Növénytársulások: középhegységi mészkerülő bükkös

"A mészkerülő bükkösök rendszerint a bükkös régióban, és mindig edafikus okok miatt alakulnak ki. Többnyire kisebb kiterjedésű állományai erősen savanyú mállástermékű kőzeteken, és erodált, meredek (20–40°) lejtőkön találhatók.
Elsősorban savanyú kémhatású, szilikátos kőzeteken (pl. amfibol- és hidroandezit, dácit, riolit), illetve könnyen kilúgozódó kőzeteken (homokkő) kialakult, sekély termőrétegű talajokon találjuk állományait. Jellemző genetikai talajtípusaik a savanyú, barna erdőtalaj, a podzolos barna erdőtalaj, illetve a csapadékosabb területeken a pszeudoglejes, barna erdőtalaj. A tápanyagszegény talajok tipikus humuszformája a nyershumusz és a móder, amelyek vékony, erózióra hajlamos humuszos szintet hoznak létre.
A szélsőséges termőhelyi viszonyok miatt kettős lombkoronaszint nem alakul ki. Az állományok záródása közepes (40–80%), magasságuk ritkán haladja meg a 15 m-t. A cserjeszint a tápanyagszegénység és a sekély termőréteg miatt hiányzik, Egyes esetekben a koronaszintet alkotó fafajok fiatal egyedei alkothatnak 10–20%-os záródású szintet. Gyepszintjére a viszonylagos fajszegénység és az alacsony borítás jellemző. A legszárazabb és legsavanyúbb talajokon nudum, a többnyire minerális talajfelszínen pedig többnyire gazdag moha- és zuzmóvegetáció alakulhat ki. Az állományalkotó bükk (Fagus sylvatica) klimatikus és edafikus tűrőképességének határán jelenik meg ebben a társulásban. Állandó kísérője, és egyben konszociációt alkotó fafaja a kocsánytalan tölgy (Quercus petraea s.l.). A lombkoronaszint alacsony záródása miatt valamennyi stádiumban megtaláljuk a közönséges nyírt (Betula pendula) és a rezgő nyárat (Populus tremula).
Többnyire a cserjeszintben él a kisebb fává is megnövő madárberkenye (Sorbus aucuparia). A gyepszintben a mészkerülő lomberdők (Quercetalia roboris) fajai dominálnak. Közülük jellemző a törpecserje életformájú fekete áfonya (Vaccinium myrtillus), a nála jóval ritkább fajtestvére, a vörös áfonya (V. vitis-idaea), valamint a selymes rekettye (Genista pilosa) és a csak szórványosan előforduló csarab (Calluna vulgaris). Különösen a Zempléni-hegységben feltűnő a korpafű fajok jelenléte és esetenként nagyobb borítása. Gyakoribb képviselőjük a kapcsos korpafű (Lycopodium clavatum) és a közönséges laposkorpafű (Diphasium complanatum), ritkábban fordul elő a kígyózó korpafű (Lycopodium annotinum) és a györgyfű (Huperzia selago). A páfrányok közül jellemző a buglyospáfrány (Phegopteris connectilis), amely kisebb-nagyobb vegetatív telepeket alkot a mohás, jobb vízgazdálkodású részeken. A gyepszintben tömegesen, sokszor nagyobb borítási értékkel jelenik meg az erdei sédbúza (Deschampsia flexuosa), a fehér perjeszittyó (Luzula luzuloides), a juhcsenkesz (Festuca ovina) és a nagy termetű erdei nádtippan (Calamagrostis arundinacea). További jellemző acidofrekvens faj a gyöngyvirágos körtike (Orthilia secunda), az ernyőskörtike (Chimaphila umbellata), a réti csormolya (Melampyrum pratense), a macskatalp (Antennaria dioica), az orvosi veronika (Veronica officinalis), több hölgymálfaj (Hieracium spp.) és a szaprofita életformájú fenyőspárga (Monotropa hypopytis). A nagyon savanyú, illetve nagyon száraz termőhelyeken a mohák és a zuzmók sokszor szőnyegszerűen jelennek meg, s a konszolidáltabb termőhelyeken is nagy faj- és egyedszámmal képviseltetik magukat. A gazdag mohaflórát a seprőmoha (Dicranum scoparium), a pirosszárú moha (Pleurozium schreberi), a fehérlő vánkosmoha (Leucobryum glaucum), az emeletes moha (Hylocomium proliferum) és a szőrmohák (Polytrichum spp.), míg a zuzmóflórát a Cladonia-fajok képviselik."

