Tizenharmadika óta három hegyvidéki túra, egy helyi túra és gombaklub volt. Ráadásnak a második túra a klub napján. Sok anyag gyűlt össze, de olyan fáradt voltam a sok futkosástól, hogy semmi erőm nem maradt az online publikálásra. A fotókból majd a magazinba rakok. Hamarosan megnyitom a kiadványszerkesztőben a harmadik szám laptükrét és elkezdem megtölteni tartalommal. Azért vázlatosan adok egy kis beszámolót itt is az eltelt két hét eseményeiről. A nyitóképet Ati lőtte tegnap, miután hazaértem és tálcára raktam a csemegegombákat. Zömmel rókagombákat szedtem a hegylábi gyertyános-tölgyesekben.
19-én mentem másodszorra májusban a hegyvidékre. Az első túra 9-én volt, amikor először vargányáztam 2018-ban. Meglepően sok fiatal nyári és bronzos vargányát találtunk az egyik síkvidéki, száraz tölgyesben. (Ez eredetileg gyertyános-tölgyes lehetett, csak folyamatosan vágják ki belőle a gyertyánt. Ilyen irtásos nyomokat láttunk is a tegnapi túrán benne.) Sajnos a második túrára a vargánya első termőhulláma lement, 2-3 darabot találtunk, de kárpótolt minket egy másik kiváló gomba. A mezei szegfűgombákat egy birkalegelőn fotóztam le.
20-án folytattam a Gombászni jó! programomat, amit átkereszteltem Póstelek gombáira. Sajnos az időjárás és a fakitermelés alaposan átírta gombász terveimet. Nincs más mint alkalmazkodni a folyamatosan változó környezethez. Szerencsére a gombák sokkal kitartóbbak mint mi emberek. (Ezt majd ti is megtapasztaljátok.) Hamarosan lesz bőven látnivaló a kutatási területemen. Szeretettel várom a gombakedvelőket és természetjárókat a vasárnapi sétákon.
23-án négykor keltem, és ötre jött értem gombásztársam. Egy autóban négyen mentünk át a hegyvidékre, és csemegegombákat, bemutató termőtesteket gyűjtöttünk. Délután negyed négyre hazaértünk. Fél ötkor indultam el a könyvtárba. Ahol tizenegyen jöttünk össze. Andi lőtte a fotót a csapatról. Ekkor még Tünde terepről tartott hazafelé. Ő is hozott pár gombát a dobozi erdőből: okkerszínű tinóru, sárgástönkű kígyógomba, sugaras likacsosgomba, kerti tintagomba. Összesen 28 faj volt, ami egészen jó a száraz április után, ami jelentősen visszavetette a gombák fejlődését.
26-án az előrejelzés ellenére terepre mentünk tízen. Ésszerű javaslat a jövőre vonatkozóan: 60% zivatar esélynél jobb itthon maradni. Amint látható a belényesi fotómon az előrejelzés pontos volt és román idő szerint délután egyre Királyerdőtől a Biharon át a Béliig zivatarfelhők alakultak ki és villámlott, szakadt belőlük. Megnyúlt arccal vettem tudomásul, hogy őrültség lenne felmenni a tuti helyünkhöz, mert az út során belénk üthetne a mennykő, illetve lemosna minket a hegyoldalról lezúduló víz. Visszafordultunk a Körösök síksága felé és ott folytattuk a gombászatot, ahol félbehagytuk. Aki türelmesen járt nyitott szemmel, szedhetett rókagombát.
27-én csak egy rövid sétát tettem Pósteleken. Most nem voltak kezdő gombászaim, ami nem is baj, mert éppen csak bújnak elő a gombák. A szombati eső elég érdekes utat járt be, mert Póstelek száraznak tűnt, holott Gyula és Békéscsaba is kapott az égi áldásból. Ez a baj a nyári zivatarokkal, lokálisan özönvíz, de tájegységileg marad a szárazság. Ráadásnak a nyarat idéző meleg sem túl kellemes a gombáknak. Bár vannak fajok, amik a hőségre indulnak be, nekik ez a jel a termőtest növesztésre. Azonban szintén szükségük van vízre. Egyelőre csak néhányuk mozgolódik, amint a szerény kínálaton látszik, ami elfért egy zsebkendőn.
Záróképnek berakom a 23-án lőtt rókagomba fotómat. Az egyik kedvencem. Nem tudok betelni a sárgabarack illatával és szépségével. Talán még a vargányánál is jobban kedvelem. Ha te is szeretnél belőle, csak keress meg és elvezetlek hozzá. Sokkal jobb gyűjteni mint venni. Ezért június 2-án ismét hegyvidékre megyek. Harmadikán pedig délután két órától Pósteleket járom be.
Muszáj futkosni, különben nem lesz elég változatos és igényes a harmadik lapszám. Komoly vállalás az online magazin. Tökéletes éves projekt. Ha mind a hat szám sikerül, jól zárom az évet és elégedett leszek.
Megjegyzés: 2010 óta túl vagyok az 1600 közzétett bejegyzésen. A blogom a legnagyobb gomba témában a magyar weben.
A nyárfa-érdestinóru Leccinum duriusculum évek óta méltán a legnépszerűbb gomba a szülőföldemen. Gyökérkapcsolt gombaként, fapartnerei a nyárfák árnyas lombja alatt, jobb vízellátású talajon még szárazságban is képes teremni. A felszínen júliust idéző aszály van, de a fotómon látható két termőtest friss volt. Az ilyen csodát nem szoktam felszedni. Majd jövő héten, az eső beindítja az első termőhullámát. Egészen kora őszig terem. Gyakori gombánk, a vizsgálóba is hozzák a kezdő gombászok. Mindig örömmel távoznak, hiszen jó, ehető gombát találtak. Azonban minden érdestinóru zsengén igazán jó (amíg kemény a kalapjuk) és 20 percig főzendők.
Sokat változott a világ 2014 májusa óta, amikor először hajoltam le a hegylábi gyertyános-tölgyesben rókagombáért. Négy évvel később a sárga csoda biztos lelőhelyei a zöld mohapárnák besülve, nyoma sincs a szépségnek. Száraz avar csörgése és szúnyoghad zümmögése kísért az erdőben. Nyomasztó volt a szép fotóim ellenére a vargánya köszöntő gombatúra. A megszokott rendje a szezonnak széthullott, maradványai közt keresgéltem az örömet. Oké, részben megtaláltam mint eddig mindig, mert kitartó vagyok és nem riaszt csak bosszant a több tucatnyi szúnyog és egyéb vérszívó ízeltlábú. Azonban itt az ideje tudomásul venni mindenkinek, hogy a jól ismert világ, amiben felnőttünk és évtizedekig éltünk, szétesőben van. Észnél kéne lenni és cselekedni. Döbbenten látom, hogy álproblémákon rugózik a többség és gyáván bekajálva a legrosszabb populista mesét is, csak ne kelljen a valósággal szembesülnie. Pedig a valóság berúgja az ajtót, betöri az ablakot, összeomlassza a házat, mindannyiunkét. Én időben szóltam.
A piruló galóca Amanita rubescens gigászi "baba" termőtestét két éve Biharfüreden fotóztam le. Öklömnyi volt. Ha van elég nedvesség, nincs túl meleg, egyszerűen hatalmasra tudnak nőni a termőtestek. Sajnos idén se eső, se enyheség, tombol az afrikai nyár Kétkörösközben és hegyvidéken is. Azonban egy gombász sose adja fel, örök optimistán tekint a szezonra és a "berobbanásig" az előző évek képanyagával idézi fel a nyári gombászatok örömét. A remény jegyében 23-án a Békés Megyei Könyvtár emeleti terében, a gyerekkönyvtárnál, délután öt órától a melegkedvelő gombákat mutatom be, köztük jól ismert csemegegombákat, amilyen a piruló galóca.
2018-ban hat, vagyis hét számot tervezek online publikálni, mert a decemberi 24 helyett 48 oldalas lesz. Most a másodikat tettem közé a világhálón. A legegyszerűbb a szerzői oldalamról megnyitni a magazint.
