Megírtam, majd a dokumentumból képet csináltam, hogy meg tudjam osztani. Kiraktam a Viharsarki gombászok facebook csoportba, de itt is helye van, mert nem biztos, hogy mindenki használja a közösségi oldalt. Kattints rá a képre, azután a jobb egérgombbal válaszd ki a kép megjelenítését, majd a kép mentését más néven. Ezzel le is mentetted magadnak és ki tudod nyomtatni. A fajlista példafajokat tartalmaz, amikkel találkozni fogunk a helyi élőhelyeken. Ennél jóval több gombát fogok mutatni nektek. Azonban ez az alap, amire felépítettem az előadássorozatomat, ami egészen novemberig tart.
Az eltelt időszak csapadékos időjárása felszította bennem a reményt, hogy helyben is előbújtak a kedvenceim. Ezért elindultam átnézni a gombák élőhelyeit.
Azt azért érdemes tudni, hogy városaink félsivatagos jellegűek, tehát nem igazán alkalmasak az őshonos természet fenntartására. Ennek egyik jele, hogy folyton "trükközni" kell a fákkal, új, főleg idegenhonos fajokat ültetni, amik talán jobban bírják a nem éppen fáknak való félsivatagos klímát. Ettől pusztulnak a kocsányos tölgyeink is, amik egyszerűen nem jutnak elegendő éltető vízhez, így lassan kiszáradnak.
Ezért aztán picit sem voltam meglepődve, hogy múlt héten még csak egy kicsi ízletes csiperkét és két darab ráncos tintagombát találtam a már beindult esőzés ellenére. Azért mostanra pozitív irányba változott a gombahelyzet és boldogan trappoltam egyik élőhelyről a másikra. Jelenleg a szívós, életrevaló, várostűrő korhadékbontók indultak be, de legnagyobb örömömre az Árpád-soron az egyik gyertyán alatt galambgombát találtam. Ez látható a nyitóképen. A galambgomba Russula nemzetség gyökérkapcsolt, fákkal társulnak. Valamennyire szárazságtűrőek (nem mindegyikük), így kevesebb csapadék is elég nekik a termőre forduláshoz. Számítok rá, hogy az elkövetkező napokban egyre több galambgomba termőtest fog megjelenni az Árpád-soron.
A gyilkos galóca Amanita phalloides szintén társult a gyertyánokkal, de neki több víz kell, egyelőre nem bukkantak fel a jellegzetes megjelenésű termőtestei. Azonban előbb-utóbb teremni fog.
A cikkben szereplő többi gomba elhalt növényi maradványokon, a talaj szerves anyagain élő korhadékbontó. Ártalmatlanok, és hasznosak, mert a nagyobb szerves molekulák lebontásával hozzájárulnak az anyagok körforgásához.
A sárga gévagomba Laetiporus sulphureus ehető. Zsenge, sajt puhaságú, vizet eresztő termőtestei sokféleképpen elkészíthetők. 20 perces gomba, alapos főzést igényel, mert nyersen gyomorrontást okoz, illetve az idősebb, keményebb termőtestek is, amiket egyszerűen nem tudunk megemészteni. Mindenféle fát megtámadó parazita és korhadékbontó.
A sörtés dücskőgomba Lentinus strigosus a kezdő gombászok csali-laskagombája. Fehér spórás, tönkre lefutó lemezű, így alulról igencsak laskás kinézete van, azonban felülről szemlélve egyből feltűnik a névadó tulajdonsága: a kalap felszíne erősen borostás, sörtés. Ha megsimogatod, meglepően bársonyos tapintású. A laskagombák nem "szőrösek".
A fehér porhanyósgomba Psathyrella candolleana a leggyakoribb gombáink közé tartozik. Korhadó fán vagy annak közelében a talajon jelennek meg kicsi termőtestei seregesen vagy csoportosan. Gallértalan tönkje üreges, makaróni tönkűnek hívom. A lemezei kezdetben fehéresek, majd lilásbarnásak-bíborbarnák lesznek. Húsa törékeny, "porhanyós".
A kerti tintagomba Coprinellus micaceus a kerttulajdonosok egyik mumusa: " barna gombák jelentek meg a kertemben, veszélyesek?". A megnyugtató válasz, hogy a kerti tintagomba veszélytelen. Napok alatt leterem, sűrű csoportjai feketére színeződve lebomlanak. Jellegzetes tulajdonsága a kalapján látható csillámló, letörölhető szemcsék.
