Az emberiség bölcsője

A bejegyzés címe a képre utal. Ez jutott eszembe, amikor megláttam az égerfa odvába szorult régi flakont. Aztán lefotóztam, mert tökéletesen megjeleníti a természet és ember viszonyát. Az emberiség hulladék. Nincs jelentősége, hogy mit teszünk, mert millió évek távlatára tekintve semmi sem marad utánunk, és az élet, ez a fura lepedék a kőzet bolygón, alkalmazkodik mindenhez. Nem tudjuk kipusztítani az életet, csak magunknak ártunk, és a fajunk hosszú távú fennmaradását kockáztatjuk. Viszont ennek sincs jelentősége, gondoljunk csak a fantasztikus dinoszauruszokra, melyek leszármazottjai a madarak. Hihetetlen fajok sokasága tűnt el 65 millió évvel korábban. Vajon, sír értük a természet, mert én nem hallom a zokogását. A Föld napja a lehető legszánalmasabb világnap, amikor a fejlett világból néhányan rácsodálkoznak, hogy mekkora balfaszok vagyunk.
Kényelmesen hátradőlök és fütyörészve szemlélem az évszakok változását. Idén kicsit korábban jött a nyár.

Erdélyi-szigethegység 2016.04.23.

Helyzetjelentés

A déli tőkegomba Cyclocybe cylindracea Békéscsabán jött elő, de máshol is előbújtak termőtestei, érdemes felkeresni a "tuti helyeket". Termőre fordult a sárga gévagomba Laetiporus sulphureus is, ami az árterek gyakori gombája, de kertünk gyümölcsfáiban is megtelepedhet, nem túl válogatós "faölő". Illetve érdemes keresgélni fás élőhelyeken a nyári laskagombát Pleurotus pulmonarius.
Sajnos a csapadékos februárra száraz március érkezett és az április szintén kevés esőt ad, így számos gomba visszavonult, a kucsmagombákat napok alatt kivégezte helyben a nyárias időjárás, míg a májusi pereszkéket Calocybe gambosa a gombalegyek nyüvei szállták meg. Azonban szerencsésebb helyeken még teremnek, előfordulnak. Bár a kucsmagomba szezonnak a héten vége van.
A nyárias meleg pozitív hatása volt, hogy a lassabban száradó füves részeken előjött a mezei szegfűgomba Marasmius oreades, és próbálkozott a gyapjas tintagomba Coprinus comatus is, de őt gyorsan leállította a meleg szél. 

A növényzet állapota alapján minden egy hónappal korábban van. Rendhagyó, hogy a májusi gyöngyvirág, a vadgesztenye, a zelnicemeggy hetekkel korábban virágzik. Az enyhe télnek köszönhető a sietős lombfakadás, ahogy a kullancsok magas száma is. (Bár ennek másik oka a túltartott vadállomány, de ezt nem tisztem részletezni.) Ha mindez folytatódik, akkor a gyökérkapcsolt gombák is termőre fordulnak. Állítólag az akácvirágzás idején bújnak elő az első nyári vargányák Boletus reticulatus. Tavaly május közepén már szép nagyok voltak. Kíváncsi vagyok, hogy a bolond időjárás hatni fog rá és korábban előjön?

Nevem napjára (gondolatok)

Illúziómentesen. Minden, amit csinálok, a játék örömén alapul. Ha találok az aktuális játékomhoz játszótársakat, az öröm maximalizálódik. Aztán az ember lánya reggel tükörbe néz, vagy ami még sokkolóbb a köztéren felismeri az alkoholista koldusban önmagát, és megretten, egy illúzió rabja vagyok.
A magyar társadalom végletekig, de lehet, hogy az egész emberiség, anyagias, és két másik érték, a lelki és a szellemi magasról le van tojva, és én szarban tapicskolok a társadalom legalján. Számot kell vetnem társadalmi pozíciómmal - egész lényem, ami oly büszke ember mivoltára és borzong a valóságtól -, és ráébredni, hogy nem tartozom azon közösséghez, aminek a rendezvényeire nem tudok eljutni. Lehet, hogy közös a nyelv, de a szavak mindenkinek mást jelentenek és valódi információ áramlás, valódi kötödés nincs köztem és többiek között. Mindig is a saját (nagy) fejem után mentem és megyek továbbra is. Tehát a társadalom legalsó részének a szélén tartózkodom, az alsó középosztály szegénységbe süllyedő alján és iszonyodva nézem az emberi minőségükből kivetkőzötteket lent és fent is. Akik legfelülre másztak az uborkafán felpüffedt arcukból lélektelen tekintettel merednek a mélybe, rettegve az elszámoltatástól, ami sose jön el. Két rettenetes osztály közé préselődve, fuldokolva a friss levegőért, iszonyodva és szánakozva futnék az erdőbe, amit éppen tarra vágnak, és nincs többé menedék. Roppant kínos K. Andreának lenni, és kínomat eszem ágában sem volt továbbörökíteni, gyermektelenül megyek az utamon. Illúziók, hamis ígéretek, rosszul megfogalmazott vágyak, elszabott szükségletek, hazugságok, és egy nyelv, ami börtönbe zár.
Egy ideig még kedvesen játszom a cuki természetbúvárt, de már keresem az újabb játszóteret, ahol önmagam lehetek. A szülőföldem nem az enyém, soha nem is volt az.

