Pár nappal korábban hangulatos Mikulás-napi gombatúrán vettünk részt a gombásztársakkal, amit pár hete ismét felidéztem a blogban.
A klub és a túra együtt bő tíz éve kedves emlékeim között szerepel, amiket jó felidézni, mert ezek ismeretében még nyilvánvalóbb a változások mértéke és gyorsasága.
Egy kis személyes megjegyzés, a fotón harminchat éves önmagam látható, és ahogy visszatekintek a harmincas éveimre, egy remek évtized volt. Tehát nem igaz, hogy "a húszéveseké a világ", harmincasként is bőségesen kínál az élet nagyszerű tapasztalatokat. A negyedik x megint másként dolgoztatja meg az embert, érezhető az idősödő testem lassulása, de még mindig fel tudom izzítani az életszenvedélyemet. A sok tapasztalatnak köszönhetően a tervek végrehajtása precízebb és hatékonyabb, mert jobban megy a célok meghatározása is. Az élet másik felében járva természetesen változnak meg a prioritásaim. A negyvenes éveim másként jók, miközben beköszöntek a kopásos tünetek is. De ez jó, mert jelzi, hogy a magam választotta területen igencsak sokat mozogtam, és tettem a dolgomat.
Kitekintve az egyéni életutamból, a születésem előtti döntést, hogy a világ akkori "urai" szabadjára engedték a liberális gazdasági modell jegyében a globális tőkét és a nagy cégek nemzetállamok határain átlépő önálló entitásokká váltak, a pénz pedig kvázi istenné, egy olyan túlpörgő folyamat indult (romboló) útjára, aminek árát most kezdjük el igazán megfizetni.
Látszólag elkanyarodtam a fő témától, holott nagyon is pontosan vezetem a gondolataimat, hogy a világunk jelenkori változásainak fő hajtóereje az emberi tevékenység. Elképesztő mértékben alakítottuk át a világot, és tetteink most visszaütnek ránk.
A lelki nyugalmam megőrzése érdekében azt szoktam mondogatni, hogy mindez egymillió év múlva emlék sem lesz, mert ember sem lesz, aki emlékezne a jelenkorra.
Tünékeny szellemalakok vagyunk csupán, időszakos létezők, akik koruk műgyantájába ragadtan valakiknek érzékelik magukat. Közben múlandó káprázatok vagyunk, semmi többek.
A fotóim visszanézése vagy a gombász könyveim fellapozása jó érzéseket kelt bennem. A természettel való kapcsolatom élő, hiszen a valóság ismeretének komor fekete sziklája egy ligetben található a személyiségem legmélyén. A szikla körül zöldell az élet és dinamikus átalakulás figyelhető meg, amit önreflexív gondolkodóként szemlélek.
Az egyik legbonyolultabb feladat az önismeret elsajátítása. 2024 áprilisában igazán belevetettem magamat és még mindig tart a rendrakás önmagamban. Csak úgy lehetek hiteles oktató, ha tényleg helyes motivációra alapozom a cselekvési tervemet.
Szeretem a gombákat, de már nem a lázas mézes hetek idejét élem velük, hanem a tartós kapcsolatét, amolyan házasság félében vagyok a természet különceivel. Jó érzésekkel tölt el, amikor a hivatalos szezonkezdet dátumára, március elsejére gondolok.
Ha szeretnél egy valóban hiteles embertől tanulni, aki egyszerre kedves és kemény és nem köntörfalaz, bőséges tapasztalataiból merít, amit derűvel oszt meg, akkor én vagyok a te embered. Mert lesz tanfolyam, de nem online (az internet halott), hanem a valós térben. :-)