Forrás

Virtuális gombászat

Szolgálati közlemény: ez+az

Tavaly decemberi fotó a téli fülőkéről Flammulina velutipes, de pár nap múlva készíthetek róla friss havas képet, mert várható hószállingózás dél-keleten is. Bizony, itt a tél. Azonban a GFS kavarását nézegetve közel sem biztos, hogy hideg-fagyos lesz a december. Szerintem senki sem tudja, hogy milyen lesz a tél. Én sem tudom.
Bár jóval hidegebb van mint egy hete volt, de a gombász kedvem virgonc. Persze csak a kibertérben keresgélem a kedvenceimet, mert a szeles és hideg időben mindig megfázom. Jelenleg pótlom a júliusi cikkeket. Ha végzek a munkával, akkor könnyen lehet, hogy az idei év leglátványosabb hónapja lesz a több gombás cikkeknek köszönhetően. Olvashatsz a lucfenyő és a nyírfa gombáiról, valamint a fenyőtinórukról.
Csak látszólag áll a blog; folyamatosan gyarapítom. A 800. bejegyzés biztosan meglesz, az 500 faj még kétséges. Jelenleg 448 gombáról találhatsz információkat a Gombamániában. Valószínűleg enyém a leggombásabb magánblog az országban. 
2014-ben még több gombát akarok látni, és fejleszteni szeretném az eszközeimet is, hogy gyarapíthassam a tudásomat. A szintlépéshez a lelkesedésem megvan, de a pénzem nincs meg. Ezért szívesen felajánlom szakértelmemet készpénzért cserébe. A blogom kiváló önéletrajz. Ha valaki munkát nem, de szponzori támogatást tud adni, örömmel fogadom. Szükségem van egy jobb fényképezőgépre és egy teljes túrafelszerelésre. Ha azt gondolod, hogy nem tudom még jobban felpörgetni a Gombamániát, tévedsz. Tíz pontos listán életem egyik büszkesége még csak három pontos*. Bőven fejleszthető, és persze én magam is fejlődni akarok.
A viharsarki gombászokat továbbra is várom a Békés megyei gombászok körébe. Fontos lenne megalapítani a helyi gombakört, mert egyedül a "semmi ágán lóg" a gombafonalam. Ha nem lesz gombakör, kénytelen leszek követni számos ismerősöm példáját és végleg elhagyni a megyét. Remélem, megtalálom a közönségemet! Bár az interneten sok olvasóm van, de az offline világban is szeretnék aktív életet élni és átadni a tudásomat. 2014-re komoly terveim vannak, de egyedül nem fog menni a megvalósításuk.

A gomba fagyos lehelete

A videóban látható jelenség angol neve, jéghaj. Nem közönséges dér, amint az alakjából sejthető. Mi hozza létre? Amint látható, egy korhadó faágon jelent meg. Mint tudjuk, az elhalt fásszárú növények lebontói a gombák. A faágban egy gomba él, ami lélegzik mint mi. A kilélegzett széndioxid kinyomja a fa pórusain át a vizet, ami a fagypont alatti hőmérsékleten megfagy. Természetesen nem kemény fagyban történik mindez, inkább a tél elején. Ez a csodás jelenség addig figyelhető meg, amíg nincs hótakaró, magas a levegő páratartalma, a fakorhadék nedves. A kéregmentes részeken várható a jéghaj megjelenése.

