Szünet

A képet innen másoltam át.

Furcsa képzettársítás

A rózsaszínes egyrétűtaplónak Daedaleopsis confragosa van/volt egy színváltozata a var. tricolor. A felemás igeidő oka, hogy beolvasztották az alapfajba, vagyis megszűnt önállú színváltozat lenni.
A neten talált fotó picit valószerűtlennek hat, pedig egy hazai felvétel is bizonyítja, hogy lehet ennyire színes. Ez a gyönyörű, körkörös tarkaság engemet  a kánkán táncosnők szoknyájára emlékeztet. Ezért illesztettem be a szöveg alá egy videót, amiben két perc után kezdődik a kánkán.
A rózsaszínes egyrétűtapló hazánkban gyakori faj. Lombos fák sebparazitája, majd korhadékbontója. Leggyakrabban ártéri ligeterdőkben találkozhatunk vele. Bár termőtestei egyévesek, de lassan bomlanak le, így télen is rájuk lelhetünk.

Megjegyzés: A képet innen vettem.

Cikkajánló: A virágok óriása

„A rafflésia, más néven óriás bűzvirág szinte minden tulajdonsága különleges. A földkerekség legnagyobb ismert virága. Nemzetségének fajai az egyre fogyatkozó délkelet-ázsiai trópusi esőerdők egyik természetvédelmi jelképévé váltak. Nincs levele és szára, csupán élősködő virágai emelkednek ki gazdanövényének hajtásából. Vörösesbarna színe és bőrnemű tapintása éppúgy rothadó, állati tetemekhez teszi hasonlóvá, mint illatanyagai. Jókai Mór is az „Egész az északi pólusig” című regényében írt róla: „Az óriási rafflesia, félig gomba, félig virág, melynek átmérője nagyobb emberi lépésnél, levelet sem küldve előre, pattan ki a földből.”

A teljes cikk a TermészetBÚVÁR magazin 66. évfolyamának 5. számában olvasható el.

Tejelünk és csípünk

A galambgombafélék családjába két jól ismert nemzetség tartozik, a galambgombák és a tejelőgombák. Az előbbiekről két cikket publikáltam az előző blogban: ehető és ehetetlen galambicák. A tejelőgombák közül egyet-egyet mutattam be eddig, pl.: a fehértejűt, ami sütve különleges ennivaló. Hazánkban kb. ötven fajuk él. Többségük ehetetlen, de gyökérkapcsolt gombákként egyes élőhelyek jellegzetes, tömeges gombái. Ismertebb fajok az ehető rizikék: ízletes, lucfenyvesi, jegenyefenyves, vörösödőtejű. A tejelőgombák galambgombákkal közös jellemzője a morzsalékony, pattanva törő hús. Ez egy igen meglepő tulajdonság, ha az ember a bolti csiperkéhez, laskagombához van hozzászokva. Ami viszont egyedi és egyben névadó tulajdonságuk, a tejnedvük. A tejnedv színe, íze, esetleges színváltozása a levegőn fontos némely faj meghatározásakor. Száraz időben előfordulhat, hogy nem tejelnek, de ekkor is felismerhetőek morzsalékony húsukról és tönkre lefutó lemezeikről. A cikkben bemutatott három fajról korábban akartam írni, még a freeblog elhagyásakor, amikor csalódottságomban keserű és csípős tejelőgombákkal álmodtam. A gombamániám mellékhatásaként gyakran álmodok gombákkal. 

A pelyhes keserűgomba Lactarius vellereus a sütve fogyasztható fehértejű hasonmása, azonban kis odafigyeléssel nem téveszthetjük össze őket. A pelyhes kalapbőre bársonyos-nemezes, míg a fehértejűé csupasz. Lemezei vastagok és ritkán állnak, míg a másiknak sűrűk és vékonyak. Ehetetlenül csípős főzve, sütve egyaránt. Ne szedjük fel a fehértejű helyett.

A begöngyöltszélű tejelőgomba Lactarius zonarius nagyon gyakori a közeli tölgytelepítésben. Szerencsére a gyümölcsös illata sosem vett rá, hogy elkészítsem ételnek, mert nagyon csípős. Tejnedve fehér színű, színét nem változtatja. Az ízletes és a lucfenyvesi rizike hasonmása, azonban a rizikék tejnedve narancsvörös, répaszínű, és a húsuk zöldesen foltosodik.

 

A rózsáslemezű tejelőgomba Lactarius controversus szintén hasonlít a fehértejűre, de idősen rózsaszín lemezei és fapartnerei, nyárfák és fűzfák miatt fel tudjuk ismerni. Nagy termetű, feltűnő gomba, azonban a gombász pechére ehetetlenül csípős. Ha nagyon erőltetjük az elfogyasztását, akkor alaposan megfájdíthatja a hasunkat.

Megjegyzés: A gombák fotóinak eredeti helyét megnyithatod a nevükre kattintva. 

A zöld pettyes

A zöldspórás zselégombát Hypocrea gelatinosa megemlítettem a zöldlemezű galócánál, mert a zöld színű spóra nem túl gyakori a gombáknál. A képen jól látható a névadó tulajdonsága, de a valóságban nagyító kellene a megfigyeléséhez, mert a termőtestpárnái csak 1-3mm szélesek. A zselészerű meddő részbe vannak beágyazódva a tömlőket tartalmazó peritéciumok. Ezek nyílásait festik meg az érett spórák, amik éretlenül még színtelenek. A tömlők alapján kitalálható, hogy tömlősgomba Ascomycota. Korhadékbontó. Erősen korhadt farönkökön, ágakon terem júliustól októberig, de még novemberig is, ha enyhe az idő. A gombász fórumban 2010-es bejegyzésben találtam rá.

Megjegyzés: A képet innen vettem.

Kiskedvencem

Az élesztőgomba Saccharomyces cerevisiae az ember egyik legjobb barátja, így az enyém is. Élesztőgomba nélkül tényleg szegényebb lenne az életünk, például hiányában sokféle ízletes, ünnepi süteményről kellene lemondanunk, ahogy a borról, sörről is. Most decemberben különösen hasznos munkaerő a picurka élesztőgomba. Annyira picike, hogy csak mikroszkóppal látható. A részletgazdag fotózásához elektromikroszkóp szükséges. A hamis színes felvétel azzal készült.
A friss élesztőben milliárdnyi van belőle. Tehát a boltban vett „kockaélesztő” él, így apró házi kedvencként kell bánnunk vele. Nagyon jó munkás az élesztőgomba, ha kedvében járunk. Anyagcseréjének mellékterméke, a szén-dioxid fújja fel a tésztáinkat. Az élesztőnek kiváló az ét- és létvágya. Eszik és sarjadzik. Ezért kell a langyos tejben egy kevés cukrot feloldani, illetve a tejben lévő tejfehérjére is ráveti magát. Aztán később a lisztben lévő keményítőt darabolja fel az enzimjeivel. Minden alapanyagnak langyosnak kell lennie, különben lelassul az élettevékenysége. Az élesztőgomba végzete a sütemény megsütése, mert 60Celsius foknál elpusztul. Bizony még a jóban is van rossz, hiszen a finom sütemény ára több milliárdnyi szorgalmas élesztőgomba halála. A bejgli, hókifli, pogácsa majszolása közben jó szívvel fogok gondolni akaratlan önfeláldozásukra. Csak azért mert picurka élőlények, még nekik is jár a tisztelet.

