Ugrás a fő tartalomra

"Szeretnéd a díszeimet?"


Advent második vasárnapján biztosan sokan fognak fenyőt vásárolni, hogy majd feldíszítve az ünnep fő dísze legyen. A rövid rajzfilm kedvesen emlékeztet minket, hogy egy élőlényt áldozunk fel. Tény, hogy ültetvényeken termesztik a fenyőt. Egy szezonális termék, aminek az a sorsa, hogy 5-10 éves korában kivágják és eladják karácsonyfának. Ettől még természetjáró erdő rajongóként kényelmetlen látni a faóriások kivágott rokonait a piacokon, útszélén, parkolóban az árusoknál. Nem lehetne inkább valami mással helyettesíteni az élő fenyőt? Hiszen elvont megjelenítési formájában is a megújuló természetre, az (örök)életre utal. A jelkép sokkal ősibb mint a fenyőállítás szokása, ami csak a 19. század közepétől jelent meg hazánkban. Azonban tény, hogy a polgári szokás, amit a szüleim is bemutattak nekünk a 80-as évek közepén, hihetetlen erővel vésődött be a memóriámba. Nincs fenyő a közelemben, mégis érezni vélem az illatát, és hallom a csengőt. Anyánk bevezet minket az előszobából a nappaliba, ahol ott áll az asztalon a feldíszített, gyertyafényes fenyő, alatta ajándékok, tálban narancs és banán, ünnepi csemegék. Szólnak a karácsonyi dalok... Azóta is pityergek, ha meghallom a Csendes éjt, és vágyom az étcsokoládéba mártott, kandírozott narancshéjra. Érzem a leégett csillagszóró szagát. Soha semmi rossz nem történt velem karácsonykor, és mégis potyognak a könnyeim. Miért? A karácsony gyermekkoromban egy gyönyörű ígéret volt. Kár, hogy az ígéret, akár az üveggömb, hamis alma és törékeny. Ettől függetlenül sosem feledem az áhítat pillanatát, és őrzöm a képeslapra kívánkozó hamis idillt. Boldog karácsonyt! hohoho

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Csalóka őzlábgomba

A mérgező őzlábgombaChlorophyllum molybdites melegkedvelő faj, a mi éghajlatunk egyelőre túlságosan hideg neki, azonban már megjelent a Földközi-tenger térségében. Előfordulhat, hogy a klímaváltozás miatt végül bejut a Kárpát-medencébe. Ez kevésbé lenne örvendetes, mert fiatalon megkülönböztethetetlen a piruló őzlábgombátólChlorophyllum rhacodes.Sajnos tényleg mérgező, erős hányást és intenzív hasmenést okoz. A méreganyagai nincsenek azonosítva, feltehetően egyes fehérjéi okozzák a mérgezést. Felismerését egyetlen különleges tulajdonsága segíti, a spórapora zöld(!) színű. Emiatt lesznek az érett termőtestek fehér lemezei zöldes színűek A rokonaihoz hasonlóan korhadékbontó, emiatt városi parkoktól, erdőszéleken át, az erdők belsejéig számos élőhelyen megtalálható. Esős, meleg őszökön hatalmas boszorkánykörökben fejleszti termőtesteit. Észak-Amerikában sokszor megtéveszti a hobbi gombászokat, akiket a csillapíthatatlan gyomorrontás döbbent rá a tévedésükre. Szerencsére hazánkban még…

Családok és nemzetségek: tinórufélék

A májustól októberig tartó fő gombaszezon legkeresettebb gombája a tinóru nemzetségbe tartozik, azonban a gombász az ízletes vargánya mellett a rokonait is örömmel látja a kosarában és az asztalán.
A tinórufélék Boletaceae hagyományos, kalap+tönk felépítésű termőtesteket fejlesztenek. A termőtestek változatos méretűek, 5-30 centis kalapátmérő közt minden méret előfordulhat. Egyes nagyra nőtt vargányák akár egy kilósak is lehetnek.
A tinóruk könnyen felismerhető gombák. Elég csak a kalapjuk alá nézni, és jellegzetes, csövecskékből álló, könnyen lehúzható termőrétegükről azonnal tudjuk, hogy tinórut találtunk. (A taplók szintén csövecskés termőrétegűek, de náluk a hús és a csövecskék összenőttek, szétválaszthatatlanok.) A tinóruk együtt élnek a fákkal. Gyakran a társfa azonosítása segít a tinóru meghatározásában. A családon belül a legfontosabb nemzetség a vargányáké. A Boletusokat nevezik még valódi tinóruknak is. Megjelenésüket és némely faj kiemelkedő ízét tekintve megérdemlik a …

Halálos hetes

Az emberek többsége kerüli a gombákat, mert keveset tudnak róluk. Az ismeretlentől tartózkodunk, félünk. Pedig a gombák a földi élővilág fontos részei. Ezt rég felismerték a hobbi kutatók, profi tudósok és nekik köszönhetően bőséges ismeretanyag halmozódott fel a természet különceiről. Az ismeretgyűjtés a jelenben is zajlik, a tudásunk folyamatosan gyarapodik. Rajtunk múlik, hogy leszámolunk a félelemmel, és megismerkedünk a gombákkal. A gyilkos galóca nem egy mumus, ami szánt szándékkal megeteti magát a gyanútlan emberekkel. A többi mérgező gomba sem magától kerül a tányérunkba, hanem az ismeretek, a gyakorlat hiánya miatt.
A számunkra ártalmas gombák az élőhelyükön hasznos korhadékbontók vagy a fák partnerei. A mérgező vegyületeik ellenére teljesen ártalmatlanok. Ha felismered, nem eszed meg. Ennyi az egész. Ez a titka a gombamérgezés elkerülésének. Nem kell rémmeséket kitalálni róluk, és hamis információkkal riogatni egymást. A gombákkal semmi baj sincs, mi fújjuk fel…