Csak egy kép

Erdélyi-szigethegység 2015.08.29. és 30.

Háztáji gombaismeret

A könyvtár új épületének megnyitási évfordulója egybeesett a 14. előadás napjával, így a függönyös terem helyet felmentünk az emeletre, ahol 2013-ban volt a gombaklub szintén havonta kétszer. Az időjárás újra nyárira váltott, így csak az alapcsapat gyűlt össze, a többiek bőven találhattak maguknak egyéb programot. Sebaj! Jövő hét közepétől beköszönt az ősz, esős-hűvös napok jönnek, és tele lesz a terem szeptember 10-én. Akkor lesz a 15. előadás, aminek a témája a gombatermesztés.

Gombász a zöldben

A helyzetjelentés egy képből áll, mert nem tudtam semmi okosat írni. Oké, hogy szülőföldemre lehullott két havi csapadék mennyiség, de a sekély ciklon szeszélyesen mozgott, nem mindenhol öntözte meg a tájat olyan alaposan mint a Viharsarokban. Sajnos, az aszály már elvégezte romboló munkáját, egyes kultúrnövényeinknek későn jött az eső, de legalább megjött és a többi élőlényt kihúzta a bajból. Rekord meleg volt a július és nagyon száraz. Aggódva figyeltem a meteorológiai oldalakat, ahogy hétről hétre csökken a talajnedvesség. Mostanra sokat javult a helyzet dél-keleten, de folyton az eget lesem és még mindig esőre várok. Megviselt a hosszú szárazság. Kész csoda, hogy találtam friss termőtesteket Pósteleken július közepén. Ez annak a néhány kóbor zivatarnak volt köszönhető, amik hidegfrontokból pattantak ki. Adtak egy kevés esőt a szomjazó tájnak.
Reménykedtem, hogy esős júliusunk lesz, egyes években összejön mint például tavaly vagy 2011-ben és 2008-ban. Egyébként négy éve a sok csapadékot nyár derekán egy hőhullám után ugyanúgy egy sekély ciklon hozta mint most augusztus végén. Ha egy hónappal korábban alakul ki az esős idő, akkor nyáron is gombászhattunk volna. Egy csodás fotó 2011 nyári szezonjáról. Ezen a linken pedig 2014-ből kaphatunk kóstolót. Pechünkre idén az anticiklon ült ránk és délről kaptuk a forró levegőt. Pedig esős július esetén bokáig járunk a gombában. Tavaly tobzódtak a gombák, például hihetetlen mennyiségben jött elő a védett csoportos csiperke Agaricus bohusii. Nehéz feldolgozni, hogy egyik évben kegyes az időjárás, a rákövetkezőben pedig még a hegyi legelők is kiégnek. 2015-ben az Erdélyi-szigethegység sem kapja meg a szokásos csapadék adagját. Szomorúan jöttem ki a Béli-hegységből a hónap elején. Az erdő alja ugyanolyan száraz volt mint az Alföldön. A fákról pedig hullottak az összefonnyadt levelek. Szokatlan látvány volt és elkeserített. 
Azonban semmi sem tart örökké, reményt adott egy szó a kánikulában: elmúlik. Végre megkaptuk a várva várt esőt. Végre terem a kiváló mezei szegfűgomba Marasmius oreades, ami egyenértékű a vargányával és a rókagombával. Hamarosan özönszámra fognak tobzódni a többiek is. Ezért mosolygós az arcom a mobilos fotón. Helyreállt a világ rendje, jön az ősz és jönnek a gombák.