Városi gombászat

Október 23-án jártam az öntözött réten. Ma visszatértem és megnéztem az őzlábgalóca Amanita vittadinii élőhelyét  Tizennégy termőtestet találtam, és még néhányat, amiket egy hasgombász fordított fel, szabdalt szét. Bár ehető az őzlábgalóca, de nem nyújt gasztronómiai élményt, ráadásnak egyre kevesebb van belőle. Feltétlenül kímélendők a termőtestei és védendők az élőhelyei. Kár lenne érte, ha innen is eltűnne. Ugyan helyi jelentőségű védett terület az öntözött rét, de a tudatlanságtól semmi más nem védheti meg a különc őzlábgalócát mint a faj ismerete. A torzonborz kalapjáról egyből felismerhető. Fölösleges felvenni. Körbefotóztam a friss termőtesteit és továbbmentem. Lilatönkű pereszkét Lepista personata kerestem. Sajnos jóval csekélyebb mennyiségben terem az öntözött réten mint a reptér füves pályáján. Odaát elképesztő tömegben ontja a termőtesteit. Lenyűgöző végigsétálni a körei mentén. Csodálatos látvány. Azért itt is sikerült szedni negyed kosárnyit, amiből holnap tejfölös gombalevest főzök.
Legközelebb csak április-májusban térek vissza a Lencsési mögé körülnézni. Láttam egy kőrisfa ligetet. Vajon miért csillant fel a szemem? Aki rájön, meghívom egy tavaszi gombatúrára.

Tanulságok

Az előadás előtt tíz nappal szóltam róla. Kértem és kaptam termet. A technika is működött. Megterveztem az előadásomat. Magammal vittem a fungáriumot és a szebb gombamúmiákat. Felkészültem.
Minden erőfeszítésem ellenére négyen voltunk: én, a barátom, egy mezőtúri és egy gyomaendrődi gombász. Nekik itt is köszönöm, hogy eljöttek és meghallgattak.
Bár volt egy rossz előérzetem, hogy ismét csak egy fölösleges kört fogok futni, de nem fújtam le az előadást. Délutánra összeszedtem magamat. Az előadás első perceiben a barátom fotózott le. Látható rajtam, hogy értek az önkontrollhoz, és itt még jó kedvű voltam. Azonban a csalódás elől nem menekülhettem, este utolért.
Nem tele teremről ábrándoztam, csak egy tucat emberről! Minden adott volt egy jó hangulatú, tartalmas, szórakoztató délutáni programhoz, és a tucat embernek a harmada volt jelen.
Valamit nagyon elrontottam. Ideje önvizsgálatot tartanom.

Csodálatos kucsmagomba

Az Amerikai Egyesült Államokban imádják az ízletes kucsmagombát Morchella esculenta és a rokonait. Ez a rajongás ihlette a minisorozatot, ami részletesen bemutatja a kucsmagombát, a hasonmásait, a termőhelyét, a gombászat eszközeit. Kezdő gombásznak ideális anyag, ha tud angolul.

Lapajánló

"A páratlan természeti kincsekkel, gazdag kulturális örökséggel megáldott Körösök völgye értékeit mutatja be a Körösök
Völgye élménymagazin, melyet a Közép-Békési Területfejlesztési Önkormányzati Társulás együttműködő partnereivel a Körösök Völgye Natúrpark Egyesülettel és az Aqua Crisius Egyesülettel együttműködve valósít meg."

Az ötödik lapszámban van egy gomba témájú cikk, Erdőn-mezőn, szabadon, amire a borítókép utal. Ennek utolsó bekezdésében szerepel a blogom linkje. A mai nap kellemes meglepetése volt.

Egy jó ötlet

Helyzetjelentés

Az év 47. hetén még terem az ízletes vargánya Boletus edulis. Erre bizonyíték Nebularis fotója. Ma nézett körül az egyik "tuti helyén". Ennyire későn ritkán terem a vargánya. Az októberi meleg utóhatása, hogy most is lehet gyűjteni. Azért a 11. hónapban inkább a késő őszi gombák a jellemzőek mint például: lilatönkű pereszke Lepista personata, lila pereszke Lepista nuda, szürke tölcsérgomba Clitocybe nebularis, késői laskagomba Pleurotus ostreatus, téli fülőke Flammulina velutipes, fagyálló csigagomba Hygrophorus hypothejus, fenyő-pereszke Tricholoma myomyces, ízletes rizike Lactarius deliciosus, szemcsésnyelű fenyőtinóru Suillus granulatus. Természetesen a csigagomba, rizike és fenyőtinóru rokonsága is terem, és ezek többsége szintén jó, ehető gomba. Azonban a novemberi gombászat után sem szabad megfeledkezni az életmentő aranyszabályról, a természetben gyűjtött gombát be kell mutatni szakértőnek.

Megjegyzés: Nebularis engedélyezte a fotói használatát.

Novemberi gombászat

A lilatönkű pereszke Lepista personata tartja az évek óta ismert ütemtervét, és november közepére mindent bele lendülettel növeszti a termőtesteit. Bár a békéscsabai reptér füves pályája népszerű gombászhely, de a sok gombász ellenére a lilatönkű pereszke sikeresen teljesíti a szaporodási programját. Egyszerűen képtelenség leszedni az összes termőtestét.
A barátommal gombásztam. Elvezettem az első körig. Ráböktem a tejeskávé színű kalapokra: itt vannak. Aztán továbbmentem és megkerestem az újabb kört. Intettem a barátomnak, hogy nézze meg ezt is. Átjött a második körhöz, újra belefeledkezett a gombászásba. Közben továbbsétáltam és találtam egy hatalmas és idős tenyésztestet, aminek egyetlen jele volt a felszínen, a sok-sok termőtest. Elégedetten bólintottam a vénség felett állva és ismét hívtam a barátomat. A harmadik kör után tele lett a kosarunk. Elindultam a pálya széle felé. Részemről letudtam a vasárnapi gombászatot. Van egy aranyszabály, nem elég megszerezni a gombát, azt fel is kell dolgozni. Több mázsa gomba esetén jobb mértékletesnek lenni. Nincs az a vérgombász, aki képes lenne legyűrni ekkora mennyiséget. A lilatönkű pereszke mindig "megfutamít". Szeretem.

Gombás mese

Gombaklub: a gombák éve

Egy éven át mentem a gombák után. Békéscsabáról indulva hét vidéken jártam, és legalább kétezer kilométert tettem meg. A nagy utazás célja a gyakorlati tudásom fejlesztése volt. Minél több gombát akartam élőben látni. A küldetés sikerrel zárult, elvégeztem a szakellenőri tanfolyamot. Tapasztalataimról, élményeimről tartok egy órás előadást a Békés Megyei Könyvtárban november huszonkettedikén délután öt órától.

Városi gombászat

A homoki szömörcsög Phallus hadriani idén sok településen felbukkant, és Békéscsabát sem kerülte el. Talajlakó korhadékbontóként jól érzi magát a kertvárosi részeken. Jellegzetes alakjáról és erős szagáról bárki egyből felismeri. A gomba a föld alatt teljes burokban kezd fejlődni. A lilás színű boszorkánytojásból emelkedik ki a termőtest nyele, aminek süvegszerű végén van a spórákat tartalmazó nyálka. Erre szállnak rá a legyek, majd tudtukon kívül széthordják a gomba spóráit. A homoki szömörcsög leginkább az erdei szömörcsöggel P. impudicus téveszthető össze, de az inkább erdőkben él, és a tojása fehér. Nem tudok róla, hogy bárki enné a homoki szömörcsögöt. Nincs étkezési értéke.

