 |
| Sárgulótejű tejelőgomba |
2017-ben március közepétől december 31-ig a gyulai piacra jártam hetente háromszor gombát vizsgálni. Kedd, péntek, vasárnap a délelőtti órákban a csarnokban lévő asztalomnál vártam az amatőr gombászokat és a gombaárusokat. Sajnos 2000 óta jelentősen csökkent az árusok száma. Pedig régen egy egész soron árultak vadon termett gombát. Ennek okai az idős generáció távozása az élők közül, a klímaváltozás, a legeltetés visszaszorulása. Rövid időn belül Gyulán teljesen értelmetlen lesz a gombavizsgáló alkalmazása. Azonban a tény ellenére tartalmasan töltöttem az időt a piacon, és tavaly nyolc mini gombakiállítást raktam össze. Ha már egyszer voltam gombászni, miért ne hoztam volna el a kedvenceimet bemutatni a kezdőknek? Júniustól novemberig a Béli, a Bihar, a Zemplén és a háztáji gombáival ismerkedhettek meg. Összesen 130 faj fordult meg az asztalomon.
 |
| A nyolcadik kiállítás |
November 4-én jártam a Béli-hegységben. A kedvenc erdőimben a csapattal közösen mintegy 50 fajt gyűjtöttem. Ezek közül a legszebb termőtesteket válogattam ki és címkéztem fel ötödikén. Néhány összetört apróság a kosárban maradt, így 40 faj került az asztalomra. Az öntapadós jegyzettömb lapok 4 színe segített az étkezési érték jelzésében: rózsaszín a mérgező, sárga a nem ehető, kék a feltételesen fogyasztható, zöld az ehető. Bár a színek értelmezése nem mindig ment elsőre, így a papírokra ráírtam az adott gombával kapcsolatos fontos tudnivalókat, pl.: gyűrűs tuskógomba kék lapjára: csak a kalapja ehető 20 perc főzés után. A gyilkos galóca rózsaszín lapjára még koponyát is rajzoltam, mivel tényleg halálosan mérgező. Tavaly júliusban a Zemplénből és októberben a Béliből hoztam bemutató példányait. Tehát kétszer is láthatták az amatőr gombászok a legfontosabb mérgező gombánkat. Azonban a gyakori fajokon kívül érdekességeket is tartalmazott a nyolc kiállítás.
 |
| Csigagombák középen |
Például négy védett gombát: császárgalóca, égertinóru, őzlábgalóca, csoportos csiperke. Különlegességek voltak: lángvörös pókhálósgomba, ami gyapjúfestésre használható; üreges szarvasgomba, ami a drágább szarvasgombák rokona; rézrozsdaszínű csészegomba, ami kékre festi a korhadó fát, amiben él; kocsonyás álgereben a meglepő termőteste miatt; sötéttönkű fokhagymagomba, mert tényleg fűszerezésre használható; világító tölcsérgomba, ami 2017-ben az év gombája volt és sokan rókagombának hiszik; süngomba, ami olyan érdekes, hogy idén az év gombája; málnavörös tinóru, ami helyben élő, európai vörös listás ritkaság; varashátú galambgomba, a türkizszínű finomság. Azonban az "átlagos" gombák is elnyerték a kezdő gombászok szimpátiáját: ízletes vargánya, sárga rókagomba, nagy őzlábgomba, mezei szegfűgomba, mert ezeket egyből felismerték és kedves emlékeket idéztek fel. Tehát volt értelme összerakni a mini gombakiállításokat.
Szombaton farsangi főzőcskét tartottunk Pósteleken, a Boross László kutatóházban. A grillezés előtt körülnéztünk a faültetvényekben. Az új szezon első gombáját, az osztrák csészegombát Sarcoscypha austriaca kerestük és találtuk meg. Ez igazán meglepő volt, mert ennek egy hónappal később kellett volna megtörténnie. Február első felében csészegombát fotózni és nagy tömegben látni, extrém élmény. Ugyan a gomba termőideje az év második hónapjában kezdődik, de ilyenkor még fagyott a talaj, az ágak, így normális években az olvadás után bukkan fel. Idén gyakorlatilag nincs tél, a föld puha, a fekete bodza rügyei kibomlottak, és a hóvirág, téltemető után a krókusz virágzik a kertemben. Negyven éve élek, de ilyen télre nem emlékszek. Ha marad az enyheség, a kucsmagombák is előbújnak.
