A honi csillaggomba Geastrum hungaricus idei termőtestei augusztustól
jelennek meg szikes pusztáinkon, homokon mohák és zuzmók közt. Októberig
terem. Az apró termőtestek évekig megmaradnak. Frissen, amíg élnek
maximum 2 cm átmérőt érnek el. Összeszáradva egy centisek vagy még
kisebbek. Kicsi mérete és élőhelye alapján könnyű felismerni, csak
megtalálni nehéz. Hazánkban él a legnagyobb számban. Ritka sztyeppi faj.
Magyarországon fedezték fel. Ezért is fontos a védelme. Egy termőtestének eszmei értéke 10000Ft.
Megjegyzés: A képet innen vettem.
A nagy galóca Amanita ovoidea talán a legnagyobb termetű
galóca. Kalapátmérője elérheti a 30 centit. Általában 10-20 cm az
átmérője. A világhálón talált kép jól érzékelteti a termőtest méretét és
megmutatja a jellegzetes tulajdonságait. A kalapját többnyire nem fedi
burokmaradvány. A kalap széle pelyhes, rojtos. A tönkről a gallér
gyakran hiányzik. A tönk szintén pelyhes és feltűnően vaskos. A bocskor nagy méretű,
krémszínű, idővel okkersárga színű lesz. A kalap fiatalon fehér, idősen
szalmasárga színű.
A nagy galóca melegkedvelő gomba, leginkább a mediterrán térségben
található meg. Hazánkban nagyon ritka. Lomb- és fenyőerdőben egyaránt
felbukkanhat. Szívesen társul a tölgyekkel és a szelídgesztenyével.
Sajnos a természetes élőhelyek megfogyatkozásával a nagy galóca
visszaszorulóban van. Ha rálelnénk, feltűnően nagy méretéről, sárgás
árnyalatairól, a gallér hiányáról viszonylag könnyen azonosíthatjuk.
Semmiképpen se szedjük fel!
Halálosan mérgező hasonmása a fehér galóca Amanita verna.
Megjegyzés: A képet innen vettem.
Az ausztráliai tuskógomba Armillaria luteobubalina az
eukaliptusz ültetvények átokcsapása. A legrosszabb farontó paraziták
közé tartozik. A fák és az ültetvénytulajdonosok bánatára végezni tud az egészséges
növényekkel is. Az első megtámadott fától indítja el tömött,
fonalszerű hifakötegeit, amit rizomorfának nevez a szakirodalom. Ezek a
fehéres kötegek megtalálhatók a talajban és a fertőzött fák kérge alatt. Az
ausztráliai tuskógomba rizomorfája gyorsan fejlődik, akár 2,5 métert
nőhet egy év alatt.
Nehéz ellene védekezni. Általában fizikai módszerrel próbálnak megszabadulni tőle. Kiemelik és elégetik a fertőzött tuskókat, fákat. Eredményesebbnek bizonyult a tuskógombás fák és maradványaik felülfertőzése más korhadékbontó gombákkal. A vetélytárs jelenléte lelassította a tuskógomba fejlődését.
Előfordul, hogy
kertben bukkan fel és tesz kárt a dísz- és haszonnövényekben. Nem válogatós, de elsősorban az eukaliptuszok a gazdanövényei. Dél-Amerikában a déli bükkfajokon és fenyőkön élősködik.
Az ausztráliai tuskógomba legalább 20 perces sütés-főzés után ehető.
Kiegészítések: A tuskógombák hazánkban is élnek. Két fajuk közismert: gyűrűs tuskógomba A. mellea, csoportos tuskógomba A. tabescens.
Egyik rokona, a sötétpikkelyes tuskógomba Armillaria ostoyae büszkélkedhet a legnagyobb élőlény rekordjával.
Az ausztráliai tuskógomba őshonos Ausztráliában és Dél-Amerikában. Ezért egy lehetséges bizonyíték a kontinensek vándorlására.
Megjegyzés: A képet innen vettem.
A
szivárvány eukaliptusz Eucalyptus deglupta nevét a tarka kérgéről
kapta. A kérge csíkokban felszakadozik és leválik. Az új kéreg fejlődése
során mindenféle színben pompázik az érettségétől függően. Hihetetlen
látványt nyújt.
A szivárvány eukaliptusz nem őshonos Ausztráliában, pedig az
eukaliptuszok zöme itt él. Érdekes, de illóolaj sincs benne. A tarka
kérge miatt kedvelt díszfa az északi félteke trópusi, szubtrópusi
területein. Eredeti felhasználása papíripari célú. Gyorsan fejlődik,
15-30 év alatt kitermelhető az ültetvénye. Földcsuszamlásos hegyoldalak
újraerdősítésére is használják.
Megjegyzés: A képet innen vettem.
A fokhagyma kapcsán eszembe ötlött, hogy létezik egy fokhagyma illatú gombácska, a sötéttönkű fokhagymagomba Mycetinis alliaceus. Feltűnő
fokhagymaszagáról könnyű felismerni. Júniustól novemberig terem lomb- és
fenyőerdőkben. Leginkább a bükkösöket kedveli. Gyakori faj. A kalapja
használható fűszerezésre. A tönkje szívós, ehetetlen, akár a mezei
szegfűgombáé. Piszkosfehér lemezei tönkhöz nőttek, szélesek, távol
állók. 2-4 cm átmérőjű kalapja okkeres hússzínű, barnás, felülete
ráncolt, széle sima, vagy kissé bordás. Hosszú, szívós húsú tönkje
feketés színű, felső részén barnás. A talajba mélyre lenyúlik. A
sötéttönkű fokhagymagombát erős illata és jellegzetes alakja miatt nehéz
összetéveszteni másik gombával.
Megjegyzés: A kép egy Word dokumentum része, így nem tudom linkelni az eredeti helyét.