Szeptembertől novemberig

Szakellenőr lettem

Hajnali háromkor keltem másfél órányi bóbiskolás után, aztán négykor elindultunk a vizsga helyszínére. Egyszerűen az izgatottságtól, hogy végre eljött az év csúcspontja nem tudtam aludni két napon át. A kialvatlanságtól félautomata üzemmódban vizsgáztam le, és szerintem "zokni" voltam. Ezért ért meglepetésként, hogy 100% lett az eredményem. 80%-90% közé lőttem be a tudásomat. Jól tudom, hogy jelenleg mekkora ismeretanyag kucorog a memóriámban. Plusz ott van, hogy a gombák termőtestei trükkösebb megjelenésűek mint a fák gyümölcsei. Sosem tévesztettem össze gyümölcsöket, de gombát, juj, de könnyű másnak látni. Ez aztán egy faramuci helyzet, a magabiztosságom megvan, hogy vadon termett gombát egyek, de közben szepeg a popsim, hogy mennyire csalafinták az imádottjaim. Nincs más, még több gombát kell és még többször élőben látnom. Gyakorlat mindenek előtt, és körültekintő óvatosság.
Visszatérve a jegyemre. Ezt nem teljesen a mai teljesítményemnek köszönhetem. A hírem megelőzött. Meglepően sokan ismerik a blogomat, és a fungáriumom is elismerő dicséreteket kapott. Plusz látszott rajtam, hogy zokni állapotomban is oda-vissza vagyok a gombákért.
Sikerült zavarba hozni, ha nem lettem volna félhulla, akkor lángoló gombásszá változtam volna, mert a legfontosabb vizsgafeladatnál, a gombák határozásánál nézőim voltak. Szerencsére könnyű feladatot kaptam, a Tricholoma nemzetség képviselőit kellett kiválogatnom és elmondanom, hogy melyiket enném meg és melyiket hagynám békén. Itt is elememben voltam, mert mindig jó friss termőtesteket nézegetni. Külön örültem a csigagombáknak és egy ritkaságnak, amiről írtam, de juszt se jutott eszembe a pontos neve és a fapartnere. Tényleg "ázott zokni" voltam. Azonban a szétszórtságom ellenére sikeresen lezártam a tanfolyamot. Mostantól indul be igazán a mániám. 

Fontos kiegészítés: Hálával tartozom a fő szponzoromnak, hogy finanszírozta a tanfolyamot, az oktatóimnak, a gombász társaimnak, és az olvasóimnak, vagyis neked is, aki éppen elolvasta a bejegyzésemet. Csak látszólag "one man show" a Gombamánia. Valójában mind egy micélium vagyunk. Köszönöm!

Helyzetjelentés

November harmadikán voltam gombászni, de csak idősebb termőtesteket találtam, amik nem voltak már annyira finomak mint a zsengék. Szerencsére jött eső, az egész ország elázott, Békés megye 20-30 mm csapadékot kapott. Ez untig elég a gombáknak, amik mind felfrissültek, és végre lesznek fiatal termőtestek. Sőt az októberi meleg hatására itt-ott, még Erdélyben is, előjöttek a nyári Boletus reticulatus és az ízletes B. edulis vargányák! Akinek van tuti vargányás helye keresse fel, lehet, hogy kellemes meglepetésben lesz része.

Könyv- és weblapajánló

A vizsgára készülve sok időt töltök a könyvtár olvasótermében. A gombákkal foglalkozó könyvek polcához közel vannak a növények világát bemutató kiadványok. Megakadt a tekintetem az egyik gerincén: Magyarország legnagyobb fái - Dendrománia. Egyből levettem és hosszú percekig lapoztam egyik ámulatból a másikba esve. Kedvenceim az öreg tölgyfák, főleg a megyénkben is őshonos kocsányos tölgy Quercus robur hatalmas egyedei. A fotót áprilisban készítettem a pósteleki öregről. A barátomat állítottam elé, hogy érzékeltessem a méreteit. A koronájának jelentős része nem is fért rá a képre. Gyönyörű fa, jóval nagyobb mint a ligeti öreg, amit szintén kedvelek.
Lenyűgöznek az idős fák, mert a régi világra emlékeztetnek, ami a kultúrsivatag előtt volt itt a megyében. Hol vannak már a tölgy-kőris-szil ligeterdők? Vajon rejtőznek még a megyében valahol a régi erdők öreg hírmondói? Nem tehetek róla, de mindig pityergek, amikor a veszteségeinkre gondolok, és az erdőink felszámolása rettenetes veszteség. Amikor megláttam a pósteleki öreget a telepítés szélén rejtőzködve, tudtam, hogy jóval idősebb az ültetett fáknál. Körbejártuk, lemértük, lefotóztam, ámulva csodáltam. Meg kéne becsülnünk a fákat. Jóval többet érnek mint a piaci hasznuk. Szerencsére nem vagyok egyedül a fák iránt érzett rajongásommal. Ezért tetszik a Dendrománia könyv és a kiadvány alapján készült weblap, amit linkeltem. Megtaláltam a falistájában a pósteleki öreget. Ha Pósteleken jársz, te is keresd fel. Csodálatos fa. Ha pedig még nem listázott nagy fát találsz, feltétlenül mérd le, dokumentáld és adatait küld el a Dendromániának. Mindegyikük nemzeti kincs.

