Ünnepre gondolva

A Cladonia cristatella zuzmó a színeivel illik az ünnephez. December elseje van, amikor elkezdem az ünnepi felkészülést. Novemberben mindig ellenállok a korai hangulatkeltésnek, mert a tizenegyedik hónap másról szól, más a szerepe az ember életében. Azonban a mai naptól az ünnepekre készülök.
A karácsony az egyik legfontosabb ünnepem. Nagycsaládban nőttem fel, és a gyerekkor karácsonyai a mai napig teljes pompájukban ragyognak fel az emlékezetemben. Nem voltunk gazdagok, nem a pénzszórásról szólt a három nap, hanem a hagyományos, összebújik a kis szobában a család életképről. A családi karácsonyok életre szóló szövetségbe forrasztottak össze a testvéreimmel. Nagy szerencsénk volt, mert minket elkerült a testvérféltékenység. Mindegyikünknek van egy-egy kiváló tulajdonsága, amire joggal lehet büszke, tehát a féltékenységnek esélye sem volt, hogy kikezdje az egymás iránt érzet tiszteletet. Mindezek nagyszerű ajándékai az életnek.
A zuzmó tökéletes szimbóluma a testvérek, vagy bármely emberi közösség erős szövetségének. A zuzmóban kék- vagy zöldmoszat és gomba alkot szabad szemmel teljesen egynek tűnő élőlényt. Nagyon szoros szimbiózisban élnek együtt, és a kapcsolat mindkét félnek jó. Ilyen az igazi "win-win" szituáció. Ezt kellene eltanulnia az embereknek is. Mind egyediek vagyunk, de önállóan nem boldogulhatunk. Még a hatalmas fáknak is szüksége van egy-egy gombaszövetségesre. Miért hisszük mi, emberek, hogy egyedül (önzésünkre hallgatva) fennmaradhatunk?

Megjegyzés: A képet innen vettem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése