetről vett egyik plakátot, amit magyarosítottam, türelmesen kiszerkesztettem a gombák neveit. Sajnos a jpg tömörítés miatt szinte olvashatatlanok lettek a feliratok. Szerencsére felismerhetők a gombák, így nem okozott zavart az apró hiba.
Érdekes, hogy a plakát készítője mérgezőnek jelölte a vörösövű pókhálósgombát Cortinarius armillatus. Tudtommal nem mérgező, de nem is finom. Ráadásnak hazánkban ritka, így kímélendő gombafaj.
A galócák esetében nincs tévedés, mert a hegyeskalapú galóca Amanita virosa és a gyilkos galóca Amanita phalloides garantáltan halálosan mérgező gombák. Csak az időben elkezdett orvosi kezelés jelenthet menekülést a haláltól, de még a korszerű gyógyítás ellenére is minden évben van egy halálos eset. Nálunk a hegyeskalapú nem él, de a gyilkos galóca közönséges, akár városi környezetben is megjelenhet a fapartnereit "követve".
A pénteki előadásom a májusi ismétlése volt. Ehhez írtam egy bejegyzést. A lényeges információkat gyűjtöttem össze, amit egy laikus is könnyedén megjegyezhet. Az írásom kellő óvatosságra int, mert tapasztalat híján olyan vadon termett gombát enni, mint gömbhalat. Egy szimpla gyomorrontás is lehet életre szóló kellemetlen élmény, amiből tartós gombaundor lehet.
Mindig érvényes a legfőbb szabály: a vadon termett gombáidat mutasd meg szakembernek!
Megjegyzés: A plakát képét innen vettem.
A nagy őzlábgombát Macrolepiota procera 2007. szeptemberében találtam a kedvenc tölgytelepítésemben. Akkoriban sokat mászkáltam a lakóhelyem környékén található fás élőhelyeken és szorgalmasan tanulmányoztam a helyi gombaflórát. Nagyon jó időtöltés volt a kincskereséssel ötvözött túrázás.
A mai napig lenyűgöznek a növényektől jelentősen eltérő gombák termőtestei, amiket öröm megtalálni. Sajnos kissé minden kitolódott, így az őszi nedvesebb időszak is. Ezért jelenleg még üresek a helyi élőhelyek. Erősen kétlem, hogy előjött volna az őzlábgomba. Talán a jövő heti ciklon után.
Jelenleg az emlékeimből élek, és a gombász fórumban keresem vissza a régi fotóimat. Akkoriban egy három megapixeles kompakttal fotóztam. A gépet 2008-ban cseréltem le a mai napig használt nyolc megapixeles utódjára. A gombászás kísérő tevékenysége a gombák fotózása. Bónusz egy-egy jól sikerült fotó. Jó visszanézni a régi felvételeket, mert képi emlékei a gombászélményeknek. A fotózásnak köszönhetem, hogy viszontláthattam az egyik délceg herceget. Persze még jobb volt rátalálni. Sose felejtem el az első találkozásomat a nagy őzlábgombával. Szinte reménytelennek tűnt átvágni a sűrű aljnövényzeten, de csak mentem előre, kerülgettem a kökény és galagonya cserjéket. Aztán hirtelen megláttam az őzlábgombákat. Aznap nyílt ki a kalapjuk, még frissek voltak. A hatból négyet vettem fel és tettem a kosaramba. Rántott gombának készítettem el a kalapokat, ami klasszikus felhasználási módja az őzlábgombának.
Remélem, hogy idén is lesz alkalmam őzlábgombát látni, szedni, enni!
