Egy régebbi fotóm az Élővíz-csatorna partjáról visszaad
valamit az egykori ártéri erdők hangulatából. Mindig mondom a
gombásztársaimnak, hogy az igazi ligeterdő egy áthatolhatatlan dzsungel. Ha
létezne természetes formájában, kaland lenne a bejárása. Nehezen tudnám
felkutatni a benne élő gombákat. A származékai kevésbé sűrűek, aminek oka a
szálalás, az "értéktelen" fafajok kivágása a tölgy és kőris javára, a
túltartott vadállomány, ami másfél méteres magasságig mindent felfal. Ezért
lehet átlátni a fák között. Ha meg mégsem, akkor csalános van előttünk, amit
nem esznek a vadak. Azonban elég egy kicsit békén hagyni a ligeterdő jellegű
állományokat, és önmaguktól kezdenek természetesebbé válni, ha van a közelükben
olyan erdőfolt, ahonnan a ligeterdei flóra elemek vissza tudnak térni. A
gombáknak nincs gondja a terjedéssel. A szél a spóráikat mindenhová eljuttatja,
és ha jó helyen landolnak, kis szerencsével meg is telepednek. A keményfás
ligeterdők ideális állapotukban jól záródó, szerves anyagban gazdag, nedves
élőhelyek. Terülj-terülj asztalkám a gomba szemszögéből nézve. Plusz ott vannak
a gyökérkapcsoltságra utalt fafajok: a fő állományalkotó fajok közül a
kocsányos tölgy, elegyfák közül a fehér nyár, a hamvas éger, a gyertyán, a
fehér fűz stb. Gyakorlatilag mindenfelé gombák tenyésznek esős-meleg
időszakokban. A feltűnőbb gombák közül könnyedén összeszámolhatsz ötvenet.
Ennél jóval többen vannak. A nagy kínálatból most csak ötöt mutatok be, amik
könnyedén felismerhetők.
A csoportos
csiperke Agaricus bohusii keményfás ligeterdő származékaink karakterfaja. Talán
a legkarakteresebb gombánk, ami alapja lehetne a későbbiekben egy gombász
rendezvénynek. Névadó tulajdonsága, nagy termete, vörösödő húsa jellemző
tulajdonságai. Csiperkésen megbarnulnak lemezei az érő spóráktól. Bár ehető, de
védett, így kímélendő. Ne gyűjtsd!
A közönséges petrezselyemgomba Hericium
coralloides jelenléte erdőfoltjainkban kellemes meglepetés, mert a rokonaival
együtt inkább a hegyvidéki erdők lakója. Felbukkanása annak a jele, hogy jó,
nedves az élőhely és bőven van benne korhadó fatörzs, amin tenyészni tud. A
természetesebb állapotra utal. Inkább a bükkfát kedveli, nálunk tölgyfán él.
Különlegessége miatt kímélendő.
A
rozsdásodó rókagomba Cantharellus ferruginascens igazi rókagomba, amit mutat a
nemzetségneve is. 2015-ben nagyon meglepett, hogy él nálunk a sárga
csemegegomba rokona. Extrém ritkaság, egyetlen lelőhelyéről tudok. Bár
előfordulhat más keményfás ligeterdő származékban is. Halvány sárga, vékony
húsú, sárgabarack illatú. Ehető, de ritkasága miatt inkább hagyd a helyén, ha
rálelnél.
A rózsáskalapú tinóru Rubroboletus legaliae egy nagy, feltűnő, színes
gomba. A fotón lévő példány kalapátmérője 20 centi volt. Öreg hársfák alatt, a
belvíz levezető csatorna közelében nőtt nagyra. A ritkább gombák közé tartozik,
így jelenléte örvendetes. Melegkedvelő, meszes talajú erdők lakója. Pósteleken
és Doboz-Szanazug egyik tölgyültetvényében is megtalálható. Nem ehető.
A
málnavörös tinóru Rubinoboletus rubinus jóval kisebb az előzőnél, de ugyanolyan
színes. Egy kicsike nemezestinórura hasonlít, de rózsaszín tönkje és
kárminpiros csövecskéi egyből felismerhetővé teszik. Nagyon ritka, de nálunk
jól érzi magát. Valószínűleg minden ligeterdő jellegű állományunkban
megtalálható. A tölgyekkel társul, alattuk nő meleg-esős időszakban júniustól
októberig.