Ugrás a fő tartalomra

Mese: A zöld erőd (prológus)

Hol volt, hol nem volt, az emberi megismerés határain túl magasodtak a zöld erőd falai. Évezredek óta őrizte a völgyet a királynő az udvarhölgyeivel és a lovagjaival, amely nekik köszönhetően tele volt élettel. Bár a tél végén kopárnak tűnt, de közelebbről nézve mindenfelé a kincstár szétgurult ékességei díszlettek, sárga, lila, fehér virágok, és fent a magasban az úrnő koronáján új zöld diadémok bomlottak ki, akár a többiekén. Az erőd fénypillérekkel tagolt falai között a kikelet szellője repült át és éppen csak megcirógatta a koronákat. A nemes hölgyek kuncogtak, örömüket lelték a tavasz játékos ébresztőjében. Derűjük végigszáguldott rajtuk és leért a föld színére és még az alá is. Az első lovag felébredt, aki közvetlenül a királynő alatt lakott. 
Egyből kiverte fejéből a tél sötét álmait, amint felnézett szíve hölgyére. Évszázadok óta éltek együtt, mindketten hatalmasok voltak, egyikük az ég felé tört, másikuk a föld alatt terjedt szét.
- Fagula, királynőm - köszöntötte hölgyét.
- Bolet úr, lovagom - jött a válasz fentről, és édesen áradt a szó. A legöregebb fa megengedhette magának, hogy bőségesen jutalmazza hű társát.
- Úrnőm, a vonalak felizzottak. Vették ébredésünket a többiek. Átadhatom üzeneteiket?

Fagulának emberi értelemben nem volt szeme, és mégis látott. Érzékelte a távolságot és tudta, hogy ki merre található, hogyan érzi magát, mire van szüksége Bolet úrnak köszönhetően. Emberi értelemben nem volt szája, mégis mosolygott és Bolet úr pontosan értette minden egyes jelét.
- Kantrell, Ruszul, Laktár, Amanát, Kortin és Tubre mind rajongó és szívélyes üdvözletüket küldik, és remélik, jól aludt fenség.
- Az alvás mély volt és jó, hű lovagok. Hamarosan postázom utasításaimat. ... és erről ne szóljon nekik... A tél vihara megtépett. Letörte egyik ágamat.
Bolet úr szíve kihagyott két pillanatra, de azonnal mondta:
- Királynőm, első feladatom védeni önt. Engedje, hogy átcsoportosítsam az erőd forrásait a gyógyulására. 

Fagula végignézett az uradalmán. Körötte a lányai a szellő játékába feledkezve kacarásztak. Ifjúi törzsük karcsún és erősen tört a magasba. Koronájuk a koronáját már majdnem megérintették, de attól még tiszteletteljes távolságban maradtak. A völgy peremén, az ormokon sötét lombok alól szemlélte őt két udvarhölgy, Pinela és Pinula. A határon Kverka a lányaival várt tőle üzenetet. Popula, Betula, és Karpina alázatosan bókolt, nem sürgették úrnőjüket. Több százan voltak. Nagyra nőtt a birtok uralkodása alatt.
- Kétszáz tavasz és nyár gyarapított minket. Mostanra érzem koromat. Milyen szép életem volt, és milyen szép élet lett itt általunk. Nincs semmi baj, öreg lovagom. Egyszerűn utolért engemet is az idő. 
- Minket, úrnőm. Mi mindig együtt voltunk és leszünk.
- Igen. Amíg a kötelékünk el nem szakad. Ne várakoztassuk tovább a többieket. Életre fel! Ideje zöldben pompázni.
Mire a kikelet szellője az utolsó hófoltot is felolvasztotta a bércek csúcsán és elnyíltak a tavasz virágai, a zöld erőd nevéhez hűen zöldellt.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Családok és nemzetségek: tinórufélék

A májustól októberig tartó fő gombaszezon legkeresettebb gombája a tinóru nemzetségbe tartozik, azonban a gombász az ízletes vargánya mellett a rokonait is örömmel látja a kosarában és az asztalán.
A tinórufélék Boletaceae hagyományos, kalap+tönk felépítésű termőtesteket fejlesztenek. A termőtestek változatos méretűek, 5-30 centis kalapátmérő közt minden méret előfordulhat. Egyes nagyra nőtt vargányák akár egy kilósak is lehetnek.
A tinóruk könnyen felismerhető gombák. Elég csak a kalapjuk alá nézni, és jellegzetes, csövecskékből álló, könnyen lehúzható termőrétegükről azonnal tudjuk, hogy tinórut találtunk. (A taplók szintén csövecskés termőrétegűek, de náluk a hús és a csövecskék összenőttek, szétválaszthatatlanok.) A tinóruk együtt élnek a fákkal. Gyakran a társfa azonosítása segít a tinóru meghatározásában. A családon belül a legfontosabb nemzetség a vargányáké. A Boletusokat nevezik még valódi tinóruknak is. Megjelenésüket és némely faj kiemelkedő ízét tekintve megérdemlik a …

Halálos hetes

Az emberek többsége kerüli a gombákat, mert keveset tudnak róluk. Az ismeretlentől tartózkodunk, félünk. Pedig a gombák a földi élővilág fontos részei. Ezt rég felismerték a hobbi kutatók, profi tudósok és nekik köszönhetően bőséges ismeretanyag halmozódott fel a természet különceiről. Az ismeretgyűjtés a jelenben is zajlik, a tudásunk folyamatosan gyarapodik. Rajtunk múlik, hogy leszámolunk a félelemmel, és megismerkedünk a gombákkal. A gyilkos galóca nem egy mumus, ami szánt szándékkal megeteti magát a gyanútlan emberekkel. A többi mérgező gomba sem magától kerül a tányérunkba, hanem az ismeretek, a gyakorlat hiánya miatt.
A számunkra ártalmas gombák az élőhelyükön hasznos korhadékbontók vagy a fák partnerei. A mérgező vegyületeik ellenére teljesen ártalmatlanok. Ha felismered, nem eszed meg. Ennyi az egész. Ez a titka a gombamérgezés elkerülésének. Nem kell rémmeséket kitalálni róluk, és hamis információkkal riogatni egymást. A gombákkal semmi baj sincs, mi fújjuk fel…

Csalóka őzlábgomba

A mérgező őzlábgombaChlorophyllum molybdites melegkedvelő faj, a mi éghajlatunk egyelőre túlságosan hideg neki, azonban már megjelent a Földközi-tenger térségében. Előfordulhat, hogy a klímaváltozás miatt végül bejut a Kárpát-medencébe. Ez kevésbé lenne örvendetes, mert fiatalon megkülönböztethetetlen a piruló őzlábgombátólChlorophyllum rhacodes.Sajnos tényleg mérgező, erős hányást és intenzív hasmenést okoz. A méreganyagai nincsenek azonosítva, feltehetően egyes fehérjéi okozzák a mérgezést. Felismerését egyetlen különleges tulajdonsága segíti, a spórapora zöld(!) színű. Emiatt lesznek az érett termőtestek fehér lemezei zöldes színűek A rokonaihoz hasonlóan korhadékbontó, emiatt városi parkoktól, erdőszéleken át, az erdők belsejéig számos élőhelyen megtalálható. Esős, meleg őszökön hatalmas boszorkánykörökben fejleszti termőtesteit. Észak-Amerikában sokszor megtéveszti a hobbi gombászokat, akiket a csillapíthatatlan gyomorrontás döbbent rá a tévedésükre. Szerencsére hazánkban még…