A ragadós bocskorosgomba Volvariella gloiocephala megijesztheti a kezdő gombászt, aki már jól tudja, hogy óvakodj a bocskort viselő gombáktól, pláne, ha gallérja is van, lemezei fehérek. Bár a ragadós bocskorosgombának a nevéhez hűen van bocskora, de gallérja nincs, és a lemezei az érő spóráktól rózsaszínűek-húsbarnásak lesznek, ami látható is a fotón.
Kiegészítés: Terem a sereges tintagomba Coprinellus disseminatus és a kerti rétgomba Agrocybe dura is.
Hasonló témájú írásom: Gombák az udvaron.
Naplemente után fotóztam le a déli égen fejlődő hatalmas zivatarfelhőt. Azonban nemcsak ez az egy tartózkodott az égen, északra szintén kialakult egy, de ment tovább észak-kelet felé, amerre a déli párja is igyekezett. Hazaérkezve megnyitottam a radartérképet és órákon át követtem a zivatarok mozgását. Aztán kialakult egy összefüggő és tekintélyes méretű felhőmező, amire nem számítottam. Erről nem írt az előrejelzés, keddre és estére elszórt zivatarokat ígért. Azonban ez egy remek meglepetés volt, mert nagyon kellett az eső.
Vasárnap kimentem Póstelekre, ahol sok gomba él, de egy picurka likacsosgombán kívül más nem mutatkozott. Hétfőn bejártam Békéscsabát, és egy darab pici ízletes csiperke, valamint két darab ráncos tintagomba jelezte, hogy próbálkoznak a kedvenceim, de minden hiába, nem kaptak elég esőt. Katasztrofális a helyi szezon, de ezen változtatni fognak a zivatarfelhők. Az elkövetkező napokban végre megkapjuk a régóta várt égi áldást és két hét múlva helyben is boldogan fogok futni a gombák után. Lesznek bemutató gombák a gombaklubban, és lesz értelme háztáji túrát szervezni és kivinni a csapatot terepgyakorlatra.
Egész este hallgattam az esőt, néztem a felhő-felhő villámokat és mosolyogtam. Kedvemre való időben gyönyörködtem. Hamarosan szabadon engedhetem a gombamániámat és boldogan vetődhetek rá a kedvenceimre. "Hol a gomba?"
Eltelt a szűkös félév, amikor a gombász a téli készleteiből falatozva ábrándozik a zöld erdőről, a nedves avar illatáról, a nyár arany fénypászmáiról a lombok közt átragyogva és a mohos rejtekben növögető gyönyörű kedvenceiről. Hiába vagyok tapasztalt gombász, a szezonkezdet most is meglepett. Ismét itt vannak a csemegegombák elérhető közelben, és végre sikerrel kereshetem a termőtesteiket. Nagy, megkönnyebbült sóhaj.
Ma kinéztem a piacra, mert tegnap az egyik gombász fórumban megjelentek a somogyi (nyári) vargányák. Gondoltam, elújságolom a hírt a városi szakellenőrnek. A pultjához érve majdnem elvágódtam, mert egy nagy kupac nyári vargánya Boletus reticulatus fogadott. Döbbenten mondtam, hogy "Laci bácsit képtelenség megelőzni." Ráadásnak beindult a sárga rókagomba Cantharellus cibarius, amit én még a vargányánál is jobban kedvelek. Azonban abból csak mutatóba hozott egy marékkal, mert kicsik, most indultak növekedésnek.
Jól ütemeztem be a második erdélyi túrát, mert május 24-re hirdettem meg. A kemény mag csapata már feni a gombász kését és pár nap múlva átrobog a csodás erdőkbe begombászni. Pompás élmény lesz. Fülig ér a mosolyom. A legjobb drog a természet.
A Pleurotus ostreatus var. columbinus az egyik változata a közismert és gyakori késői laskagombának. A fejlődésnek indult, kicsi termőtesteken figyelhető meg leginkább a kékes árnyalat, a nagyobbaknak már csak a kalapjuk szélén látható. Angol oldalakon "blue oyster" néven írnak róla, de a tudományos neve alapján is megtalálható, illetve mindkét néven árulják a csíráját. A gombacsíra nem azonos a növények csírájával, a gombával átszövetett gabonaszemeket vagy fadarabkákat jelenti. A laskagomba termesztés menetéről ITT olvashatsz. Nem túl bonyolult, házilag is kivitelezhető. A kék laskagomba igényei szinte megegyeznek az alapfajéval. Ugyanúgy az alacsonyabb hőmérsékletet kedveli, táptalajban nem válogatós.