Helyzetjelentés

Gombász az esőben

Varázslatos szakkifejezések

Tizenkét napon át tartott a hőség riadó, 25-27 Celsius fok felett volt a napi középhőmérséklet. A városokban trópusi éjszakák voltak, mert a falak közé szorult a meleg és este az szállt ki az épületekből, amik nem tudtak lehűlni, hiszen nappal újra felhevültek. Itt a város külső részén legalább az éjszakák adtak egy kis enyheséget, de napfelkelte után gyorsan visszatért a forróság. Szörnyű látni, hogy több fa és cserje felső leveleit megperzselte a napsütés. Fás élőhelyeken is ujjnyi széles, mély repedések a talajban. Az aszály és az erős UV sugárzás meggyötörte a növényzetet, nemcsak mi szenvedtünk, emberek. Vajon, mi lehet a gombákkal? Mennyire károsodtak a forró talajban, mert a felső talajréteg itt-ott 30 Celsius fokig melegedett, és sehol se ment 25C alá. Ráadásnak a levegő páratartalma is alacsony volt, ami még inkább fokozta az aszály negatív hatásait. Pocsék időszakot zárt le a vasárnap este befutott hidegfront.
Ha az időjárás jelentésekben a következő szakkifejezéseket hallom, mindig fülig ér a mosolyom, mert esőt jelentenek: sekély ciklon, meleg nedves szállítószalag, magassági teknő és hidegcsepp, okklúziós front, illetve ha a front hullámot vett, ez utóbbi is jó jel.
Jelenleg egy hullámot vetetett hidegfront és meleg nedves szállítószalag együttes jelenléteként sekély ciklon alakult ki a térségünkben, melynek keskeny, ciklon karjai képesek itt-ott trópusi esőzést létrehozni. Lásd Budapest elöntését. A hidegfront lelassult a hullámvetés következtében így a ciklon meleg fronti része utolérte. Amikor a két front összefut, akkor jön létre a záródó (okklúziós) front, ami napokon át felhős-esős időt okoz. Egy ilyen front főnyeremény a gombászoknak. Persze ugyanilyen jó a mediterrán térségből feljövő sekély ciklon is, ami szintén sok esőt hoz. A magassági teknő és hidegcsepp azért örvendetes, mert mozgatják a légtömegeket, és felhőképződést indítanak be. A hab a tortán a meleg nedves szállítószalag, aminek nevében benne van, hogy nedves. Igen jelentős csapadékot képes okozni. Jelenleg a sekély ciklonunkra rátekeredett egy szállítószalag. A ciklon középpontja az ország keleti részén van és észak-keleten várható, hogy további csapadékot ad. Sajnos Békéscsabán csak felhős az ég, már nem esik. A kertben megnéztem a talajt, a felső 15-20 centi ázott át, alatta olyan száraz, hogy nem veszi fel a vizet. Beleöntöttem a gödörbe egy locsolónyi vizet és percekkel később sem szivárgott el. Nagyon sok esőre lenne szükségünk a talaj alapos átázásához. Ez az év szörnyű. Esőt!