A gyapjaslábú fülőke Gymnopus peronatus félig összeszáradt termőtestére az egyik kedvenc tölgytelepítésem szélén találtam rá a tizennyolc kilométeres biciklitúrám során. Szerencsére még nem száradt össze teljesen, így le tudtam fotózni a névadó tulajdonságát. Jól látható, hogy a tönk a közepétől lefelé szöszös, gyapjas. Erről felismerhető, de nem könnyű azonosítani, mert számos rokona van. Ezek ugyan eltérnek tőle, de kellő gyakorlat hiányában oda-vissza keverhetők egymással. Még nekem is fő a fejem, amikor elém kerül valamelyik Gymnopus faj vagy rokon nemzetségbe tartozó kicsi gomba. Az a legjobb, ha egyszerre kézbe vehetők mind, vagy legalább is a következők a gyapjaslábú mellett: rozsdásszárú G. dryophilus, pelyhestönkű G. confluens, vöröstönkű G. erythropus, borzastönkű G. hariolorum. A rozsdásszárú és a pelyhestönkű ehető, de csak a kalapjuk. A vöröstönkű kellemetlen szagú, vizenyős húsú, a gyapjaslábú túlságosan csípős, míg a borzastönkű rothadt káposzta szagú és gyomorrontást okozhat. Fontos ismerni a nemzetséget, mert képesek hihetetlen mennyiségben előjönni. Lehet bármekkora szárazság, ha végre megjön az eső, pár nap alatt életre kelnek és termőtesteket növesztenek. Talajlakó korhadékbontók.
Étkezési célra hazánkban a rozsdásszárút(kép) szokták gyűjteni, ha valamely ételbe "töltelék" gomba kell. Érdekes tulajdonsága, hogy a lemezein rovarok élnek. A kezdők gyakran mezei szegfűgombának Marasmius oreades nézik és összeszedik. Pedig a két faj teljesen eltérő élőhelyet kedvel. Erdőben a fülőkével találkozhatunk, mezőn a szegfűgombával.
Egyébként a Gymnopus nemzetség egyetlen fajának sincs gasztronómiai értéke. Direkt étkezési céllal egyiket sem gyűjtjük.
Augusztus utolsó napján Szépvölgyben gyűlt össze a csapat, és indult el a Budai-hegység területén található erdős részen gombászni. A két hónapig tartó aszály ellenére találtunk néhány gombát. A nagyobb termetű fajoknak csak a penészes, rothadt termőtesteit találtuk. Persze ezeket is felvettük és megnéztük. Ha voltak még felismerhető jellegzetességeik, akkor meg is határoztuk. A gombákat leginkább a korhadékbontók képviselték. Gyökérkapcsolt gombáknak tényleg csak a múmiáit vizsgálhattuk meg. Érdekes, hogy az augusztus végi esőre már reagáltak a gombák. Hiszen megjelent a rozsdásszárú fülőke. Az elázott famaradványokon felbukkantak a nyálkagombák plazmódiumai, amik nem gombák, de színesítették a választékot. Az esőnek köszönhetően ismét rugalmassá váltak a júdásfülgomba termőtestei. Szerencsére rokon faja is előkerült, a szalagos fülgomba. Egy tuskó tövében szemfüles gombásztárs picike gévagombát talált. Tehát bőven volt mit nézni, fotózni, meghatározni. Ugyan esélyünk sem volt étkezési célra gombát gyűjteni, de az ehetetlen fajok felismerése ugyanolyan fontos mint az ehetőké. Egy igazi gombamániás odafigyel a mütyürkékre is, mert mindegyik gomba kedves neki.
Auricularia auricula-judae júdásfülgomba
Auricularia mesenterica szalagos fülgomba
Auriscalpium vulgare tobozgereben
Bjerkandera adusta szenes likacsosgomba
Boletus luridiformis cékla tinóru (múmia)
Bovista sp. pöfeteg faj
Crepidotus cesatii ritkalemezű kacskagomba
Crucibulum laeve tégelygomba
Cyathus striatus csíkos pohárgomba
Daedalea quercina labirintustapló
Daldinia concentrica szenes gömbgomba
Exidia glandulosa kormos mirigygomba
Geastrum melanocephalum álcsillaggomba
Gymnopus dryophilus rozsdásszárú fülőke
Gymnopus peronatus gyapjaslábú fülőke
Hypoxylon fragiforme vöröses ripacsgomba
Laetiporus sulphureus sárga gévagomba
Scleroderma sp. áltrifla faj (múmia)
Tapinella atrotomentosa bársonyostönkű cölöpgomba
Trichaptum fuscoviolaceum fogas egyrétűtapló
Tubaria furfuracea gyakori szemétgomba
Xerula radicata nyálkás gyökeresfülőke
Xylaria hypoxylon szarvasagancsgomba
Xylaria polymorpha bunkós agancsgomba
Ceratiomyxa fruticulosa korall nyálkagomba
Lycogala epidendron húsvörös nyálkagomba