Megjegyzés: Fából vaskarika feladatnak tűnik a szellemi portékából eladható terméket alkotni. Nem tartom minden rossz forrásának a pénzt, ami egy csereeszköz. Akkor jó, ha az ember gyarapításra használja. Például eszközöket vesz belőle, amivel még több jót tud előállítani. Ez a gép is, amin írok, egy tavalyi megbízási szerződés díjából lett véve.

Ez aztán a találat

Az Asproinocybe nodulospora a mai TIT gombaklub sztárja volt. Egy rendkívül ritka gomba, aminek három lelőhelye ismert a világból, és kettő hazánkban van a Budai-hegységben, a harmadik Mexikóban. Ez szintén ritka dolog, hogy egy faj élőhelyei ennyire messze legyenek egymástól, két kontinensen. Erősen javasolt összevetni a tenyésztestek génkészletét, hogy biztosan egy fajba tartoznak?
Első alkalommal 1980-ban került elő, és akkor Babos Margit és Bohus Gábor közösen írták le mint új fajt. Aztán sok-sok évvel később, az erősen csapadékos 2010-ben ismét felbukkant, majd 6 évvel később ismét. Ebben idén szerepet játszhatott az erősen csapadékos ősz és tél, ami nem mellesleg a kucsmagombáknak is kedvezett, amíg be nem jött a száraz-szeles meleg idő.
Az Asproinocybe nodulospora nagyon hasonló a lila pereszkéhez Lepista nuda, ugyanúgy talajlakó korhadékbontó és mindketten a pereszkefélék Tricholomataceae családjába tartoznak. Azonban két külön fajról van szó. Bár szabad szemes különválasztásuk nem túl egyszerű. 
A Tricholosporum subporphyrophyllum szintén a ritka gombánk hasonmása. Mexikóban él, onnan került leírásra. Bár a család szintjén rokonok, de nem tartoznak a látszólagos hasonlóság ellenére egy nemzetségbe, mert a spóráik eltérőek. Amíg a Tricholosporum spórája szabálytalan, kereszt alakú, addig az Asproinocybe nemzetségé (a névben is benne van), hogy susulyka Inocybe fajokéra emlékeztető, vagyis dudoros.

 
Megjegyzés: A fotót Lukács Zoltán készítette.

Dudoros koronggomba


A dudoros koronggomba Discina ancilis a hétvégi túrán került a szemünk elé. Egy nagy bükkerdőben van egy picike lucfenyő liget és ott talált rá éles szemű gombásztársam. A gomba ügyesen beleolvadt környezetébe. Kedvenc táptalaján, korhadó lucfenyő tuskón örökítettem meg. Hasonlít a csészegombákra, közös rendbe (Pezizales) tartoznak családjaik. Mondhatni unokatestvérek. Összetévesztésüknek amatőr gombász szemből nincs jelentősége. Egyik sem szerepel az ehető-árusítható gombák listáján. Ráadásnak a koronggomba élőhelyi igényei miatt ritka hazánkban.

Szemetesnek használt táj

Több mint húsz éve hallottam először az Erdélyi-szigethegység csodáiról az egyik nagynénémtől. Mutatta a papírfotókat, hogy mennyire szép helyeken jártak. Aztán hozzátette, a fotózásnál ügyeskedni kell, hogy ne látszódjanak a szemétkupacok.
Szombaton, amikor a Sebes-Körösbe siető hegyi erecskéket fotóztam le, tisztán hallottam emlékeimből szólni a nagynénémet. Két képet lőttem, és az egyiken látatom a műanyag palackokat is. A nagyobb kupac szemét a képen kívül, bal oldalt van. Bárki megnézheti, ha addig nem hozza el hozzánk egy áradás. Hihetetlen, hogy negyedszázad alatt, egy generációváltásnyi idő nem volt elég Romániának, hogy valamit tegyen a szemlélet formálásért. Elképesztő, hogy legvonzóbb értékeiket miként rondítják el. Nem érzékelik a koca turisták, mert a kempingező-hétvégi parti állatja semmiképpen sem tekinthető természetjáró- és szerető embernek, hogy a nappali közepére szarnak, amikor szemetelnek. Képtelenek azon egyszerű cselekvésre, hogy az üres hulladékot egyszerűen egy zsákba szedjék össze és magukkal vigyék. Nem, sokkal egyszerűbb a patak parton hagyni vagy beledobni a szakadékba vagy a bokor alá szórni. Igénytelenség, koca turista a szinonimád.
Tehát senki se lepődjön meg, hogy a legcsodásabb természeti értékek kellős közepén is szemét kupacokba botlik.
Azonban ne csak a románokat szapuljam, mert bőven van mit tenni itthon is. A Másfélmillió lépés Magyarországon sok részében szerepel a faluvégi szemétkupac. Sőt itthon is lehet számos fotót készíteni illegálisan szemetet kirakó, jól szituált, de véglény mentalitású magyarokról.
A szemét nem tájképi elem, hanem rút nyoma ostobaságunknak, tiszteletlenségünknek és olyan fokú igénytelenségünknek, ami végső soron hozzájárul fajunk gyors hanyatlásához. Gyalázatos szembe köpése ősi hagyatékunknak és saját magunknak. Tényleg ennyire hülye lény lenne az ember?