Gombász, kutya, gomba

A nap fénypontja, az egyik ok, amiért legyőztem a kánikulát, a kutyás szarvasgomba keresés volt. Annyira élveztem, hogy az okostojás is kibújt belőlem és akkor se tudtam volna hallgatni, ha 40 Celsius fok van. Imádtam az egészet. Majd csak augusztus 30-án viszem a csapatot Erdélybe, így a hónap eleji és végi túra közt nagy szükségem volt egy gombatúrára. A hangulat olyan volt mint nálam. A gombász, Sipos Vilmos körül 15 érdeklődő keringett, köztük én és a barátom, és a kíváncsi csapat lelkesen követte előre majd vissza az erdőben. Közben a jól idomított kutya az erdei szauna ellenére végezte a munkáját és be-beszaladva a sűrű aljnövényzetbe hozta elő a szarvasgombákat.
Idén viszonylag könnyű dolga van, mert a rendkívüli szárazság miatt a termőtestek a reggeli párát őrző avartakaróhoz közel fejlődnek, így alig kell pár centire leásni. Sőt az öntözött ültetvényeken kilógnak a talajból a termőtestek, annyira vonzódnak a többlet vízhez. Ez egy érdekes információ volt, de volt még több is. A séta és az előadások során (kár, hogy a teremben is fullasztó meleg volt) záporoztak rám és én lelkesen szedegettem fel a tudás morzsákat.
A szarvasgomba termesztés, akár ültetvényen vagy erdőben történik, elképzelhetetlen öntözés nélkül. A legjobb a mikroszórófejes öntözés, ami a talaj felett párásít. Ezt imádja a szarvasgomba és pánikszerűen kerüli a napfényes, párátlan, száraz területeket. Ami nagyon fontos, hogy erősen javasolt a szarvasgomba "kertünk" védelme, körülkerítése, mert a vaddisznók hamar felfedezik a számukra is vonzó csemegét és bőven lakmároznak a finom gumókból. Nagyobb erdőrészek esetén a kerítés túl drága, ott a maradék jut a gombásznak, de ha jó talajon van az erdő, akkor a maradék is szép mennyiség.
Érdekes, de a természetben könnyedén megfigyelhető tény, hogy az a jó a szarvasgombának, ha a fái "éheznek", sanyarú körülmények közt senyvednek. Nem véletlenül van olyan sok gomba 1000 méter felett a magashegységi erdőkben. Ha megfigyelted, rendkívül vékony és csekély tápanyagtartalmú a talajréteg. A gombák tenyészteste, a sűrű gombafonál szövedék viszont hatékonyan fogja fel a vizet és gyűjti össze az ásványi anyagokat. A fák szinte sorban állnak a gombánál, hogy segítsen, és cserébe szerves anyagokkal kényeztetik. Na, most egy tápanyagban gazdag fekete talajon, ami nedvesebb klímán található, a fák tobzódnak a földi jóban és ímmel-ámmal fogadják el a gyökérkapcsolt gombák szolgáltatásait. Főleg ifjabb, csemete korukban társulnak a gombával és nagy, erős faként lepattintják magukról, vagy megtűrik, de már nem szorulnak rá. Tehát botorság trágyával és növényvédelemmel kényeztetni az ültetvény fáit. Az öntözés a létfontosságú a nyári hónapokban, hogy a gomba könnyebben tudja létrehozni a termőtesteit.
A gyomtalanítás csak "békés" módszerekkel történhet. Nehéz gépek tömörítik a talajt, a vegyszerek felborítják a talajéletet. Előfordulhat rovarkártétel, de csak invázió esetén kell védekezni kontakt szerekkel. A vadrágás ellen, ha nincs kerítés, létfontosságú védeni a csemetéket vadhálóval. Sajnos maradék alföldi erdőfoltjaink felújulását erősen hátráltatja vagy inkább teljesen ellehetetleníti a túltartott vadállomány.
Egyszerűen érdekellentét van az erdőgazdálkodás és a vadásztársaságok közt. Mindkettő mást akar. Az erdő pedig elveszíti természetes jellegét, fajkészlete drasztikusan csökken, gyomosodik, invazív fajok szállják meg és végül elpusztul, mert muszáj kivágni, hogy a maradék értékesebb faanyagot el lehessen adni. Aztán jöhet az akác ültetvény a helyére, hogy totális legyen az emberi önzés és gyalázat az őshonos növényzetünkkel szemben. Unokáink nem fogják látni a Viharsarok zárótársulását, a tölgy-kőris-szil ligeterdőt. Persze érdektelen is a mindennapi taposómalomban a szépség, az élet megjelenésének legmagasztosabb formája szülőföldünkön. Hasonlat: minek is beszélnénk a disznóknak a reneszánsz festőkről, úgysem értenék.
Jó messzire kanyarodtam, de csak látszólag, mert erdőben mászkáltam és az erdő mindig megihlet. Nincs szarvasgomba fa nélkül.