A hősök köztünk élnek

A Lencsési úti öreg kocsányos tölgyfasor élőhelye a nagy hőscincérnek. Idén augusztusban hazafelé biciklizve gyakorlatilag biztosítottam a faj helyi fennmaradását, mert egy pár igyekezett a bicikliúton összejönni. Éles hátraarcot csináltam a biciklivel, felvettem a szerelembe bonyolódott cincéreket és visszaraktam őket a fára. Akármikor áthajthatott volna rajtuk egy figyelmetlen ember! Én azonnal észrevettem őket, és fél pillanat alatt átrobogott az elmémen: 16 éve nem láttam nagy hőscincért, egy pár van az úton, bármikor meghalhatnak.
A nagy hőscincér Európa egyik leglátványosabb ízeltlábúja. Sajnos egyre kevesebb van belőle. Hazánkban védett, egy példány eszmei értéke 10000 forint.
A képen a nőstény látható.

Tutti Frutti emlékek

Amikor kislány voltam, a 80-as években, egyik kedvenc édességem volt a Tutti Frutti fantázianevű, gyümölcsös ízesítésű, olvadós rágócukorka. Akár tejfoggyilkosnak is lehetne becézni. A cukorkák csomagolása pasztell rózsaszín és kék volt, míg maga a cukorka halvány sárga, de ha jól emlékszem ezek a citromos ízűek voltak, mert voltak rózsaszínűek is. Ezeknek vajon milyen ízt akart adni az édesipari cég? Örök rejtély. A régi gyerekkori emlék jutott eszembe, amikor megláttam tavaly nyáron a gombás fórumban egyik gombásztársam fotóját. Shroomer a fakó tinóru aszalványát örökítette meg. A fakó tinóru Boletus fechtneri termőtestekre méltatlan helyzetben talált rá, valaki felrugdosta őket. Ehető faj, így aszalvány lett belőlük. A fakó tinóru szárítás után is megőrizte csodás színeit. A húsa a termőréteg felett kék színű maradt, míg a tönk alsó része rózsaszín. Egyébként az élő termőtest tönkjének külső részén vöröses öv van, ami megkülönbözteti a többi szürkés (általában van egy kis piros árnyalata is) kalapú, sárga húsú tinórutól. Jellegzetes illatú, édeskés ízű, puha húsú, ehető tinóru. Azonban ritka, visszaszorulóban van. Ezért kímélendő. Szereti a meleg lomberdőket. Ezekben remélhetjük felbukkanását nyáron, vagy meleg ősszel.  

O Tannenbaum

Aranyos fakín

A tölgyek és az ünnepek kapcsán bóklászott át az elmémen az ötlet, hogy írjak a fagyöngyökről. A képen a sárga fagyöngy Loranthus europaeus álbogyói láthatók. Ez a fagyöngy a tölgyeket kedveli, és ellentétben a közismertebb rokonával, lombhullató, így télen sem tűnik fel az embereknek. A fehér fagyöngy örökzöld. Ez az egyik fontos különbség közte és rokona közt, illetve, hogy álbogyói fehér színűek.
Nyugati romantikus filmekben, ha Karácsonykor játszódnak, gyakran lehet látni, hogy a leendő szerelmesek fagyöngy alatt csókolják meg egymást először. Ez a jele annak, hogy hamarosan egy pár lesznek. Az örökzöld fehér fagyöngy az ünnep egyik kedves dísze hazánkban is. Ilyenkor piacokon, virágboltokban árulják kis csokrokba kötve. Nagyon bájos szokás a fagyöngy alatti romantikázás, de a fák a pokolba kívánhatják a fehér fagyöngyöt és a rokonait. A fagyöngyök magyar családneve beszédes: fakínfélék. Kellemetlen félélősködői a fáknak, vagyis „csak” a vizet lopják a gazdanövénytől. Hazánkban a változó klíma miatt terjedőben vannak, hiszen a szárazságtól kiritkul a fák koronája, és a napfénykedvelő fagyöngyök könnyebben tudnak megtelepedni ágaikon. Árnyékban a kis túlélőművészek bizony sínylődnek. A fehér fagyöngy annyira rámenős, hogy még a rokonán, a sárga fagyöngyön is élősködik. A fehér fagyöngy szerepel a gyógynövények között, de mérgező hatása miatt kizárólag orvosi javaslatra szabad gyógyításra használni. Az alatta való csókolózásnak esetlegesen 9 hónap múlva jelentkező áldásos következménye lehet. Ha már annyira belejöttem a témán belüli bolondos ámokfutásba, végezetül egy rövidke részlet a Dawson és a haverok című tini sorozatból.

