Távoli tájakon

Szeretem a gombagyűjtős videókat. Télen különösen jó a segítségükkel betekintést nyerni távoli népek gombagyűjtő szokásaiba. A videómegosztón mindig akad egy-egy, ami felkelti a figyelmemet. Liziqi Szecsuán tartomány Mianyang városának közelében él és a vidéki életről készült rövidfilmek főszereplője. A tavaly novemberi felvételen egy gombás ételt mutat be. A videó másfél percnél vált át mini horrorba, de mindenkit megnyugtatok, a bocskoros-galléros gomba a "karcsú császárgalócák" fajcsoportjába tartozó Amanita chepangiana. Nem gyilkos galóca A. phalloides. Ettől még kivert a hideg libabőr, amikor Liziqi felvette a bocskoros termőtesteket. Szedett még galambgombákat és pecsétviaszgombát. Biztos, ami biztos nem ezekből készítette az ételt, hanem egy termeszpereszkéből Termitomyces albuminosus, amit említ a videó leírásában. Szerinte ez finomabb gomba még a matsutakénél is, ami a világ egyik legdrágább gombája és különösen a japánok imádják.

Ehhez a videóhoz kapcsolódik a Gombákkal a világ körül sorozatom, amiben Amerika, Ázsia, Afrika gombáit mutatom be.

Csodagombák Békés megyében

Egy régebbi fotóm az Élővíz-csatorna partjáról visszaad valamit az egykori ártéri erdők hangulatából. Mindig mondom a gombásztársaimnak, hogy az igazi ligeterdő egy áthatolhatatlan dzsungel. Ha létezne természetes formájában, kaland lenne a bejárása. Nehezen tudnám felkutatni a benne élő gombákat. A származékai kevésbé sűrűek, aminek oka a szálalás, az "értéktelen" fafajok kivágása a tölgy és kőris javára, a túltartott vadállomány, ami másfél méteres magasságig mindent felfal. Ezért lehet átlátni a fák között. Ha meg mégsem, akkor csalános van előttünk, amit nem esznek a vadak. Azonban elég egy kicsit békén hagyni a ligeterdő jellegű állományokat, és önmaguktól kezdenek természetesebbé válni, ha van a közelükben olyan erdőfolt, ahonnan a ligeterdei flóra elemek vissza tudnak térni. A gombáknak nincs gondja a terjedéssel. A szél a spóráikat mindenhová eljuttatja, és ha jó helyen landolnak, kis szerencsével meg is telepednek. A keményfás ligeterdők ideális állapotukban jól záródó, szerves anyagban gazdag, nedves élőhelyek. Terülj-terülj asztalkám a gomba szemszögéből nézve. Plusz ott vannak a gyökérkapcsoltságra utalt fafajok: a fő állományalkotó fajok közül a kocsányos tölgy, elegyfák közül a fehér nyár, a hamvas éger, a gyertyán, a fehér fűz stb. Gyakorlatilag mindenfelé gombák tenyésznek esős-meleg időszakokban. A feltűnőbb gombák közül könnyedén összeszámolhatsz ötvenet. Ennél jóval többen vannak. A nagy kínálatból most csak ötöt mutatok be, amik könnyedén felismerhetők.

A csoportos csiperke Agaricus bohusii keményfás ligeterdő származékaink karakterfaja. Talán a legkarakteresebb gombánk, ami alapja lehetne a későbbiekben egy gombász rendezvénynek. Névadó tulajdonsága, nagy termete, vörösödő húsa jellemző tulajdonságai. Csiperkésen megbarnulnak lemezei az érő spóráktól. Bár ehető, de védett, így kímélendő. Ne gyűjtsd! 

A közönséges petrezselyemgomba Hericium coralloides jelenléte erdőfoltjainkban kellemes meglepetés, mert a rokonaival együtt inkább a hegyvidéki erdők lakója. Felbukkanása annak a jele, hogy jó, nedves az élőhely és bőven van benne korhadó fatörzs, amin tenyészni tud. A természetesebb állapotra utal. Inkább a bükkfát kedveli, nálunk tölgyfán él. Különlegessége miatt kímélendő.  

A rozsdásodó rókagomba Cantharellus ferruginascens igazi rókagomba, amit mutat a nemzetségneve is. 2015-ben nagyon meglepett, hogy él nálunk a sárga csemegegomba rokona. Extrém ritkaság, egyetlen lelőhelyéről tudok. Bár előfordulhat más keményfás ligeterdő származékban is. Halvány sárga, vékony húsú, sárgabarack illatú. Ehető, de ritkasága miatt inkább hagyd a helyén, ha rálelnél. 

A rózsáskalapú tinóru Rubroboletus legaliae egy nagy, feltűnő, színes gomba. A fotón lévő példány kalapátmérője 20 centi volt. Öreg hársfák alatt, a belvíz levezető csatorna közelében nőtt nagyra. A ritkább gombák közé tartozik, így jelenléte örvendetes. Melegkedvelő, meszes talajú erdők lakója. Pósteleken és Doboz-Szanazug egyik tölgyültetvényében is megtalálható. Nem ehető. 