Gombamánia vásárfiát vett

Reggel ötkor egyik oldalamról a másikra fordulva morfondíroztam, hogy felkeljek-e, érdemes kitennem magamat a hőhullám negatív hatásainak? Sóhajtottam egyet és kiléptem az ágyból. Több mint két hónapja eldöntöttem, hogy elmegyek Jásziványba a szarvasgomba fesztiválra, akkor a forróság már nem fog megállítani. Hat húszkor a barátommal beültünk Tojásba (remek becenév tojássárgája színű, törékeny "mi autónknak") és elindultunk. Az út a ritka forgalomnak köszönhetően nyugodt volt, csak egy bolti vásárlás idejére álltunk meg. Kilencre megérkeztünk Jásziványba és elindultunk felfedezni a fesztivál területét. Gyorsan megtaláltuk az információs standot, ahol jelentkeztünk az első szarvasgomba túrára. Aztán átnéztük a többi stand kínálatát. Azonnal megragadta a figyelmemet a mikorrhizált csemeték csapata. Ellenállhatatlanul vonzódni kezdtem a kocsányos tölgyek felé és kijelentettem, amikor végzünk, veszek egyet, hogy legyen társa a kertben fejlődő, magról kelt rokonnak. Így is lett. Délután fél háromkor megvettem az egyik legnagyobbat. Az autóban kettő közénk raktam a palack tartóba és hazaúton közöttünk lengedezett. Most a nagyszobában vár velem együtt a hidegfrontra, ami elsöpri a forróságot és megöntözi a tájat. Amint lehűl a levegő és megázik a kert, azonnal viszem ki és elültetem végleges helyére. Ha minden jól alakul és szépen megered, akkor két kocsányos tölgy lesz a telken. A jövő ígérete van bennük. Mikor már nem leszek és csontom is elporladt, a tölgyeim állni fognak.

Kiegészítés: A Jásziványba vezető hosszú bekötőútról látni lehet a Mátrát. Hegyeket is láttam.

Pici ékszerem

Kétféle fadarabom van itthon, és nekem ennyi elég, hogy előbújjon az alkotói kedvem. Újabb brosst készítettem, amit ma rakok ki először az ingemre. Az első kitűzöm nagyon egyszerű, fogtam egy kék fadarabot és lekentem szalvétaragasztó-lakkal. A laposabb oldalára szilikon ragasztóval rögzítettem a kitűzőalapot és kész volt. A mostaninál kicsit farigcsáltam a darabkákon a gombász késemmel. Mi mással? Az van mindig kéznél még a legnagyobb forróságban is.
A vöröses-barna egy "lignin kocka", vagyis barnakorhasztó gomba által részlegesen lebontott fa, ami tényleg szinte szabályos részekre válik szét. Nem volt nehéz formára igazítanom. A rézrozsdaszínű csészegomba által megfestett darabka keményebb volt, a késsel óvatosan vágtam le a keskeny csíkot. Ugyanúgy szalvétaragasztó-lakkal kentem le az összeillesztett darabokat. A végeredmény picit emlékeztet a kék turistajelzésre, valamint felidézi előttem a patakokat, a föld és víz egységét. Ezeken is túlmutat a tény, hogy gombák által megdolgozott fából készítettem a legújabb ékszeremet. Most azon töröm a fejemet, hogyan tudnék még jobb dolgokat létrehozni a színes fadarabkáimból.
Egy pici része a gombáimnak és az imádott erdőimnek mindig velem lesz.

Szolgálati közlemény: vándorló gomba

Állásinterjúra nem tudok eljutni, mert egy forintom sincs. Ezért a legjobb, ha a leendő munkapartnerem jön el hozzám és nézi meg, hogy mire vagyok képes. Sajnos a forróság kellemetlenkedik a héten, de a hónapban két előadásom van és remélhetőleg a második idejére normális nyár végi idő lesz. Tehát 27-én a tinóru-alkatú gombákat fogom bemutatni a Békés Megyei Könyvtárban délután öt órától. A mostani előadás témája a gyógyhatású gombák lesznek 13-án.
Természetesen referenciának itt van az egész blog, ami októberben lesz öt éves.

