Az enyészet gyümölcsei

Reggel fél hétkor Gyula felé menet a buszon fogalmazódott meg bennem a mai bejegyzés címe. Erről talán sosem írtam a blogban a tíz év alatt, mert senkit sem akartam elszontyolítani a lehangoló témával, ami nem is annyira szomorú mint ahogy vélekedünk róla. A halandóságunkról van szó, hogy mindannyian elkerülhetetlenül befejezzük az életünket. Az élő test ösztönösen fél a haláltól, hiszen él! A tudat pedig egy folyton pörgő információs folyam, aminek a leállás elfogadhatatlan. Azonban a természeti törvények alól nem bújtunk ki, miután lejárt az időnk megszűnünk létezni. A halálfélelem zsigeri érzés mindannyiunkban, ellenben sosem émelygünk annak elképzelésétől, hogy születésünk előtt sem léteztünk évmilliárdokon át. Ezért miért kóválygunk attól, hogy létünk múló ragyogása után ismét a sötétségbe hullunk? Inkább használnánk ki fénylő tündöklésünket és világítanánk be a világot! De ahogy látom, az élet izzásában sem sikerül mindenkinek a sötétséggel szembeszállnia. Ez most nagyon költőire sikerült, de nem fejtem ki részletesebben. Láss bele, amit akarsz a gondolataimba.

"Fairy ring", avagy gombakör. A fotómon zsemleszínű fakógomba látható. A tenyésztest aktív, életerős része növeszti a termőtesteket, így kirajzolódik a kör alakban növekvő gomba a felszínen is. Jó lenne tudni, hogy egy ekkora tenyésztest hány éves lehet. Meddig élnek a fákkal társult gombák? Gondolkodnak-e az elmúlásról? Idegrendszerük nincs, így tudatok sincs, de ettől még élőlények, amik hasznos és fontos részei a természetnek. A gombák zöme korhadékbontó, vagyis az elhalt növényi részek lebontását végzi. A kidőlt fán egymás után jelennek meg a különféle bontási folyamatokra specializálódott gombák. A halott fa lebontói, vagyis a halál utáni élet folytatói. Mert a lebontott anyagok visszakerülnek az anyagkörforgásba és ismét újabb növények testébe épülhetnek be. A gombák amolyan gyászhuszárok. Egyszerre szomorú és felemelő a jelenlétük. Az egészséges erdő elképzelhetetlen nélkülük.
Az óriás tölcsérgomba hatalmas tömegben jön elő a fás élőhelyeken. Az egyik feltűnő méretű, ehető termőtesteket növesztő talajlakó korhadékbontónk. Gyönyörű látvány a tenyésztest ívét követő termőtestek sora. Illatuk bolygatás nélkül is érezhető. Akárha gyümölcsök lennének, amik rejtélyes módon jelentek meg a földön. A bomló növények maradványain növekvő tünemények. Az enyészet gyümölcsei. Amikor a pompás termőtesteket feldolgozom élelemnek, akkor a legigazabb "utolsó vacsorát" veszem magamhoz. A kör bezárul. Nincs szebb szimbóluma a gombakörnél a természet anyagkörforgásának. Ezzel a gondolattal eljutottam a gombászat legmagasabb "spirituális" szintjére évekkel korábban. Csak még nem írtam erről. Azonban negyvenen túl, amikor a jelenlegi koromban már kettő szerettem halott volt, ideje tudomásul vennem az elkerülhetetlent és számot vetnem az életemmel. Sötétzöld gondolkodóként pláne illik tisztáznom magamban a saját létezésemmel kapcsolatos gondolataimat. Én nagyon jól tudom, hogy emberként természet-ellenes lény vagyok. Értem a testem és tudatom működését. Látom mindkettő korlátait. Sokat tanultam az avarszinten kutakodva magamról és a világról. A gombák jó mesterek. Lásd a fotókat.

1 megjegyzés:

  1. Szép gondolatok. Földre vagy az égre nézünk, látjuk kicsinységünket.

    VálaszTörlés