Gombákkal a világ körül 5.

Az indigó tejelőgomba Lactarius indigo a legkékebb gomba, annyira kék, hogy elsőre kételkedtem létezésében. A színes sorozatomhoz keresgéltem a kék/kékes gombákat és feltűnt a kék színű rizike a képkeresőben, de az eredeti rizike képszerkesztő programmal manipulált fotójának véltem. Egyszerű a sárgából kéket csinálni. Aztán leesett, hogy az igazi színét látom.
A gombák közt ugyan gyakori a sérülés nyomán kékre színeződő hús, de a termőtest kék színe jóval ritkább. Ezért kedvenceim a kék gombák.
Az indigó tejelőgomba a közepes értékű ehető gombák közé tartozik. Termőtestének illata nincs, merev és pattanva törő húsa lehet keserű is, ami csökkenti élvezeti értékét. Fantasztikus színét az azulén nevű szerves vegyület okozza, ami a tejnedvét és kékre festi. Ez a levegőn zöldre változik. Néha tejnedv nélküliek a termőtestei. Melegkedvelő faj, Észak-Amerika dél-keleti részén, Mexikóban és egy-két dél-Amerikai országban fordul elő. Mindenféle fával társul, gyökérkapcsolt gombája tölgyeknek, fenyőknek. Sajnos főzés hatására elveszíti csodás színét, szürke lesz.

Megjegyzés: A képet innen vettem.

Disznófülgomba

A disznófülgomba Gomphus clavatus az egyik "tízezres" gombánk, vagyis ennyi forint egy termőtestének eszmei értéke. Hazánkban és több európai országban védett, vörös listás faj. Kár lenne érte, mert nagyon egyedi gomba. Magyar neve a különös alakját írja le.
Felületesen hasonlít a rókagombákra, de nem velük, hanem például a korallgombákkal áll rokonságban.
A disznófülgomba a kép alapján is felismerhető. A fiatal termőtest lila színű zápfogra hasonlít. Idővel tölcséres lesz és okkersárgára színeződik. A termőréteg ráncolt, és a gomba oldalát borítja. Spórapora okkersárga színű. Gyökérkapcsolt gomba. Hazánkban savanyú talajú bükkösökben lelhető fel. Középhegységi, hegyvidéki faj, Magyarország éppen kielégíti élőhelyi igényeit. Más országokban hegyvidéki fenyvesek lakója, a fenyőkkel társul. Védettsége és ritkasága miatt feltétlenül találati helyén kell hagyni.

Kiegészítés: A DNS vizsgálata jelentősen megváltoztatta a gombák rendszertanát. Csupa érdekes felfedezés forgatja fel a régi rendszerezést. Lesz dolga a mikológusoknak.

Megjegyzés: A képet innen vettem.

Háttérkép az asztalomon

Amikor bekapcsolom a gépet, és beléptem a felhasználói fiókomba, akkor a tehéntinóruhoz simuló rózsaszínű nyálkásgomba Gomphidius roseus képe fogad. Azért választottam háttérképemnek, mert a rózsás nyálkásgomba egy csalfa gomba, szépsége és simulékonysága megtévesztő. Nem véletlenül nő ennyire közel a tehéntinóruhoz, annak parazitája. A tehéntinóru a kéttűs fenyők gombapartnere és kölcsönös jó viszonyt ápol a fenyőivel. Ő vizet és ásványi anyagokat ad, míg a fenyő cukrot, vitaminokat. A rózsás nyálkásgomba senkinek semmit sem ad, élősködik a tehéntinóru micéliumán. Élősdi természete ellenére hazánkban védett gomba a ritkasága miatt. Egy termőtestének eszmei értéke 5000Ft.

Megjegyzés: A képet innen vettem.