Őszre pólón fog virítani

Ez csak a vázlat, amit ceruzával rajzoltam, de valami alap kellett a grafikus húgomnak, aki majd szép grafikát készít belőle. Igen, ilyen színes és vidám lesz a Viharsarki gombászok leendő baráti körének a logója. Mire beindul az őszi szezon pólón fogjuk hordani. Lesz a színes verzió (profi vektoros grafikát képzelj el) és fekete-fehér is.
Az alap motívuma a szaladó gomba, ami egy dilis eszmefuttatás eredménye. A barátommal beszélgettünk a gombászatról, hogy mennyire békés tevékenység (ha éppen nem kapott el a gépszíj és rohangálok ide-oda) a vadászathoz mérten. Mennyire jó, hogy a gombák termőtestei passzívak és nem mozognak. Micsoda evolúciós ugrás lenne az érintésre felpattanó és spórát szóró termőtest! Mennyivel izgalmasabb lenne a gombászat, a kosár és kés mellé még hálót is kellene vinni, hogy elkapjuk a pattogó termőtesteket. Jót nevettünk a dilis ötleten, amiből létrejött a szaladó gomba.
A vargányák hagyományos gomba formáját választottam, és a tinóruk közül hatot. Az élen a zászlót tartó gomba a vörösbarna vargánya, utána fut az ízletes vargánya, a harmadik hegyvidéki faj a farkastinóru, a szürke kalapú-sárga tönkű gyökeres tinóru már a síkvidék, az Alföld tinóruit vezeti, így a változékony tinórut és a sátántinórut, ami a kosarat viszi. A gombák megválasztásával igyekeztem megjeleníteni a két nagy tájat, ahol gombászunk. A kék zászló a folyókra utal. A Körös-Maros köze élővilága az Erdélyi-szigethegységből érkező folyóknak köszönheti gazdagságát. A gombák a kocsányos tölgytől futnak a lucfenyő felé, előbbi a síkvidéket, utóbbi a hegyvidéket jelképezi. 
Egy logóba sok mindent belezsúfoltam, mert én már csak így szeretem a dolgokat és az életet, minél többet a jóból.

A boldogság kék gombái 22.

A Cantharellus congolensis illene a "Gombákkal a világ körül" sorozatomba is, hiszen afrikai országok erdeiben él. Megtalálható Kongói Köztársaságban, Tanzániában és Madagaszkáron és nagy valószínűséggel az ezekkel szomszédos országok trópusi-szubtrópusi erdőiben is. A sárga rókagombánkhoz C. cibarius hasonlóan gyökérkapcsolt, így mindig fák környékén található. Ehető gomba, termőidejében gyűjtik és piacokon árusítják.

Megjegyzés: A képet innen vettem.

Gyógyító erdő

Fel akarok menni az ösvényen a lucfenyvesig, érezni akarom a fák illatát és az ősvadon örök nyugalmát. Itt akarom hagyni a síkvidéken a szürkeséget, a halált, a "nem vagyok elég jó" gyötrő érzését. A testemre akarok hallgatni, ami időtlen bölcsességgel alkalmazkodik a nehéz terephez és életre kel odafent. Jó érezni az életet, botladozva járni az évszázados óriások közt, mint egy gyermek, aki tanulni jár, és ezen tapasztalat által rádöbbenni, hogy túl sokat gondolok magamról és semmit sem tudok a valóságról. A síkvidék csak a halált tanítja nekem, hogy romló hús vagyok, aminek már nincs piaci értéke és ássam el magamat a komposzthalom mellé.
Fel akarok menni az ösvényen, hogy átöleljem a kedvenc bükkfámat, és nekidőlve erőt merítsek belőle. Ott akarok lenni a fák között, a lomb halk surrogását hallgatni a gyenge szellőben, mert az erdőben nincs zúgó szélvész, az óriások oltalmazzák egymást a vihartól.
Dús mohaszőnyegen szeretnék elterülni, felettem a zöld lombsátorral, és átadni magamat a csendnek, nyugalomnak és szuszogni békésen.
Kell az erdő, mert a síkvidék megöl, megnyomorít és szürke porával beterít, hullává fakít már az életemben. Itt nincs természet, nincs élet, csak lassú pusztulás van. Örökös stressz.