Rajongói fejléc

Egy ideje figyelem az egyik kedvenc újságom megpróbáltatásait, és nem fér a fejembe, hogy értékei ellenére miért van állandó gondban? Biztos vagyok benne, hogy szükség van a Természetbúvár magazinra, és a hazai piac el tudná tartani, csak új üzleti tervre és némi marketingre lenne szüksége. Oké, gyorsan mondom, hogy egyikhez sem értek, tehát nincs nálam a mindenre megoldást jelentő tuti recept. Azonban laikusként is látom, hogy a magazin weblapját újra kell szerkeszteni, mert korszerűtlen. Valamikor a 90-es évek végén kezdő internetezőként készítettem hasonló oldalakat. Mindenki kipróbálja a honlap készítést, de aztán a többség inkább felfedezi az ingyenes szolgáltatásokat mint például én is a blogspotot. Kevesen lesznek profi honlap szerkesztők. Ez egy külön szakma. Ehhez sem értek, csak jó a szemem, tizenhat éve lógok a hálón és több száz oldalt láttam. Némi fogalmam van arról, hogy hogyan kéne kinéznie egy modern weblapnak. Szerintem jó lenne egy profit alkalmaznia az újságnak, ami tudom, hogy szegény, de talán lenne erre is pályázat.
Azt hiszem, még gondolkoznom kell a problémákon. Azonban a nemes ügyeket sosem adom fel, akkor sem, ha alapvetően pesszimista vagyok.

Kiegészítés: Az idei ötödik lapszámban van egy remek cikk a nemespenészekről, mint például a Penicillium roqueforti. A cikket Dr. Maráz Anna írta. 

Megjegyzés: Szeptember egytől nem használok fel illusztrálásra máshonnan vett képeket, de a rajongói fejléchez szükségem volt egyre, amit innen vettem.

Óriás tölcsérgomba

Az óriás tölcsérgomba Infundibulicybe geotropa feltűnő méretű, fűszeres illatú őszi gombánk. Sajnos a rokon nemzetségében Clitocybe akadnak mérgező fajok, így figyelmesen kell gyűjteni. Szerencsére van pár jellemző tulajdonsága: a fiatal gombáknak a tönkhöz mérten pici a kalapja, a kalap közepén lévő púp az idősebb példányoknál is megfigyelhető, amint az a fotómon látható. A kalapszél gyengén bordázott. A tönk hengeres, a töve felé kissé kiszélesedik, felülete hosszanti szálas. A lemezek a tönkre lefutnak, kalapszínűek. A gomba általában bézs, halványokkeres, krémszínű. Fehéres, kemény húsának erős gombaillata van. A fiatal gombáké kellemesen fűszeres. Sajnos a húsa idősebb korában szinte ehetetlenül szívós és kellemetlenebb szagú. Ezért jobb a fiatalabb termőtesteit gyűjteni. Én szinte csak öregeket találtam, amiknek a kalapját fogom felhasználni egy leveshez.
Bár az óriás tölcsérgomba tényleg jól felismerhető gomba, de a kezdő gombászok feltétlenül mutassák meg a tölcsérgombáikat szakellenőrnek!

Csak egy kép

Téli fülőke

Flammulina velutipes

Gombával rajzoltam

A szenes gömbgombáról Daldinia concentrica tavaly júliusban írtam, és ma rátaláltam a városban. Egy termőtestet kettévágtam a biztos azonosításhoz, és az egyik felét elraktam. Valami ötlet suhant át az elmémen. Említettem a cikkben, hogy rajzolni lehet vele, és ki akartam próbálni. A képen látható, hogy a kísérlet sikerült, tényleg "rajzeszköz".