Kiegészítés: A kép eredeti helyén a zöldtető mozgalomhoz hasonló van bemutatva, hogy használjuk ki az épületek alagsorait, pincéit, és termesszünk azokban gombákat. Nem minden helyiség alkalmas gombatermesztésre. Csak látszólag egyszerű gombát termeszteni az alagsorban.
A kardos madársisak Cephalanthera longifolia helyi jelenlétéről egyik természetjáró ismerősömtől hallottam, aki fotókat is tett fel az oldalára a virágzó növényekről. Több se kellett nekem, "rohantam" megkeresni, hogy még virágzásában lássam. Tavaly már volt hozzá szerencsém egy erdélyi gyertyános-tölgyesben, tehát az élő találkozás megvolt, de egészen más az, amikor a szülőföldeden él egy üde erdei faj, szinte egy kőhajításnyira tőled. A fehér és a kardos madársisak az "igénytelenebb" kosborok közé tartoznak, szinte azonnal megtelepednek a fiatal tölgytelepítésekben, ami örvendetes, mert valamit visszahoznak a régi időkből. Békés megye a természetes élőhelyeinek 90%-át elveszítette az őseink hatékony munkája során. Teljesen rajta hagytuk a kézjegyünket a Körös-Maros közén, melynek egyik feltűnő jele, hogy alig vannak fás élőhelyeink. Erdőborítottságunk 4%. Ennek jelentős része ültetvény, ökológiai szempontból értéktelenek, különösen "haszontalanok" az idegenhonos fajok ültetvényei. Tehát minden egyes őshonos faj, legyen lágy- vagy fásszárú kiemelten fontos és jelenléte örvendetes.
A milánói világkiállítás mottója "Táplálni a világot, energiát adni az életnek". Ennek szellemében az osztrákok erdeiktől ihletetten az erdei ökoszisztéma áldásait mutatják be a pavilonjukban. Ausztria fenntartható erdőgazdálkodást folytat, az ország erdőborítottsága 42%-os. Minden bizonnyal a szigorú helyi szabályoknak "köszönhető", hogy Holzindustrie Schweighofer és még néhány osztrák faipari vállalkozás Romániát szállta meg, hogy régi "jó" módszerekkel a természet javait lerabolva gazdagodjon meg. Vedd el a természettől, amire az embereknek szüksége van és ad el nekik. A pénzből pedig növeld a vállalkozásodat, (vegyél meg néhány "indiánt") legyél még hatékonyabb, hogy még több pénzed lehessen. Hiszen a fák is az égig nőnek. Vagy nem. A rablógazdálkodás nem folytatható örökké és nem megvalósítható a fenntartható fejlődés, mert ehhez már túl sok ember igényeit kell kielégíteni és túl sokan vágynak a nyugati életmódra. Az Expo mottója lehetne konkrétabb: Táplálni az emberiséget és energiát adni az embereknek. Egyébként a bioszférának van egy hatékony energiaforrása, a Nap. A napfényt hasznosítják a növények és a növények biomassza termelésére épül az egész tápláléklánc, aminek csak az egyik eleme a fajunk. Mi túl sokat veszünk el a bioszférától, túlságosan belenyúlunk a működésébe, fajkihalást okozunk, és még felgyorsítjuk a klímaváltozást is. Azért a hatásvadászathoz elég jól értünk és tényleg van igazság az osztrák pavilonban is, de az egész hamis, álszent és megnyugtató álomba ringat, amiből kínnal teli lesz az ébredés.
Csak mások kárára élhetünk jól.
A fehér madársisakot Cephalanthera damasonium először tavaly májusban csodáltam meg a kedvenc tölgytelepítésemben. Idén néhány "viharsarki gombásszal" visszatértem a találati helyére és nem több tucatot, hanem minimum 100 vagy még több példányt találtunk. A képen is öt tő van. Csodálatos látvány volt az "ahová lépnék ott egy madársisak van". A társaimat meglepte, hogy a város közelében ilyen sok orchidea él. Közben kiderült, hogy Pósteleken a kardos madársisak C. longifolia is megtalálható. Vasárnap kimegyek és megnézem, illetve lefotózom. Hihetetlen, hogy a lakóhelyemen három orchidea faj él. A harmadik a kétlevelű sarkvirág Platanthera bifolia.