Odafent az évszázados fák között elhallgat bennem a vészcsengő, enyhül a nyomás rajtam, és egyre könnyebb léptekkel győzöm le a terep egyenetlenségeit. Szinte szárnyalok. Álmomban járva az erdőt olyan gyorsan szaladtam az ösvényen, amilyenre a valóságban képtelen lennék. Az álom mégis hűen fejezte ki, hogy mekkora energia szabadul fel bennem a fák között. Ott vagyok, ahol az élet. Egy vagyok az imádott óriásaimmal. Anyagaim majd hozzájuk térnek vissza a lebontók által. Ha eleget élhetnék, kegyeleti erdőt nyitnék, amivel még inkább szolgálhatnám az erdőt. Ki vágna ki egy erdőt, amiben holtak nyugszanak? Embernek, természetnek együtt lenne jó a nyugodt erdők növekvő kiterjedése. Túl sokat vettünk el az élettől, hogy halállá tegyük. Volt értelme? Kétlem. Saját élettereinket is felperzseljük az esztelen gdp hajszolással. Sosem láttam égig érő fát. Nem létezik a korlátlan növekedés. Miért menjek bele egy vesztes helyzetbe? A hely, helyzet satujában kényelmetlen, szorongató a harmadik szereplőnek, a személynek lenni, akit személytelenít, adattá alakít a modern társadalom. Senki vagyok a városban botorkálva.

Messzire kanyarodtam az igaz ösvénytől, amin járni akarok, amíg élek. Visszatérni az igazsághoz, hogy minden átalakul és egyetlen pici, múló változata vagyok az életnek és nem uralom azt, picinyke része vagyok. Le akarok ülni a mohaszőnyegre és nézni a fákat, ahogy nőnek és elérve korlátaikat földre rogynak. Nézni a maradványaikat, amin csemetéik nőnek, hogy helyüket betöltsék az erdőben. Időtlenség és az igazság van odafent. Leveszik rólam az emberlét terhét. Az erdőben elcsitulnak lelkem viharai, összemennek a gondok, amik a síkvidéken goromba kövekként záporoznak rám. Enyhül a fájdalom. Az elfojtott életenergia kibújik a testem szelencéjéből és a gyalázat, amit a civilizált lét mért rá, elillan. Azzá leszek, ami eredetileg vagyok, és nincs istenem, uram csak életem, ami dühödt örömmel fut fel az ösvényen, hogy visszatérjen a forráshoz.