A málnavörös tinóru Rubinoboletus rubinus jóval kisebb az előzőnél, de ugyanolyan színes. Egy kicsike nemezestinórura hasonlít, de rózsaszín tönkje és kárminpiros csövecskéi egyből felismerhetővé teszik. Nagyon ritka, de nálunk jól érzi magát. Valószínűleg minden ligeterdő jellegű állományunkban megtalálható. A tölgyekkel társul, alattuk nő meleg-esős időszakban júniustól októberig.

Süngomba a kertben

A süngomba 2015-ben került a kertbe. Egyik ismerősöm ősszel csertölgy tűzifát vett erdélyi ismerősétől. Hasogatta a fát, amikor észrevette, hogy az egyik hasábon érdekes pamacsok vannak. Felismerte a gombát és elhozta nekem. 2016-ban nem termett, így nem készült fotó a kertem titkos lakójáról. Azonban október 8-án egészen véletlenül ránéztem a fahasábra és észrevettem a kicsike pompont. Pont jókor jött elő, mert felfedezésének idején éppen zajlott az év gombája szavazás, amit megnyert. Ezért 2018-ban kiemelt figyelmet kap.

Öt jó gomba a megyében

A nyitóképen 2015 őszének gombakavalkádja látható. Ezeket a gombaklubba szedtem és ott is mutattam be. Ezért nem minden termőtest volt ehető a tálcáról. Azonban a kavalkád megmutatja neked, hogy nagy számban élnek és teremnek nálunk a kedvenceink. Gyakorlatilag a legkeményebb teleket és legszárazabb nyarakat kivéve mindig lehet gombával találkozni a megye turistaösvényein járva. Természetesen a legtöbb faj ehetetlen termőtestet növeszt, és akad néhány, amik számunkra halálos vegyületeket termelnek, de van elég jó gombánk, amiket érdemes gyűjteni. A nagy kínálatból ötöt mutatok be, amiket lehet, hogy már ismersz. Ezekkel garantáltan találkozol, mert gyakoriak. 

 A nyárfa-érdestinóru Leccinum duriusculum nevében benne van, hogy nyárfákkal társuló, azokkal kölcsönös támogató kapcsolatban élő gombánk. Kedveli a fehér nyár társaságát. Nem lemezes, csövecskés termőrétege van. Sötéten mintázott tönkje, amitől az érdes jelzőt kapta a nemzetsége, barnás kalapja, fehéres csövecskéi és nyárfához kötöttsége segít az azonosításában.

 A karcsú őzlábgomba Macrolepiota mastoidea egy kisebb nagy őzlábgombára M. procera hasonlít. Rokon fajok, összetévesztésünk nincs jelentősége, de jó tudni, hogy nem mindig a nagyot találod. Egyszerű, nem dupla gallérjáról, kifejezetten feltűnő púpjáról a kalapján, halványabb tönkmintázatáról felismered. Ugyanúgy a kalapját fogyasztjuk. Enyhe ízű, jó gombánk. 

 A déli tőkegomba Cyclocybe cylindracea leginkább nyárfák maradványán csoportosan terem. Tönkje galléros, amit szinte mindig beszínez a bőven hulló dohánybarna színű spórapora. A bébi gomba barna kalapú, ahogy nő egyre világosabb lesz. A kalapbőr finoman ráncolt. A kalapját fogyasztjuk. Nagyon jó ízű, változatosan elkészíthető. Termeszthető és gyógyhatású.

A gyűrűs tuskógomba Armillaria mellea ősszel csoportosan növő termőtesteit fák környékén találjuk. Faölő korhadékbontó. Galléros, spórapora fehér. Kalapján letörölhető pikkelykék vannak. Csak a kalapja ehető, ami nyálkás az ételben. Fontos, hogy 20 perces gomba, vagyis alaposan meg kell főzni vagy sütni! Nem kellően hőkezelve gyomorpanaszokat okoz.

A sárga gévagomba Laetiporus sulphureus  szintén egy faölő korhadékbontó. Egy évben kétszer növeszt termőtestet, tavasszal és ősszel. Amíg sajt puhaságú, bőven levet eresztő, jellegzetesen gévás illatú a termőteste, addig az egyik legjobb gomba. Fontos, hogy 20 perces, nem kellően hőkezelve, és vén termőteste gyomorpanaszokat okoz.

 
A bemutatott öt gomba viszonylag könnyedén felismerhető, de a teljesen kezdő gombász mindig mutassa meg gyűjtött gombáit a szakellenőrnek! Ugyanez a teendő bizonytalanság esetén is. Sose egyél meg "majdnem olyan, tuti az" gombát!!!