Depresszió ellen (virtuális) gombászat

Állítólag ma van az év legdepressziósabb napja. Én ebből semmit sem érzek. Bőven van, ami elterelje a figyelmemet a szürke időről. Például célegyenesébe ért a fotókiállításom megvalósulása. Holnap megyek kinyomtatni a tavalyi képanyagomból kiválasztott 32 fotót. Ezeket bepakoltam egy külön bejegyzésbe. A színpompás képeim emlékeztetnek az élet, a természet gazdagságára, a tavalyi év örömteli eseményeire, a sok élményre. Remélem, hogy idén még több élmény fog érni és újabb gombákat fogok látni és megörökíteni!
A gombászat és természetjárás az egyik legjobb búűző tevékenység. Az erdőbe belépve 10 perc alatt átlényegül az ember, kiszállnak fejéből a gondok, elmúlik teste merevsége, és ruganyos léptekkel, izgatottan siet a gombákat felkutatni. Olyan sokszor megtapasztaltam a leírtakat, hogy bizton állíthatom, a természet gyógyít. Testnek és léleknek egyaránt jó a gombászat. Egész lényünkre hat az erdő. Ha valaki elidegenedett a természettől, el sem tudja képzelni, hogy mennyire jó a gombásztársakkal bemenni a fák közé és a szélrózsa minden irányába szétszéledve felfedezni az erdőt és a gombákat. Aztán visszatérve a kiindulási ponthoz bemutatni egymásnak a gyűjtött gombákat és lelkendezni a jobb találatok láttán. Gyermektől aggastyánig ugyanazt a halhatatlan örömöt láttam az arcokon a sikeres gombászatok után. A gombászat kortalanná tesz, az erdő örök, és a gyűjtögetés ősi tevékenység. Ugyan érzem a korral járó változásokat a testemben, de az erdőben vígan szökdécselek és órákon át loholok a gombák után. Mindenkit gyermekké varázsol a kincskeresés, engemet is.
Miért is hagynám ki azt, ami ennyire jó? Várom az idei első gombászatot. Addig is a tavalyi emlékeimet rendezgetem, összeállítom az idei oktatási anyagot és begyűjtöm az információkat az egyesület alapításhoz.