Hullámzás

Miről írjak nektek, amiről még nem volt szó a blogban? Keresem a témákat, mindig van valami, de szinte alig készítek bejegyzést, mert öt év alatt egymillió karaktert ütöttem le a gombák kapcsán és sehová se jutottam, még mindig a pöcegödör aljáról vartyogok a természet fontosságáról. A lendület elfogyott, a benső izzás rég kihunyt, feléltem tartalékaimat. Nincs kiáradása a gomba témának. Semmi jel, hogy lehetne ebből bármi több. Mindig szembesülnöm kell az eszköztelenségemmel, a gyengeségeimmel, hogy soha semmi se elég jó és teljesen értelmetlen az egész. Kiégtem. Csurig vagyok szorongással. A blog, annak közösségi oldala, a Viharsarki gombászok, a gombatúrák, az előadások, minden csak hobbi, az időtöltés egy hasznos(?) módja, és semmi több. Rég éreztem, hogy értem és élem az életemet, hogy jogom van egyenes gerinccel járni, mert adok és kapok, minden halad valamerre és ez jó. Annyira, de annyira elegem van a cuki fecsegésből... Ennek egyik tünete, hogy élő szóban is könnyedén káromkodok és pillanatok alatt átmegyek ősbunkóba. A kilátástalanság megvadítja a legkedvesebb embert is. Fájó belátni, hogy ez az egész sehová sem vezet. Ülök a gép előtt, a vázlat lapon egy cikk: 10 érdekes gomba; be kéne fejeznem és mehetne a főoldalra. Nem haladok, idegeskedek, kósza rossz érzés bököd. Persze gonoszkodok magammal, "fehér ember problémák gyötörnek, fúj, szégyelljem magamat", egy-két percre összehúzom magamat, tényleg undorító, hogy kesergek az árnyékos szobában körülvéve könyvekkel, lábam alatt szuszogó pompás kutyámmal, kezem közt a korlátlan információ megosztás eszközével. Ilyenkor a következő gondolatom, hogy tök hülye vagyok, jó dolgomban megvesztem. Erre jön a koldus énem és halkan sorolja a gondokat. A vége a belső eszmecserének, hogy csődtömeg vagyok, mindent elbasztam. A szorongás kiütéssel győz és én szemezni kezdek a pánik betegség első szintjével. Be fogok csavarodni a józan eszem, a tevékenységeim, a könyveim, a kutyám ellenére is. Nincs menekvés?

Óriási

A videóra decemberben találtam rá és elmentettem a kedvencek közé. Jane Goodall könyve kapcsán vettem elő és illesztettem be a blogba. Plusz kimondottan jól esik a forróságban havas képeket nézegetni. Az Elnök nevet kapott óriás mamutfenyő Sequoiadendron giganteum a Sequoia National Park egyik híres fája. Nem a legnagyobb fa a világon, de a méretei tekintélyesek és a kora miatt is tiszteletreméltó, 75 méter magas és 3200 éves. Legközelebb hozzám a Szarvasi Arborétumban található rokona, ami 30 méter magas és 140 éves.
Egy régi fotó, amin szintén jól látható a méretkülönbség az ember és a mamutfenyő közt. A felvétel egyben rámutat egy fontos tényre, hogy kizárólag pusztítani tudunk.

Répasárga faiszap

A Cryptococcus macerans egy olyan bazídiumos gomba, ami élesztőszerű. (Nem rokona a mi kedves sütőélesztőnknek Saccharomyces cerevisiae.) Nézzük meg a sárga furcsaság rendszertani besorolását: rezgőgombafélék Tremellaceae család, kocsonyásgombák Tremellales rend, Incertae sedis* alosztály, Tremellomycetes osztály, Agaricomycotina** altörzs, Basidiomycota törzs, Fungi ország. Bizony, egy bazídiumos gomba, ami nem bonyolította túl az életét a fonalas szerveződéssel és egysejtű gombaként éli mindennapjait sarjadzással sokasodva. Imádja a növények cukros nedvét, így a fák nedvező sebeit lepi el, lelkesen falva a cukrokat. Főleg tavasszal figyelhető meg, például kivágott fák tuskóján, amit télen döntöttek le, és a gyökérzet még nem értesült a végzetes sérülésről, így nyomja a tartalék tápanyagokat a koronába, ami már nem létezik. A bőven folyó nedven baktériumok és a mohó élesztő jelenik meg. Ez utóbbi adja a fura "iszap" színét. Egyébként egy közismert színanyag van a gombácskában, ami a répában is megtalálható, a karotin. Tehát ne lepődj meg legközelebb, ha téli-tavaszi erdőben járva megpillantod a répasárga faiszapot. Most már ismered az okozóját.
Ez a kis gomba időnként rossz fát tesz a tűzre és ritkán agyhártyagyulladást okoz legyengült immunrendszerű emberekben. Szerencsére a gombaellenes szerek közül a fluconazol ártalmatlanítja. A Cryptococcus macerans mindenre elszántan védelmezi kedvenc táplálékát és a többi élesztőt mycocin termelésével tartja távol. Ez halálos vegyület a többiek számára.

* bizonytalan helyzetű
** Ebbe az altörzsbe tartoznak a közismert kalaposgombák is, pl.: kétspórás csiperke Agaricus bisporus.

Könyvajánló

Ma délután gyerekkori barátommal találkoztam, akivel a közös nevezőnk a természet imádata. Fagyiztunk, kávéztunk, nőként előbb a modern nők vs. férfiak és elcseszett párkapcsolatok, valamint 40 év után mindenki megőrül? témákat jártuk körbe, majd egy játszótéren hintázva , a hazai természetvédelemről és a klímaváltozásról beszélgettünk. Az egész ott indult el, hogy megjegyeztem, idén egyes kocsányos tölgyeken sok makk van, bőven lesz utánpótlása a kedvenc fafajomnak. Aztán keseregtem egy sort a szülőföldünk roppant alacsony erdőborítottságán (nincs is igazi erdőnk) és azon, hogy megakadt az erdőtelepítési projekt a gondolat szintjén. Tehát felvetés volt, hogy jó lenne a 4%-ról 10%-ra emelni a fás élőhelyek területfoglalását, de csak a tanulmány készült el, más nem történt. Közben a mindennapokban érezzük a bőrünkön, hogy nem összeesküvés elmélet a klímaváltozás, hanem a jelenben zajló globális folyamat. Az erdőkkel zártuk a három órás eszmefuttatásunkat, majd elváltunk és én elbaktattam a harmadik kedvenc helyemre, a könyvtárba.
Szinte sorsszerű volt, hogy pont "elém ugorjon" Jane Goodall idén megjelent könyve, A remény magvai. Nagyon fontos témát jár körbe a jeles csimpánzkutató, aki hosszú élete során figyelemmel kísérhette kedvenc főemlősei életterének összezsugorodását, az afrikai erdők eltűnését. Ő a csimpánzok miatt figyelt fel a nagy mértékű erdőirtásra, én pedig a gombáim miatt, illetve egy mezőgazdasági nagyüzemben senyvedve a fák hiányának hatására fordultam az igazi erdők felé. Ő a jóval tanultabb, elismert kutató és én az alul iskolázott vidéki senki ugyanarra a következtetésre jutottunk, az erdő kiemelt fontosságú a klímaváltozás fékezésében. Nekem csak elég volt párszor oda-vissza tekernem a bicikliúton a fasor fái közt, hogy szöget üssön a fejembe a fák között megtapasztalt kellemesebb klíma. Ezután még inkább érdekelni kezdtek a fás élőhelyek - addig csak a gombákat láttam, a fákat inkább kerülgettem -, és fokozatosan teljesedett ki előttem a globális helyzet. Jane Goodall összefoglalta mindazt, ami az én fejemben is megfordult az erdők kapcsán. Kiváló könyv, minden természetvédőnek, de laikusoknak is ajánlott olvasmány.
"Addig, amíg kormányaink és fő pénzügyi intézményeink célja a soha véget nem érő gazdasági növekedés, addig, amíg a nagyvállalatok továbbra is előnyben részesítik az azonnali nyereséget a gyermekeink jövőjével szemben, és addig amíg a Föld lakosainak ilyen nagy része továbbra is kilátástalan szegénységben él, a természet ellen elkövetett bűnöknek nem lesz vége."
Az idézet kapcsán eszembe jutott az egyik kedvenc gondolatom: aki az életet nem tiszteli az életet nem érdemli és nem is tudja igazán, hogy mi az Élet.

Erdélyi-szigethegység 2015.08.02.